Hello, I’m Johnny Cash – szinte mindenki ismeri ezt a jellegzetes bemutatkozást. Johnny Cash, az amerikai countryzene feketeruhás óriása 90 éve született.
Johnny Cash, a feketeruhás – ez volt az állandó fellépőruhája – az amerikai zenei élet legfelsőbb szférájába tartozik, akárcsak Frank Sinatra, Elvis Presley, Ray Charles és legújabban James Brown is.
Az amerikai countryzene nem csak termetre kimagasló egyénisége, Johnny Cash, 1932. február 26-án született. Már életében nemzeti intézménynek számított Amerikában, ő az egyetlen, aki egyaránt tagja volt a rock, a country, a gospel és a dalszerzők dicsőségcsarnokának, számaival olyan nagyságokat inspirált, mint Bruce Springsteen és Bob Dylan.
Cash a gazdasági válság idején, szerény körülmények között nőtt fel, már kiskorától dolgozott gyapotföldeken és autógyárban. Soha nem felejtette el, honnan jött, sok dalában énekelte meg a szegény emberek küzdelmes életét. Tizenkét évesen írta első dalait, s középiskolásként már énekelt a helyi rádióban. A koreai háború kitörése után a légierőhöz került, zsoldjából vette meg első gitárját. 1954-ben leszerelt, megnősült és Memphisbe költözött.
A következő évben bekopogtatott Sam Phillips híres Sun stúdiójába, ahonnan Elvis Presley, Roy Orbison és Jerry Lee Lewis karrierje is elindult. Első sikere 1955-ben a Cry Cry Cry volt, azt követte a Folsom Prison Blues és az I Walk the Line, amely a poplistákra is felkerült. Az évtized végén már évente háromszáznál is több koncertet adott, s hogy a tempót bírja, előbb a szeszhez, majd a drogokhoz fordult. Az „eredmény” nem maradt el: előbb a slágerek, aztán a rajongók is elmaradtak, otthagyta felesége, végül karrierje mélypontra került.
Pályája kezdetén jó barátság szövődött közte és Elvis Presley, Roy Orbison, Carl Perkins, Jerry Lee Lewis, majd Bob Dylan között. Johnny Cash a hatvanas évek közepén érkezett a csúcsra, nagy siker volt a Ring Of Fire és a Folsom Prison Blues. Közreműködött Bob Dylan 1969-es, Nashville Skyline című lemezén, és szerepelt a Dylan pályafutása 30. évfordulójának tiszteletére rendezett koncerten, valamint az évfordulós lemezen is.
A gödörből későbbi felesége, June Carter énekesnő segítségével tudott kikecmeregni, az asszony kezét egy koncerten, a közönség előtt kérte meg. Megtért a fundamentalista kereszténységhez, s többször lépett fel börtönökben a rabok lelki épülésére. Az első, az 1968-as Folsom börtönben tartott koncertről készült album a slágerlista élmezőnyébe jutott. Cash aktívan politizált is, I Walk the Line és Man In Black Line című dalaiban kiállt a vietnámi háború ellen, a szegények és elesettek érdekében.
„Első kérdés: miért voltam börtönben?
Sosem voltam börtönben. Ezt azóta feltételezik rólam, hogy megírtam és felénekeltem a >Folsom Prison Blues<-t, az 1955-ös sikerdalomat. A dal olyan, mintha egy elítélt, bűnbánatot nem érző gyilkos sorolná el, mi történt vele.” (Johnny Cash – Patrick Carr: Johnny Cash)
Sokan a Johnny Cash at St. Quentin című lemezét tartják legjobbjának, amelyet a St. Quentin börtönben vett fel. Lemezeinek döntő többsége a Columbia kiadásában jelent meg.
A szinte mindig feketébe öltözött, koncertjeit évtizedekig „Hello, I’m Johnny Cash” mondattal kezdő énekes e dalait a Fehér Házban, Nixon elnöknek is előadta. Filmszínészként is hírnevet szerzett magának: a Pisztolypárbaj és a Davy Crockett című westernekben kapott jelentős szerepet.
A hatvanas évek végén feleségül vette a legendás Carter Family tagját, June-t, akivel évtizedeket éltek együtt (June Carter néhány hónappal előtte hunyt el.) Rendszeresen felléptek együtt, leghíresebb közös daluk a Grammy-díjas Jackson, közös szerzeményük a Ring of Fire volt. June egyébként „saját jogán” is legendás előadó, az amerikai népzene népszerűsítője volt.
A nyolcvanas évek közepén az énekes házaspár a countryzene magyar rajongóinak nagy örömére Budapesten is fellépett.
A hetvenes évek végétől kicsit háttérbe szorították a countryt poppal vegyítő sztárok, de a kilencvenes években reneszánsza támadt: egyebek között egy szám erejéig feltűnt a U2 Zooropa című lemezén és a Nine Inch Nails egy videoklipjében is. Az ezredfordulón egészségi állapota megromlott, s fél évvel imádott felesége, June Carter 2003. május 15-én történt halála után, 2003. szeptember 12-én ő is meghalt.
Lemezeinek száma a kétszáz felé jár, halála után is több tucat (jobbára válogatások) jelentek meg; American című felvételsorozatának utolsó, vadonatúj felvételeket tartalmazó darabja két éve látott napvilágot. Pályája során közel félezer dalnak volt a szerzője és még többnek az előadója, 90 millió albuma kelt el és 17 Grammy-díjat kapott. Életéről 2005-ben film készült A nyughatatlan címmel.
2010-ben több mint hat évvel halála után februárban ismét lemez jelent meg Johnny Cash-től, a country-zene legendás előadójától. Az American VI: Ain’t No Grave című album az utolsó része annak a felvételsorozatnak, amely Rick Rubin producer keze alatt készült, és amelynek ötödik darabját már Cash halála után adták ki.
