„…Hol a hősök művész ecsettel megörökített dicső tettein felbuzdulhatna a késő utód…” mottóval nyílik kiállítás 2017-ben először a Rákospalotai Múzeumban a 100 éve hunyt el Madarász Viktor emlékére.
100 éve hunyt el Madarász Viktor (1830 – 1917) a magyar történelmi festészet vezéralakja. A Rákospalotai Múzeum 2017-ben az első olyan muzeális intézmény, amely kiállítással emlékezik meg Madarász Viktor halálának 100. évfordulójáról.
A centenárium alkalmából olyan emlékkiállítást rendeznek meg, melyben bemutatják az intézmény gyűjteményébe tartozó, többségében a művész leányától származó hagyatéki tárgyakat: Madarász Viktor festményeit, személyes tárgyait és dokumentumokat. Az összeállításban négy-, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből kölcsönzött alkotás is látható. A tárlat 2017. február 4. – június 30. között lesz megtekinthető.
Madarász Viktor 18 éves sem volt még, amikor részt vett a magyar szabadságharcban. Annak leverése után jogi tanulmányokba kezdett, de közben festeni is tanult. 1853-ban beiratkozott a bécsi akadémiára, később ugyanott Waldmüller növendéke lett.
Kezdettől fogva történelmi festő akart lenni, erre ösztönözte őt radikális gondolkodása és politikai érzékenysége. 1856-ban Párizsba utazott, ahol 14 évig élt. Ott festette főművét, a Hunyadi László siratásá-t, amellyel aranyérmet nyert a Szalon kiállításán.
1870-ben tért haza, de itthon nem övezte akkora siker, mint Párizsban, mert az a fajta romantikus felfogás, amit ő a francia festészet hatására képviselt, nem illeszkedett bele az itt uralkodó akadémizmus ízlésvilágába. Egyre kevesebbet festett, míg 1880-ban végleg felhagyott vele. Két évtizednyi szünet után, idős korában újra alkotni kezdett, de ekkor már a nagy kihagyás és egészségének megromlása miatt nem volt képes töretlenül folytatni félbeszakított életpályáját; ám kései műveinek a szellemisége is töretlenül dicsőíti az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eszményeit.
„…Hol a hősök művész ecsettel megörökített dicső tettein felbuzdulhatna a késő utód…”
A Rákospalotai Múzeum kiállításának mottójául választott idézettel a történeti mondanivaló a fontosságát szeretnék érzékeltetni – tudtuk meg Kiss Emília gyűjteményvezetőtől. „Jórészt időskori képei vannak a gyűjteményünkben, melyek között a történelmi tematika mellett még portréi jelentősebbek” – említette a múzeum munkatársa.
A kiállítás első termében – a témára való ráhangolódást elősegítendő – olyan 19. századi művészekről olvashatunk röviden, akik személyesen is kötődtek az 1848-49-es magyar szabadságharchoz: vagy maguk is fegyverrel a kezükben harcoltak, vagy ecsetjükkel jelenítették meg a magyar nemzet szabadságának eszméjét. (Barabás Miklós, Than Mór, Orlai Petrich Soma, Madarász, Viktor, Székely Bertalan, Izsó Miklós.)
A második teremben Madarász Viktor portréit állítják ki. Több alkalommal, szívesen ábrázolta családtagjait, feleségét és négy gyermekét. Érdekességként ebben a teremben állítják ki Székely Bertalan: Madarász Adeline című festményét is. Madarász Viktor legidősebb gyermeke, Adeline maga is a művészi pályát választotta, Székely Bertalannak tanítványa volt, később sikeresen kiállító festő. Az ő révén került be 1962-ben a hagyaték a nem sokkal korábban, 1960-ban létesített Rákospalotai Múzeumba.
A harmadik teremben láthatók majd maguk a történelmi témákat ábrázoló – többségükben nagyméretű – alkotások. Az elbukott szabadságharc utáni évtizedben a nemzeti érzés kifejezésére szolgáló alkotások túlnyomó többsége nem foglalkozhatott a közelmúlt eseményeinek ábrázolásával, hanem – a cenzúrát elkerülendő – régebbi századok történelmi eseményeit dolgozta fel, kiemelkedő hősies küzdelmeket, drámai fordulópontokat, mozgalmas csatákat választott témául. Így kerülhetett Madarász vásznára II. Rákóczi Ferenc, Dózsa György vagy a Hunyadi család alakjai, illetve a névtelenül megfestett bujdosó kuruc vitéz, vagy az 1905-ös orosz forradalom bebörtönzött és kivégzésére váró mártírja. Itt láthatók a festő véleménye szerint példamutató személyiséggel rendelkező államférfiak portréi is.
A kiállítás negyedik, utolsó termében a művész életrajzának alaposabb megismerésére szolgáló- és a hagyaték sorsának alakulásáról szóló dokumentumokat tekinthetik meg az érdeklődők, illetve virtuális formában válogatást adnak közre a legismertebb, más közgyűjteményekben őrzött alkotásaiból is. A kiállítás kurátora Kiss Emília muzeológus, a Rákospalotai Múzeum szakmai vezetője. Kölcsönző intézmény a Magyar Nemzeti Galéria.
