Elkészült a veszélyeztetett és ritka állatok világtérképe, mely az evolúciós egyediséget és az ősi fajok számát is figyelembe veszi, nemcsak az egyedszámot.
Egy nemzetközi kutatócsoport először határozta meg a világtérképen azokat a területeket, amelyeken az evolúciós szempontból egyedi és veszélyeztetett emlősök, illetve kétéltűek élnek.
A cél elsősorban az, hogy megvizsgálják, ezek a régiók már természetvédelmi területek-e, vagy nagyobb hangsúlyt kell helyezni rájuk. „A kérdés az volt: hol élnek a veszélyeztetett fajok és teszünk-e már valamit életterük védelméért” – mondta el Kamran Safi, a projekt egyik szerzője, a radolfzelli Max Planck Ornitológiai Intézet (MPOI) munkatársa. A tanulmány elkészítésében a MPOI mellett részt vett többek között a Zoological Society of London is.
„Hihetetlen méretű területek vannak, amelyek az ENSZ természetvédelmi leltárja szerint nem állnak védelem alatt. Ez figyelmeztető jelzés. Ha meg akarjuk őrizni a faji sokszínűséget, akkor más területeket is ellenőrizni kell” – véli Safi.
A térkép túlmutat az IUCN természetvédelmi világszervezet veszélyeztetett fajokat felsoroló Vörös Listáján, mivel nemcsak a veszélyeztetett fajok egyedszámát veszi figyelembe, hanem olyan állatokra is hangsúlyt helyez, amelyek evolúciós egyediségük miatt különös védelmet igényelnek, vagy mert nagyon ősi fajok.
Ilyen például a fekete-fehér vari, egy Madagaszkáron élő lemurfaj. „Ők egy egyedi és nagyon, nagyon régi emlősvonalat képviselnek. Ha kihalnak, a fejlődéstörténet egy olyan darabját veszítjük el, amely többé nem jöhet létre” – mondta Safi.
Sok védelemre szoruló terület fekszik Dél-Amerikában, Észak-Amerikában és Afrikában. „A tanulmányban csak a világszinten legfontosabb területeket emeltük ki. A természetvédelmi területeknek a jövőben kialakuló hálózatában a regionális és nemzeti területek is fontos szerepet kaphatnak” – mondta el a szakértő.
