Gyermekkorában Szolnoki József – a sors fintoraként – ugyanazon a héten tette le a kisdobos esküt és lett elsőáldozó. Egészen addig nem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget, amíg harminc évvel később, meg nem pillantott egy 1990-ben átragasztott címertáblát.
E két – egymástól látszólag teljesen független – dolog között felfedezett párhuzam az átmeneti állapotok vizsgálatára irányította a figyelmét. A kulturális átalakulások, az átmenetiség állapota számos analógiát kínál, új-keletű legendákat generál, mémeket plántál. Az alkotó számos olyan, a köztudatban sikeresen áthagyományozódó kulturális-történelmi toposznak eredt nyomába, amelyek meghatározzák gondolkodásunkat történelemről, identitásról, s jellemzik a közbeszédet. A kiállítás rendhagyó tranzitológia, „Kompország“ kelet-nyugati irányváltásaihoz kapcsolódó mítoszainak kuriózum-kabinettje, amelyben kronologikusan követik egymást a magyar történelem inflexiós pontjaihoz kapcsolódó, azokra reflektáló, illetve azokat újraértelmező állomások/műtárgyak. Ezek emlékezet-tükreiben, az objektív történelem és a szubjektív emlékezet sztereoszkópiáján keresztül az identitás megragadhatatlansága csillan fe.
A kiállítás létrehozója megfigyelte, hogy a rendszerváltások, történelmi változások során általában van egy átmeneti időszak, ahol még él a régi, de már felbukkan az új; ezeket ő inflexiós pontoknak nevezte el. A kiállítás ezek kísérőjelenségeit kutatja, és bőven talál ilyeneket a magyar történelem szövetét visszafejtve, természetesen a közelmúltunkban is. A művész alapvetően nem egzakt tudományos módszerrel közelít, sokkal inkább személyes perspektívából. Ennek kiindulópontja, hogy gyermekkorában ugyanazon a héten lett elsőáldozó és kisdobos, Szolnoki József ezért bizonyos értelemben saját életére is egyfajta inflexiós pontként tekint.
Erős vizuális jelekként itt maradtak például az állami intézmények címertáblái, amelyeken a rendszerváltáskor gyakran csak átragasztották a címert, így történelmi lenyomatként tanúskodnak egy átmeneti időszakról. Szolnoki ősibb korokba is visszatekint, összekötve azokat a jelennel: Magyarosaurus-autómatricáján egy nagy méretű dinoszauruszba egy kisebbet helyezett, vizuális kapcsolatot teremtve a Trianon-trauma és egy őstörténeti hagyomány között, a Kárpát-medence területén talált dinoszaurusz-maradványok ugyanis izolált fejlődésük miatt jóval kisebbek, mint más területek leletei.
Egy templomi alkotás is dokumentálhat történelmi változásokat: a tárlat egyik installációjában feltűnik a sopronbánfalvai templom szekkórészletének eredeti nagyságú reprodukciója, amelyen Szent Mihály arkangyal legyőzi a Sztálin arcával megfestett ördögöt. Básthy Zoltán 1950-ben készült munkája révén így egy szakrális térben két ellentétes ideológia, a kereszténység és a kommunizmus találkozik.
Szolnoki József: Homeopatikus Valóság – össznemzeti Rorschach-teszt kiállítása 2011. szeptember 16. – november 13. között tekinthető meg az Ernst Múzeumban.
(Cultura.hu, MTI)
