A legsikeresebb izraeli szerző, a világ egyik legnépszerűbb humoristája volt. A pesti zsidó humor hagyományait folytatta, legfőbb elődeinek Molnár Ferencet és Karinthy Frigyest tekintette. Ephraim Kishon író, humorista 90 éves lenne ma.
Ephraim Kishon író, humorista 90 éve, 1924. augusztus 23-án született. Budapesten látta meg a napvilágot Hoffmann Ferenc néven, apja bankigazgató volt. Teljesen asszimilált környezetben nőtt fel, bár ősei között rabbik is voltak. Korán felismerte, hogy választania kell a hit és szkepszis, azaz a humor között. Az utóbbi mellett döntött. A jezsuitákhoz járt iskolába, családjával a zsidótörvényekig jómódban éltek. 1942-ben érettségizett egy kereskedelmi iskolában, s mivel egyetemre nem mehetett zsidósága miatt, ötvösséget tanult. Bár kikeresztelkedett, a második világháborúban munkaszolgálatosként Szlovákiába terelték, de sakktudása révén a századparancsnok titkára lett.
„Apám, akivel gyerekkoromban végtelen sétáink során Istenről és a világról beszélgettünk, szilárdan hitt abban, hogy hihetetlen találékonyságommal meg fogom hódítani a világot. És mivel bizonyos értelemben megvalósítottam az álmát, nagyon fáj, hogy nem érhette meg felemelkedésemet. Talán éppen határtalan bizalma ébresztette föl bennem először a becsvágyat.
De az égető vágynak, amely bennem élt, hogy mindenáron sikeres legyek, véleményem szerint más oka van. Először is ott volt a kissebbrendűségi érzésem a soványságom miatt. Már említettem, hogy piszkafa lábaim végtelenül szerencsétlenné tettek. Árnyékként osontam el a falak mentén, és hosszúnadrágról ábrándoztam. Halálosan szégyelltem magam. És amikor már emiatt eleget szégyenkeztem, lecsaptak a holocaust pribékjei. És akkor azért gyötört a szégyen, hogy kiközösítettek, és azért, amit addig nem vettem tudomásul, hogy zsidó vagyok.” (Ephraim Kishon: Volt szerencsém)
A jolsvai táborból hamis igazolvánnyal megszökött, és néhány nap alatt vasúton megérkezett Budapestre. Számos családtagja a lágerekben pusztult el. Itthon bujkált, okiratokat, pecséteket hamisított, és írt egy szatírát egy pártról, amely a kopaszokat akarta kiirtani. Darabjával irodalmi versenyt nyert, művét azonban nem adták ki, érthető okok miatt: Rákosi Mátyás is kopasz volt. Ám sikere révén a Ludas Matyi és a Szabad Száj munkatársa lett, Révai József egy musical írásával is megbízta, amely a proletariátus vezető szerepéről szólt volna. Ennek hatására döntött úgy, hogy elhagyja Magyarországot, amire Tabi László is biztatta.
1949-ben Izraelbe ment, itt vette fel a bevándorlási tisztviselő ötlete alapján egy izraeli patak, a Kishon nevét. Egy kibucban dolgozott, és az Új Kelet című magyar lap munkatársa lett, majd az ivrit (újhéber) nyelv elsajátítása után, 1952-től 32 éven át a Maariv című lapban jelentek meg írásai, amelyekben a bevándorlók kérdéseivel, az izraeli hétköznapokkal foglalkozott szatirikus formában.
A Védenc című első darabját a tel-avivi Habima színház zártkörű előadáson adta elő, mentegetve az ifjú, kezdő bevándorló szerzőt, aki bizonyára jobb műveket is fog írni. Óriási siker volt, főleg a kormányzó Munkapárt rovására elsütött viccek miatt: „Ön melyik párt tagja? – Egyiknek sem, már van lakásom.”
1957-ben Tel-Avivban kabarészínpadot alapított Zöldhagyma néven. 1959-ben jelent meg New Yorkban Forduljon meg, Lót asszony című könyve. A Broadway egyik színházában mutatták be Unfair to Goliath című darabját, és 1964-től Hollywoodban forgatókönyvíró és rendező is volt.
„Bátran állíthatjuk, hogy a színház az emberiség egyik legősibb intézménye. A Paradicsomból való kiűzetés például már tőről metszett színházi előadás volt. A főszereplő emberpár alakítása ugyan helyenként dilettáns volt, és a lángoló karddal hadonászó szeráf is kissé patetikusra vette a figurát, a kígyó viszont meggyőző alakítást nyújtott, különösen a némajátékban. (Mint tudjuk, az intrikus mindig a közönség kedvence.) A kritikusok lehúzták a produkciót, de az ember azóta is járja a világ színpadait, rosszabbnál rosszabb előadásokat produkálva.” (Ephraim Kishon: Kész színház)
A legsikeresebb izraeli szerző, a világ egyik legnépszerűbb humoristája volt. A pesti zsidó humor hagyományait folytatta, legfőbb elődeinek Molnár Ferencet és Karinthy Frigyest tekintette. Izraelben és Magyarországon egyaránt igen népszerű volt, de a legolvasottabb Németországban volt. Több mint 50 kötete, elbeszélése, színdarabja jelent meg héberül, műveit 37 nyelvre – köztük magyarra – fordították le, és ezek a világszerte közel 40 millió példányban keltek el.
Megkapta a Herzl-díjat, a Jabotinsky-díjat, a Szokolov-díjat, a Till Eulenspiegel-díjat, a párizsi Noble-díjat. Filmjeivel kétszer nyerte el a San Franciscó-i Golden Gate-díjat és háromszor a hollywoodi Golden Globe-díjat. 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2002-ben az Izrael-díjat kapta meg. 2005. január 29-én a svájci Appenzellben halt meg.
