Pablo Picasso egy „rejtőzködő” portréját, a XX. század hajnalán a párizsi bohém élet színfoltjának számító Bibi la Purée című arcképét állította ki a londoni nemzeti galéria.
„Arra születtem, hogy festő legyek. Én festő vagyok. És csak spanyolul tudok festeni.”
Az olajfestményt magángyűjtőtől kapta kölcsön a tekintélyes intézmény, így most a nagyközönség is megcsodálhatja Picasso e korai munkáját, a Párizs koszos negyedeiben jól ismert Bibi la Purée portréját. A málagai festő akkor készítette a képet, amikor 20 évesen – 1901-ben – a francia fővárosba ment, hogy előkészítse első kiállítását a Vollard galériában.
Bibi la Purée, ez a derűs és hóbortos figura – aki adószedő volt, de csavargóként végezte – a Montmartre és a latin negyed utcáin volt ismerős arc. Cipőpucolásból tartotta fenn magát, de ha kellett esernyőket lopott – legalábbis azok szerint, akik ismerték.
A londoni galéria felidézte: la Purée esetenként becsületes munkát is vállalt, alkalmanként Paul Verlaine titkáraként dolgozott. A költő még egy szonettet is ajánlott neki.
Picasso tán egy olyan lokálban ismerte meg, ahol mindketten gyakori vendégek voltak. A róla festett portrén a festő híven tükrözte a lecsúszott adószedő energiáját, kifejező erejét. Az alkotás azonban csak ritkán került a nagyközönség elé: 1939-ben egy francia magángyűjteménybe került, és a Picasso munkásságának szentelt jelentős kiállítások egyikén sem volt látható
