Sztálin meghívja magához a két kitűnő zeneszerzőt, a nyugati világot is megjárt világhírű Prokofjevet és Sosztakovicsot, a fiatal és ambiciózus nagy zenei tehetséget. David Pownall Mesterkurzus című színművét Cserhalmi György rendezésében mutatták be Székesfehérváron.
Február 1-jén mutatták be a székesfehérvári Vörösmarty Színházban David Pownall: Mesterkurzus című színművét, Cserhalmi György rendezésében, Gáspár Sándor, Kuna Károly, Derzsi János, László Zsolt szereplésével.
Az 1948-ban játszódó történet egyszerű: Sztálin és Zsdanov, a nagy Szovjetunió teljhatalmú urai, a Kremlbe hívják a két kitűnő zeneszerzőt, a nyugati világot is megjárt világhírű Prokofjevet és Sosztakovicsot, a fiatal és ambiciózus nagy zenei tehetséget. Célja, hogy a küszöbön lévő I. Zenei Kongresszusra a Párt politikai érdekének megfelelő irányvonalat képviseljen majd a két művész.
Nyakalják a vodkát, és a művészet és zene társadalmi funkciójáról provokálnak vitát. David Pownall művében mesterien keveri a humort a gyilkos szatírával, sőt néha tragikus hangot is megüt – de a végére mégis a művészet magasztosul föl az eszement politikával szemben.
A rendező, Cserhalmi György úgy tervezte a Mesterkurzust, hogy a történet minél jobban bezsúfolódjon a kis térbe, hogy nagyobb legyen a nyomás, a feszültség. „A téma hordozza ezt. Előbb-utóbb mindenki felteszi magában a kérdést: hogyan is vagyunk mi a hatalommal? A művészet és a hatalom örökké összefonódott, mégis kibékíthetetlen, néha összeborulós kapcsolatát boncolgatja a történet. Kölcsönösen manipulálják egymást, jönnek-mennek, mint a búvópatak vagy mint a kosárfonás. Néha haragban vannak, néha úgy tűnik, hogy jóban – ám valójában sosincsenek békében.”
