Az itthon is „kivégezhető” krimi helyett időnként érdemes a bőröndben vagy hátizsákban olyan kötetnek helyet szorítani, amely nemcsak szórakoztat, lebilincsel, hanem az otthontól távol is hasznos segítőtárs.
Írók a bőröndben
A vakációzó, országot-világot látni felkerekedő turista poggyászából nem hiányozhat az olvasnivaló.
A válogatás során meggyőződhetünk arról, hogy az utazásról és az utazáshoz nemcsak az elbeszélésekből és az útikönyvekből lehet célt választani, kedvet meríteni Ahogy egy felületesen összeállított útikönyv elronthatja, úgy teheti kellemesebbé a nyári szabadságot a körültekintően megválasztott úti olvasmány.
A velünk utazó könyv nem feltétlenül útikönyv, sőt talmi lektűr, itthon is „kivégezhető” krimi helyett időnként érdemes a bőröndben vagy hátizsákban olyan kötetnek helyet szorítani, amely nemcsak szórakoztat, lebilincsel, hanem az otthontól távol is hasznos segítőtárs. Hevenyészett példatárunk, korántsem a teljesség igényével, ötletadó javaslat csupán.
Victor Hugo különbül regél a párizsi Notre Dame-ról, mint akármelyik rutinos idegenvezető, a Dunán hajózva összevethetjük Jókai, vagy akár Verne leírását a látottakkal, Olaszországban szellemi épülésünkre szolgál Gorkij Itáliai mesék című kötete éppúgy, mint Thomas Mann novellái vagy Alberto Moravia regényei.
Az írói kíséret varázsa és személyes jelenlétünk élménye olykor évszázadnyi különbségeket is áthidal. Goethe svájci, itáliai utazásainak leírásai ma is üdítő olvasmányok. Szibériában Verne (Sztrogoff Mihály) ejt ámulatba földrajzi leírásainak pontosságával.
A klasszikus utazásos kalandregények már azelőtt gazdagították a világirodalmat, hogy Karl Baedeker lipcsei könyvkiadó a XIX. század derekán megjelentette volna az első – részletes és alapos, minden gyakorlati tudnivalót felölelő és róla azóta bédekkernek nevezett – útikönyveket. Az útleírás régibb műfaj, mint gondolnánk: Odüsszeusz a görög szigetek között bolyongott, Herman Melville, a híres Moby Dick szerzője maga is bálnavadászhajón járta a tengert, a saját vitorlásával sokat hajózó Jules Verne hősei a Földet is megkerülték. Joseph Conrad immár évszázados remekműve, a Heart of Darkness (A sötétség mélyén) olyan meggyőző részletességgel tár elénk egy kongói utazást, hogy mi magunk is átéljük.
Noha a fotelbe bilincselő olvasmányok olykor élménytelibbé varázsolják a képzeletbeli utazást, mint a valódit, nem nélkülözhetjük az olvasmányos leírásokat konkrét információkkal körítő útikönyveket sem. A száraz ismeretanyagot sorjázó bédekker azonban csak akkor hasznos útitárs, ha friss és hasznavehető tényekkel, adatokkal segíti a világlátókat. „A tér északkeleti oldalán emelkedik a klasszicista stílusban épített ” – az efféle leírásokon csak bosszankodunk a felhős égbolt alatt, vagy elmegyünk iránytűt vásárolni.
Ha nem is olcsón, de most már nálunk is vásárolhatók jó, használható és szinte naprakész útikönyvek. A nyelveket beszélő turista akár a bőség zavarába is kerülhet, ha ki szeretné választani lapozható kalauzát. Naprakész hasznos információival csábít az egyik, remek tippeket ad útvonaltervezés, szállás, étkezés, szabadidő- és sportlehetőségek tekintetében a másik, részletes térképeket tartalmaz az autóbarát harmadik, helyi szokásokkal, specialitásokkal, étel- és italkülönlegességekkel ismertet meg a negyedik, fantasztikus színes fényképfelvételeivel gyönyörködtet, a legszínvonalasabb ismeretterjesztő albumok hagyományait követve, az ötödik.
A bloggerek korszakát éljük, így aki utazik és affinitást érez az írás iránt, könnyen a világ elé tárhatja, mikor merre járt, mit látott és mit olvasott. A Kossuth Kiadó Nyitott szemmel címmel magyar nyelven is jónéhány éve elindította a világ egyik legnépszerűbb útikönyv-sorozatát, az Inside Guide-ot, amely az America’s Library Journal felmérése szerint a maga műfajában világelső, mert sokkal többet nyújt, mint egy egyszerű útikönyv. Segít az utazni szándékozónak az úti cél kiválasztásában: bemutatja az adott ország történelmét, kultúráját (művészet, zene, vallás, jeles ünnepek), nevezetes tájait, városait.
Írókkal azonban még jobb, még élvezetesebb az ország-, és a világjárás. Hazai kiránduláskor az Ormánságba Kodolányit vigyünk magunkkal, Egerbe Gárdonyit, a Palócföldre Mikszáthot. Ha még meg tudjuk szerezni a Magyarország felfedezése sorozat szociográfiai köteteit, akkor az Őrségbe Moldovát, az Erdőhátra Végh Antalt, a Balaton mellé Bertha Bulcsút és így tovább. Jól megválasztott kísérőnk megsokszorozza a felfedezés örömét, bizonyítják ezt Krúdy Szindbád-történetei éppúgy, mint Szerb Antal Utas és holdvilág, Déry Tibor Országúton, Hevesi András Párizsi eső és Márai Sándor Szindbád hazamegy című regénye. Esterházyt pedig mindig mindenhol jó olvasni.
Nem is sejtjük, a toll hány remek mestere várja könyvesboltok vagy antikváriumok polcain, hogy megossza velünk úti élményeit.
Készüljünk akármilyen messzi tájra, avatott idegenvezetőre – nemegyszer az irodalmi Nobel-díj kitüntetettjére – lelhetünk szinte mindenütt. Peruban Mario Vargas Llosa, Kolumbiában García Márquez, Svédországban Selma Lagerlöf, Kenyában vagy a spanyolországi Pamplonában Hemingway, Portugáliában Pessoa, Szicíliában Tomasi di Lampedusa, Mallorca szigetén George Sand, Kairó óvárosában Nagib Mahfuz, Dél-Afrikában Nadine Gordimer, Albániában Ismail Kadare, Korfu szigetén Gerald Durrel, Thaiföld Kanchanaburihoz közeli részein, a burmai határnál Pierre Boulle, a határt átlépve pedig az idén 115 éve született George Orwell (Burmai napok) fogja a kezünket. Brünnben, Prágában Hrabal van otthon, Erdélyben – hogy csak kettőt említsünk a rengeteg közül – Kós Károly és Tamási Áron, Dublinban James Joyce, Indianapolisban Vonnegut. Oroszország fővárosába tartva érdemes felhajtani Vlagyimir Giljarovszkij Moszkva és a moszkvaiak (Európa 1979) című kitűnő könyvét.
Úti olvasmány gyanánt különös szellemi izgalom olyan irodalmi alkotásokat élvezni, amelyek ugyanazon a helyszínen játszódnak, ahol éppen az olvasó jár: a Himalájában Kiplinget, a Bahamákon Arthur Hailey-t, a Feröer-szigeteken Kenneth Williamsont és így tovább. A módszer fölöttébb építő, s bár igényel némi szellemi beruházást, később busásan megtérül.
