Megalkotta Albus Dumbledore-t, Piton professzort, Hermionét és Harry Pottert, ma pedig már Cormoran Strike kalandjainak örvendhetünk. Joanne Kathleen Rowling angol írónő, a Harry Potter-könyvek szerzője 50 éves.
„Mit számít, ha nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös? Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk.” (Albus Dumbledore)
Joanne Kathleen Rowling a Bristol melletti Yate városkában született 1965. július 31-én. Kislánykorában nagyon szerette a meséket és a mesélést, két évvel fiatalabb húgát gyakran szórakoztatta saját történeteivel, majd később az általános iskolai barátait is. Az angol volt a kedvenc tárgya, és tulajdonképpen már gyermekként írónak készült, a középiskolában szabadidejében rendszeresen írt.
Az érettségi után, 1983-ban az Exeteri Egyetemre került, ahol franciát és klasszika-filológiát tanult, egy évet ösztöndíjjal Párizsban töltött. Az egyetem elvégzése után Londonban az Amnesty Internationalnél titkárnőként dolgozott, és gyakran megesett, hogy fontos hivatali feljegyzések helyett a számítógépen saját történeteit rögzítette.
1990 nyarán vonatozás közben született meg a fejében Harry Potter figurája, és elkezdett dolgozni a köré szőtt történeten. Rövid hivatalnoki pályafutása után Portugáliába, Portóba ment, ahol angolt tanított. 1992-ben feleségül ment egy portugál újságíróhoz, és 1993-ban megszületett a lánya, Jessica. A házassága hamarosan tönkrement, és Rowling lányával Edinburgh-be költözött.
„Emlékszem, húsz éve még a saját számtól vontam meg a falatot, hogy a lányom ehessen. Emlékszem olyan napokra, amikor szó szerint semmi pénzünk volt” – idézi fel azokat a keserves időket. Egy tanári állás elnyerésére várva, amúgy munkanélküliként, elhatározta, hogy mindenképpen befejezi a varázslófiúról szóló regényét. Mivel lakásuk fűtetlen volt – heti 70 fontos állami támogatásból tengődött – egy kávézóban írt, míg kislánya a babakocsiban pihent. A könyv megjelentetését számos kiadó visszautasította, majd 1995-ben a Bloomsbury elfogadta, és némi összeg kiutalásával megteremtette a lehetőséget, hogy Rowling teljes idejében írhasson. A kiadónak annyi megkötése volt, hogy a címlapon szerzőként a J. K. Rowling név szerepeljen, mert nem voltak biztosak abban, hogy egy női szerző könyvét a fiúk el akarják majd olvasni. A K (Kathleen) Rowling anyai nagyanyjának a neve, amelyet az iránta érzett tiszteletből vett fel.
– „Mindig elfelejtem, mi a különbség a sztalaktit és a sztalagmit között – jegyezte meg Harry.
– A sztalagmitban van „m” – felelte Hagrid.” (J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve)
A varázslat, ahogy az írónő művében, ezúttal a való életben is hatott. 1997-ben megjelent a sorozat első kötete, a Harry Potter és a bölcsek köve, amely azonnal óriási sikert aratott, és megkapta a British Book Awards Az év gyermekkönyve díját is. A siker lehetővé tette Rowlingnak, hogy csak a Potter-sorozat írásának szentelje az idejét, és sorra jelentette meg az olvasók milliói által várt köteteket: Harry Potter és a Titkok Kamrája (1998), Harry Potter és az azkabani fogoly (1999), Harry Potter és a Tűz Serlege (2000), Harry Potter és a Főnix Rendje (2003), Harry Potter és a Félvér Herceg (2005), Harry Potter és Halál ereklyéi (2007).
A kötetek közül nem egy könyveladási rekordokat is megdöntött, a Tűz Serlege például milliós példányszámban jelent meg a briteknél, a Főnix Rendje a leggyorsabban elkapkodott könyv volt angol nyelvterületen.
A mindent elsöprő Potter-lázra a filmipar is ráerősített, 2000-ben a Warner Brothers amerikai cég megvásárolta a filmjogokat, és szép sorban meg is születtek Harrynek és a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola tanulóinak, tanárainak varázslatos, félelmetes, olykor mulatságos kalandjait bemutató filmalkotások. 2016-ban egy londoni színházban mutatják majd be a Harry keserves kiskorát felidéző színdarab, amelyet Rowling szándékosan nem regényformában alkotott meg.
Az írónő a hétkötetes sorozathoz három kiegészítő könyvecskét is írt (A kviddics évszázadai, Legendás állatok és megfigyelésük, Bogar bárd meséi), amelyeknek bevételét jótékony célra fordította.
– „És figyeljen csak, ha jön egy újabb halálos fenyegetés… általában hétfőnként jönnek…
– Igen? – kérdezte a lány lelkesen.
– Rakja a többihez – fejezte be Strike.” (Robert Galbraith: Kakukkszó)
2012-ben megjelent első, felnőtteknek szóló regénye, az Átmeneti üresedés, amely Rowling első felnőtteknek szóló könyve volt, hatalmas sikere ellenére vegyes kritikákat kapott, mivel az ítészek egy részét meglepte a regény komor témája. A könyv egy látszólag idilli angol kisvárosba, Pagfordba kalauzolja az olvasókat. A történetben a városlakók községtanácsi választásra készülnek a negyvenes éveinek elején járó Barry Fairbrother hirtelen és sokkoló halálát követően. Mintegy 125 ezer példányt kapkodtak szét a megjelenését követő első héten és azóta több mint hatmillió példány fogyott belőle.
Az Átmeneti üresedésből háromórás minisorozatot készített a BBC és az HBO. Rowling látta el a minisorozat vezető produceri feladatait. A Jonny Campbell által rendezett produkció forgatókönyvét Sarah Phelps jegyzi, a producer Ruth Kenley-Letts.
2013-ban Robert Galbraith írói álnév alatt megjelent első bűnügyi regénye, a Kakukkszó (The Cucoo’s Caling), 2014-ben ennek folytatása, a Selyemhernyó (The Silkworm). A krimisorozatban Cormoran Strike háborús veterán, aki megsérült Afganisztánban, ráadásul az élete is romokban van a civil életben a magánnyomozói hivatást választja és fiatal, ám lelkes (ideiglenes) titkárnőjével sötét ügyek után nyomoznak, miközben számos veszélynek teszik ki magukat…
A regény megjelenését azonnal botrány követte, mivel Rowling nem kívánta felfedni, hogy ő áll a Robert Galbraith álnév mögött. Azonban Christoper Gossage ügyvéd annak idején elárulta felesége legjobb barátnőjének, Judith Callegarinak, hogy Rowling titokban detektívregényt írt The Cuckoo’s Calling címmel, amely úgy jelent meg, mint egy első könyves, egykoron katonaként szolgált író műve. Callegari az információt névtelen Twitter-üzenetben eljuttatta a The Sunday Times brit vasárnapi lapnak, amely felfedte az író kilétét. Az írónő beperelte az őt képviselő ügyvédi irodát, amely kártérítést fizetett neki és bocsánatot kért a bizalmas információ kiszivárogtatása miatt. Rowling egy katonai jótékonysági szervezetnek adományozta az összeget.
Szívesen áldoz jótékony célokra
A ma már milliárdos vagyonnal rendelkező Rowling egyébként is szívesen áldoz jótékony célokra, így például alapított már szklerózis multiplex-klinikát, és Lumos névvel jótékonysági hálózatot, amely intézetekben hagyott, gyakran fogyatékos kelet-európai gyerekek megmentését tűzte ki céljául. Rowling évek óta titkos látogatásokat tesz Moldova, Csehország, Ukrajna és Románia állami gyermekgondozó intézményeiben, amelyekben sokszor „szívszaggató körülményeket” tapasztal. Rowling elmondta: e látogatásai során többször is szinte ellenállhatatlan kísértést érzett arra, hogy egy-egy rettenetes körülmények között tengődő kisgyereket egyszerűen hazavigyen magával. Tudja, hogy ez „mélységesen irracionális” gondolat, hiszen semmiféleképpen nem vihette magával ezeket a gyerekeket, de háromgyermekes anyaként „ez az ember legerőteljesebb reakciója” ilyen helyzetekben.
A családjával Edinburgh-ban élő írónő jelenleg a világ egyik legismertebb asszonya, legolvasottabb és egyik legjobban fizetett szerzője. Számos rangos kitüntetés között 2001-ben megkapta a Brit Birodalom Rendjét is. Fő művét, a teljes Harry Potter-sorozatot 65 nyelvre fordították le, és több mint 350 millió példány – más forrás szerint több mint 400 millió példány – kelt el belőle.
