A múlt század hetvenes éveinek elején Bristol közelében egy hatéves kislány ír egy Nyúl nevű nyúlról és Méhecske kisasszonyról. Ez a kislány Johanna Rowling, aki később J. K. Rowling néven vált világhíres íróvá.
Ez a kislány, Johanna Rowling elvégezte iskoláit, kilencévesen fedezte fel Ian Fleming James Bond-regényeit, és letehetetlen olvasmánnyá váltak számára. Nem sokkal később rátalált Jane Austen műveire, amik – mint oly sok olvasni szeretővel – életre szóló hatást gyakoroltak rá. „Jane Austen a kedvenc íróm, és mindig is az lesz.” Egyetemre ment, szülei biztosra vették, karriert csinál majd kétnyelvű titkárnőként. Diplomával a kezében valóban mint titkárnő dolgozott, amit igen élvezett, ugyanis volt ideje titokban történeteket irkálni a számítógépén. 1990 nyarán a Machesterből Londonba tartó vonaton képzeletében megszületett egy kisfiú, aki varázslóiskolába kerül. Amint hazaért írni kezdte a történetet.
A következő évben már Portugáliában, Portóban tanított, és rövidesen férjhez ment, majd súlyos botrányok után, kisemmizve el is vált, tiszavirág-életű házasságából egy kislánya született, akivel visszaköltözött Angliába. Akkoriban heti 70 font állami segélyen élt egy tanácsi lakásban. 1994 hideg telén Edingburghben kislányával kávéházakban melegedve kezdi írni a könyvét, amit aztán öreg írógépén jegyez le véglegesen.
Tizenkét kiadó utasítja el, míg végül Alice Newton rábólint. Ő a Bloombsbury kiadó szerkesztőjének nyolcéves lánya. És a kilencvenes évek végén megváltozik Rowling neve – a könyvre azért került a J. K. Rowling név, mert a kiadó nem volt biztos benne, hogy egy női író könyvét a fiúk el akarják olvasni -, a könyvpiac és vele együtt a világ is: gyerekek milliói hagyják abba a tévézést, hogy elolvassanak egy könyvet, amelyben egy kisfiú megtudja, hogy ő tulajdonképpen varázsló. Valahogy így kezdődött Harry Potter-történet fejezet.
A kétségbeesésében kitalált Harry Potter-sztori J. K. életét is megváltoztatta, a sorozat jövedelmező ötletnek bizonyult: becslések szerint a már száz millió példányban eladott hét könyv és immár az azokat bemutató filmszéria összesen hatalmas vagyont eredményezett. Az írónő, aki a Potter-könyvek világsikere előtt állami segélyből élt egyedül nevelt kislányával, azt elismeri, hogy a sok pénz „mindent könnyebbé tesz, és megszabadítja az embert aggodalmaitól. Ha valaki már aggódott amiatt, hogy kitart-e a pénze a hét végéig, az soha nem fog panaszkodni azért, mert sok pénze van”.
J. K. Rowling közben ismét férjhez ment, két gyermeke született. És persze megírta a következő hat kötetet is. Könyvei a legnagyobb példányszámban fogytak el, mióta világ a világ. A gyermekek pedig ráéreztek az olvasás ízére, szeretetére.
Néha riportkötetekre, realitásokon alapuló történetekre vágyunk, máskor pedig a képzelet szülte kalandok, hátborzongató rémregények után kívánkozunk. A fantázia világába való menekülés mindig egyfajta vigaszt, a külvilág kizárását jelenti, és ezért jelent remek szórakozást Harry Potter világa is. Ebbe a világba belépni olyan, mint követni Alice-t a nyúlüregen át Csodaországba. Ezen a helyen szinte bármi megtörténhet, és általában meg is történik.
Hogy logikai bukfencekkel, hibákkal találkozni a könyvekben, szinte természetesnek tekinthető, hét kötetről van szó, A szerkesztők, fordítók szerencsére kijavították a hibákat, így a polcainkra került verzióban olyan bakik már nem szerepelnek, mint például az első részben, Hagrid azt mondja motorjáról, hogy az a kis Sirius Blacké, miközben Sirius Black akkor már felnőtt fejjel az Azkaban foglya volt.
A jó történet egyik ismérve az, hogy az olvasó bele tudja élni magát, együtt tud sírni és nevetni a szereplőkkel, és engedi szárnyalni a fantáziát, szabad teret adva a képzeletnek. Mert hinni akarunk az elképzelt világokban, az ott élő fantasztikus teremtményekben. Hinni akarunk a mágiában, a jó barátokban, a jó győzedelmeskedésében, nevetni tudunk a rossz bukásán. Mindannyian álmodtunk, fantáziáltunk már arról, hogy tudunk repülni és erőfeszítés nélkül házakat, autókat emelünk fel. És arról is, hogy legyőzzük a sárkányt, elnyerjük a királylány kezét vagy megmentjük a világot az elpusztulástól.
Ezért szeretjük Superman, Mary Poppins, Batman vagy Frodó bámulatos kalandjait A Gyűrűk Urából. És ezért él az érdeklődés mind a mai napig Harry Potter és írója, J. K. Rowling iránt. Tagadhatjuk, de mindannyiunkban ott él a gyermek, aki álmodozik, aki varázsol és a tőle telhető módon a leghelyesebben cselekszik.
Ma már új történeteken dolgozik Rowling, felnőtteknek szóló regényt írt. Mi olvasók pedig óvatosan várakozunk, tartva a csalódástól, vajon mi jöhet a Harry Potter után? Mert mondhatunk jót és rosszat, kritizálhatjuk bátran, az tény, hogy gyermekeknek írott sorai megreformálták az olvasási szokásokat, elérhető-e még egyszer ekkora siker?
A szerző azt mondta, leginkább azt szereti Harry Potter kalandjainak írásában, s azért ül le szívesen nap mint nap a számítógépe elé, mert ilyenkor az összes lehetőségével megnyílik előtte az álmok világa. „Amikor álmodunk, azt tehetünk, amit akarunk”.
Felhasznált irodalom:
JKRowling.com
Daily mail.com
J. K. Rowling: Harry Potter-sorozat
LaZa
