Jane Austen és nővére pici koruktól fogva együtt táncoltak a nagyokkal, és ismerték az összes szomszéd fiút meg lányt…
„Csak nem ment el a kishúga is mulatni?” – kérdezi Lady Catherine Elizabeth-től, aki így felel: „De igen, asszonyom, mindenki elment”, és Lady Catherine joggal háborodik fel, hiszen a legkisebbik még csak tizenöt éves.
Lydia Bennet otthon marasztása azonban még egy igen elszánt szülő számára sem lett volna könnyű feladat, és Bennetékhez hasonlóan Austenék sem csináltak ügyet a szórakozásból. Vidéken ez volt a szokás: az Austen lányok pici koruktól fogva együtt táncoltak a nagyokkal, és ismerték az összes szomszéd fiút meg lányt.
Jane Austennek tizenöt éves korára már lehetett egy fehér muszlinruhája, amit a némileg ünnepélyesebb esti alkalmakra tartogattak, és volt esetleg még egy alkalmi szalag a hajába. Az írónő tudott zongorázni, de ilyen fiatal korban biztos nem várták tőle, hogy feláldozza magát, amikor voltak ott nálánál idősebbek is a fiatalság szórakozásának nemes ügyét szolgálni.
Szerette, de tudott gúnyolódni azon, amire használták, és azon is, hogy milyen hatalmat tulajdonítottak neki: a Büszkeség és balítélet-ben a lányukat férjhez adni akaró merytoni mamák úgy vélik, hogy „Aki a táncot szereti, legjobb úton van a szerelem felé”.
Forrás: Claire Tomalin: Jane Austen élete
