„Készülj a legjobbra, de ne félj a legrosszabbtól se.” A sógun sikere egész életében végigkísérte James Clavell írót, akinek legnagyobb sikerű alkotásai Japánban és Kínában játszódnak, főhősei többnyire angolszász üzletemberek, akik kereskedelmi céllal érkeznek és szembesülnek a keleti civilizációval.
„Milyen szép is az élet és milyen szomorú! Milyen tünékeny: se múlt, se jövő, csak a határtalan most.„ (James Clavell: A sógun)
Húsz éve, 1994. szeptember 6-án halt meg James Clavell angol író, aki ázsiai témájú monumentális regényeivel lett világszerte népszerű, A sógunból nagysikerű tévésorozat is készült Richard Chamberlain főszereplésével. Angol katonacsalád sarja volt, egyik őse már a trafalgari csatában is harcolt. Ő maga Charles Edmund DuMaresq de Clavelle néven 1921. október 10-én Ausztráliában született, ahol tengerésztiszt apja állomásozott, de Nagy-Britanniában nőtt fel.
A második világháború kitörése után, tizenkilenc évesen katonai szolgálatra jelentkezett és a tüzérséghez, Malajziába vezényelték. 1941-ben sebesülten japán fogságba esett és egy hírhedt Szingapúr melletti táborba került, ahol a rabok kilencven százaléka belehalt a kínzásokba, a járványokba és az éhezésbe. Clavell a túlélők között volt, de a fogságban átélt szörnyűségekről nyilvánosan soha nem beszélt, csak annyit mondott: „olyan közel voltam a halálhoz, amennyire csak élő ember lehet”. 1946-ban egy motorbaleset után, kapitányi rangban szerelt le, beiratkozott az egyetemre és megnősült.
„A türelem azt jelenti, hogy megtartóztatod magad a hét érzelemtől: a gyűlölettől, a rajongástól, az örömtől, a nyugtalanságtól, a dühtől, a bánattól és a félelemtől.” (James Clavell: A sógun)
1953-ban Hollywoodba költözött, ahol forgatókönyvíróként olyan alkotásokat jegyzett, mint az 1958-as A légy című kulthorror, az 1959-es háborús témájú Öt kapu a pokolba és 1963-ban A nagy szökés, ennek forgatókönyvéért a szakma legmagasabb kitüntetését kapta. Hollywoodi pályafutásának legnagyobb sikere az 1967-ben bemutatott Tanár úrnak szeretettel, amelynek már rendezője is ő volt, a főszerepet Sidney Poitiers játszotta.
Amikor egy szakmai sztrájk miatt 1960-ban hónapokig munka nélkül maradt, megírta a Patkánykirály című regényt, amely felkerült a legsikeresebb könyvek listájára és meg is filmesítették. A félig kitalált, félig önéletrajzi ihletésű mű abban a hírhedt börtönben játszódik, ahol a háború éve alatt ő is raboskodott, főhőse egy angol tiszt és egy gyakorlatias amerikai őrmester, utóbbit hívják társai „Patkánykirálynak”. Az eredeti kézirat több mint 800 oldal volt, ezt szerkesztőjével sorról sorra húzták meg, eközben tanult meg Clavell regényt írni.
Az író igazi szerelme a mesés Kelet volt, gyermekként Kínát is megjárt apja történetein nőtt fel, a börtönben keserű tapasztalatai ellenére is megtanulta csodálni a japán szamuráj-erkölcsöt. Legnagyobb sikerű alkotásai Japánban és Kínában játszódnak, főhősei angolszász üzletemberek, akik kereskedelmi céllal érkeznek és szembesülnek a keleti civilizációval. Clavell cselekményes művei az angol kalandregény hagyományait követik, de igen alapos tárgyi tudással és elfogulatlanul mutatják be a keleti gondolkodást.
Clavell 1966-ban publikálta A Tajpan című regényét, amely az 1840-es években, Hongkong alapítása idején játszódik és már megjelennek benne a sorozattá terebélyesedő későbbi regények szereplői. Közel egy évtizedes szünet után jelentkezett újabb művel, A sógun helyszíne a 17. század eleji Japán, főhőse egy hajótörést szenvedett angol navigátor, aki a sógunátust megalapozó Tokugava Iejaszuról mintázott Toranaga nagyúr segítője, maga is szamuráj lesz. Ez a mesterien megírt regény a becsületről, a szerelemről, a kötelességről, valamint a Kelet és a Nyugat találkozásáról szóló lenyűgöző epikus mese, mely igaz leckét ad mindarról, ami nemes, s amiért élni és meghalni érdemes. A könyv 15 millió példányban kelt el, 1980-ban nagy sikerű televíziós sorozat készült belőle Richard Chamberlain főszereplésével, sőt 1988-ban a Broadway-n musical formájában is színre került.
Az Ázsia-saga harmadik darabja, a hatvanas évek Hongkongjában játszódó A Nemes Ház 1982-ben jelent meg, ebből 1988-ban Pierce Brosnannal készült sikeres tévésorozat. Clavell 1986-ban rukkolt elő az 1979-es iráni iszlám forradalmat megidéző Forgószéllel, majd 1993-ban a regényfolyam záró darabjával, az 1862-ben Japánban játszódó Gajdzsinnel. Ezen felül még írt egy alig százoldalas filozofikus kisregényt The Children’s Story címmel, angolra fordította a kínai hadvezér, Szun-ce A háború művészete című munkáját, utolsó regénye 1994-ben A szökés címmel jelent meg.
Clavell azt állította, hogy ezer oldalasnál ritkán rövidebb regényeit nem tervezi meg, csak ír és ír, és időnként maga is meglepődik, milyen fordulatot vesz a cselekmény. Műveit csak teljesen kész állapotukban mutatta meg kiadóinak, de azok így is versenyeztek a jogokért, a Forgószélért ötmillió dollár előleget kapott anélkül, hogy a kiadó egy sort is látott volna belőle.
Ő maga hőseihez hasonló individualista, a szabad kereskedelem feltétlen híve volt. Művei többszörös milliomossá tették, de csak az utazgatásra és helikoptereire költött, amelyeket ő maga vezetett. Mélységesen hitt a regényeiben is központi szerepet kapó „zsosz”-ban, ez egyaránt jelent sorsot, szerencsét, istent és ördögöt, amit az ember befolyásolni nem tud, csak elfogadni, és hitt a karmában is, amely szerint sorsunkat az befolyásolja, amit előző életeinkben elkövettünk.
Az akkor már rákban szenvedő James Clavell 1994. szeptember 6-án agyvérzésben hunyt el, egy hónappal hetvenharmadik születésnapja előtt. Özvegye bőkezű támogatásban részesítette a londoni Királyi Tüzérségi Múzeumot, amely az íróról nevezte el könyvtárát és archívumát.
