Joe Zawinul billentyűs, a fúziós zeneként is emlegetett dzsesszrock legendás alakja 10 éve, 2007. szeptember 11-én hunyt el.
A jazz-rock marcona koncertmestere: Joe Zawinul halálára
Már marcona bajszával, szúrós tekintetével is tekintélyt parancsolt, holott egyáltalán nem volt „vadember”, kétségtelen, hogy zenében, zenei alázatban nem ismert pardont. Származása meghatározta pályafutását, a zenei kultúrák közötti kereszteződések keresését. Joe Zawinul alig két hónappal 75. születésnapja után hunyt el szülővárosában, Bécsben.
Az osztrák-cigány származású zongorista a zenei alapokat még az egykori császárvárosban szedte fel, igazi indíttatását azonban Amerikában találta meg. Jókor érkezett az államokba: az 1950-es évek végén óriási pezsgés indult be a jazz megújítására, és ennek hamarosan nemcsak cselekvő részese, hanem alakítója is lett. Miután éveken át játszott a kor egyik kiemelkedő szaxofonosával, Julian „Cannonball” Adderley-vel, találkozott Miles Davis-szel, az elmúlt évtizedek legbátrabb újítójával: a két végtelenül nyitott muzsikus nélkül ma aligha beszélhetnénk jazz-rock-ról.
Ha a rock-os hangzások felé hajló Davis Bandben a rejtélyes trombitás volt a vezér, akkor Zawinul volt a koncertmester, annak ellenére, hogy élőben együtt mindössze egyszer, 1991-ben, nem sokkal Miles halála előtt léptek fel. Alkottak viszont 1969-70-ben két máig megkerülhetetlen albumot, az In A Silent Wayt és a Bitches Brew-t: az elsőben többek között a címadó kompozíció Zawinul szerzeménye, míg a másodikban a dupla LP első oldalát betöltő Pharoah’s Dance fűződik az ő nevéhez. Ezekben kiváló érzékkel egyesíti a jazz-es szabadságot, a rock-os lendületet, de vannak olyan futamok, amelyek inkább meditatív hangulatot árasztanak. Ez a társulás nemcsak Davis későbbi karrierjét határozta meg, hanem magába foglalta az 1970-es évek több nagyszerű jazz-rock együttesének, a Mahavishnu Orchestrának, a Return For Evernek, és a Weather Reportnak magját. Zawinul épp ez utóbbinak lett a vezetője.
A billentyűs, aki Herbie Hancock és Chick Corea mellett az elektromos Fender Rhodes zongora és a különféle szintetizátorok mestere lett, sosem törekedett az öncélú virtuozitásra, nem is lett a technika rabja, sokkal inkább a kompozíciók összefogását tartotta szem előtt. Bár nem tartották könnyű embernek, és emiatt is sűrűn változott a Weather Report összetétele, Zawinul mindig törekedett arra, hogy az együttes ne rekedjen meg egy szintén, és hogy a lehető legjobb muzsikusok legyenek mellette.
A 16 évig működő bandában csak a szintén „Miles-tanítvány” Wayne Shorter szaxofonos volt az egyetlen állandó tag, de a több min másfél évtized alatt olyan társai voltak, mint Airto Moreira brazil és Mino Cinelu francia karibi ütős, Miroslav Vitous cseh bőgős, Alphonse Mouzon és Peter Erskine dobosok, ő fedezte fel a „basszusgitár Jimi Hendrixének” tartott Jaco Pastoriust, később a szintén basszusgitáros Victor Bailey-t, vagy a dobos Omar Hakimot.
A WR olyan kitűnő lemezeket hagyott maga után, mint a Mysterious Traveller (1974), a Black Market (1976), a Heavy Weather (1977) vagy a 8:30 dupla koncertlemez (1979). Élőben különösen sodró lendületű volt a csapat, ezért is fogadták a hívek nagy örömmel a 2002-ben megjelent Live and Unreleased dupla CD-t, valamint a tavaly kiadott Forecast Tomorrow-t, amely egy 2 órás DVD-t is tartalmaz egy 1978-as NSZK-beli koncertről.
Talán a jazz-rock műfajának háttérbe szorulása okozta, hogy a mintegy 20 éve működő Zawinul Syndicate nem ért el olyan látványos sikereket, mint a Weather Report. Pedig vezetője továbbra sem ült a babérjain: arab, afrikai, latin-amerikai, indiai zenészeivel, a balkáni motívumokat sem feledve, ékesen bizonyította, hogy a „világzene” nem más, mint az egy és oszthatatlan zene elemeinek egymásra találása. Közben önálló lemezeket is készített, visszatérve saját gyökereihez. Ezek közül kiemelkedett a Stories of The Danube (1996) és a Mauthausen (2000), amelyet Frank Hoffman énekessel közösen készített.
Zawinul éppen a Syndicate-tel tartotta élete egyik utolsó koncertjét a Veszprémi Nyári Fesztiválon. Korábban is sokszor fellépett Magyarországon saját csapatával, kizárólag a zenéjükkel okozva feltűnést.
