Minden idők legtöbb könyvet eladó német írója nem Goethe, Heine vagy Thomas Mann, hanem Karl May, akinek a nevét May Károlyra magyarítottuk, akárcsak Jules Verne-ét Verne Gyulára.
A Winnetou, Az Ezüst-tó kincse, Az inka örökség és a többi regény elbűvölte az olvasókat a romlott fehérek ártatlan indián áldozataival, a „nemes vadember” romantikus alakjával.
Nem csoda, hogy az 1842. február 25-én született és 1912. március 30-án el hunyt Karl May alakja köré mítosz szövődött. Rajongói hinni akarták – amit ő maga is bizonygatott –, hogy vagy hússzor volt Amerikában, bejárta a vadnyugatot, azonkívül nyelvek és nyelvjárások százait beszéli. „Old Shatterhand én vagyok, és átéltem mindent, amit elmesélek” – jelentette ki.
Valójában 1908-ban hatvanhat éves korában járt először Amerikában, és akkor sem utazott Buffalónál nyugatabbra. Viszont rengeteg útleírást, néprajzi és nyelvészeti tanulmányt olvasott, térképeket böngészett, és rendkívüli képzelőerejével ezek alapján teremtette meg a vadnyugati környezetet.
Karl May egy nagyon szegény család ötödik gyermekeként született 1842-ben a szászországi Ernsthalban. A jó eszű fiút kilenc évvel később beíratták a waldenburgi tanítóképzőbe, de onnan hamarosan kipenderítették, mert ellopott hat gyertyát. Plauenben tanult tovább, és 1861-ben tanítani kezdett egy altchemnitzi gyári iskolában. Innen is távoznia kellett, ezúttal óralopásért.
A következő tizenkét évben több időt töltött börtönben, mint szabadon. Tanári hírnevének nem tett jót a hathetes tömlöcbüntetés, így hamarosan új megélhetés után kellett néznie. Visszatért szülővárosába, ahol magántanárként dolgozott, emellett elbeszéléseket írogatott és zenét szerzett. Mivel azonban műveit csak az íróasztal fiókja látta, nem tudott tisztességesen megélni, szélhámosságokra adta a fejét. Hol szemorvosnak, hol rendőrhadnagynak adta ki magát, öltönyt varratott, amellyel fizetés nélkül távozott, és piti családok, hamisítások után – tehetségtelennek bizonyult a szélhámosok világában – mindig lebukott. 1865-ben négy év börtönre ítélték, majd visszaesőként 1870-ben újra bezárták, ismét négy évre. A börtönévek azonban arra jók voltak, hogy színes történeteket találjon ki – és íróvá váljon.
Büntetése lejártával valóban úgy döntött, hogy az írásnak szenteli magát. A siker pedig nem váratott magára: May vadregényes és addig ismeretlen tájakon játszódó kalandjai nagy közönségsikert arattak, a szélhámosság azonban nem veszett ki teljesen a főhőseivel teljesen azonosuló íróból: a nagyobb bevétel reményében kalandos történeteit más címmel és apróbb változtatásokkal több lapnak is eladta.
Munkái eddig világszerte több mint 200 millió példányban keltek el, és 42 nyelven – köztük albánul és kurdul – jelentek meg. Az első film 1920-ban készült Karl May-regény alapján, az első hangosfilm pedig 1936-ban, és 1958-ban mutatták be az első olyan színes filmet, amely egy Karl May-művet dolgoz fel.
