85 éve halt meg Karinthy Frigyes, a múlt századi magyar irodalom legeredetibb egyénisége, az Így írtok ti, a Tanár úr kérem és az Utazás a koponyám körül írója. Jelentőségét az irodalom játékosságának felismerése és folyamatos hangsúlyozása is adja, „humorban nem ismerek tréfát” – írta.
„Boltomban is ha böngész mindenki talál valami magánakvalót
Gyermek és asszony és víg cimbora és költő és kutató és katona
Mert sok mindent kínlódtam és éltem s mindenből maradt valami
Sok hitvány könnyből nehány gramm tiszta só sok lőréből pár icce párlat
Sokmillió végigszámolt kabátgombból nehány biztos „igen” és „nem”
Nehány biztos „szeret” és „nem szeret” sokezer akácfa leveléből
Sok bolond füstjéből és kormából sok szónak pár egyszerű kristály
Ami már az enyim s mindenkié akkor is ha százszor ellopják és eltemetik
Tessék besétálni aki nem hiszi vagy azt gondolja hogy puszta dicsekvés” (Karinthy Frigyes: A reformnemzedékhez)
Egyéniségéhez illően két születési dátuma is szerepel a lexikonokban, 1887. június 24. és 25., az iratok fényében az utóbbi tűnik hitelesebbnek. Apja tisztviselő volt, költők és filozófusok barátja, gyermekei művészeti és irodalmi viták légkörében nevelkedtek.
KARINTHY FRIGYES: DERENGÉS
Vak voltam – látom a szemed
Süket voltam – hallom a hangod
Néma voltam – gügyögni kezdek,
Légy csendben, hallod?
Hallod? Torkomba zümmög
Elnyújtott, furcsa, vádoló panasz:
De messze, messze, de régi, de mély –
Hogy sír! Mi az?
Asszonyt igéző férfi búg,
Vagy ölbekúszó, gyönge gyermek?
Anyám, nem jó volt. Szülj meg újra.
Rossz voltam. Verj meg.
Karinthy humora és kritikai érzéke már gyerekkori naplóiban megjelent, érettségi után műszaki, természettudományi és orvosi tanulmányokba kezdett, foglalkoztatta a tudomány és a technika fejlődése, a film és a rádió, ő maga is kipróbálta a repülőgépet és a léghajót.
1908-tól a Nyugat munkatársa, barátja lett Kosztolányi Dezső, Csáth Géza. Alapműve az Így írtok ti, amellyel új műfajt teremtett, irodalmi paródiái számos olyan szerzőt tettek halhatatlanná, akiket nélküle régen elfelejtettek volna. Az 1916-ban írt Tanár úr kérem a középiskola életének klasszikus megfogalmazása, szatirikus publicisztikájának csúcsa az 1918-ban megjelent Krisztus és Barrabás.
1913-ban feleségül vette Judik Etel színésznőt, aki a háború utáni spanyolnátha-járvány áldozata lett. Karinthy támogatta a polgári forradalmat, de elítélte a proletárdiktatúrát, s állást foglalt a fehérterrorral szemben is, ezután jobbról is, balról is támadták. 1920-ban vette feleségül Böhm Arankát, házasságuk megvalósította korábbi elképzeléseit a nő-férfi harcáról.
„Egyszerűen megállapítom (amire éppen ennek a betegségemről szóló beszámolónak írása közben jöttem rá), hogy a valóság mint műfaj, nemcsak beállítás, de még kompozíció szempontjából sem szorul rá a „művész” támogatására és korrigálására, egyszerűen azért, mert – nem tudom, hogy csinálja, de kénytelen vagyok elismerni – ő maga is komponál. Igen, komponál, mintha valami mondanivalója volna. Komponál és csoportosít, mint az írók.” (Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül)
Az elsők között ítélte el a szélsőséges diktatúrákat, a fajmítoszt, az elembertelenedést, Mussolinit, Hitlert, Sztálint.
1930-ban jelent meg verseskötete: Nem mondhatom el senkinek, amely formai bravúrjai mellett mély gondolati, filozófiai tartalmaival tűnt ki. Prózai írásaiban a hagyományos formákat a groteszk, az abszurd, a fekete humor irányában, másrészt a pszichológia felé terjesztette ki.
Agytumorát a svéd Olivecrona operálta meg 1936-ban, erről írta Utazás a koponyám körül című regényét. 1938. augusztus 29-én Siófokon halt meg, felesége Auschwitzban pusztult el, Gábor fia költő, Ferenc jelentős író lett.
Jelentőségét az irodalom játékosságának felismerése és folyamatos hangsúlyozása is adja, „humorban nem ismerek tréfát” – írta.
Univerzális tehetség volt, minden műfajban maradandót alkotott,
s bár a mindig tervezett nagy művet, az Új Enciklopédiát nem írta meg, mintegy „mellékesen” alkotott hatalmas életművet. Írói módszere a tudós kísérleteihez hasonlítható, hatása bármely más magyar írónál általánosabb, ötleteit, szójátékait nemzedékek ismételgetik.
„Nem akartam foglalkozni hírhedt betegségemmel már csak azért se, mert hiszen, tudvalevően, az ember szívesen és gyorsan felejti el a kínos és veszedelmes élményt, amiből kimászott. Az ember igen, de nem az író. A kényszer, hogy az emléket lerögzítsem, úgy jelentkezett, mint egy második betegség, amelynek kezelése nélkül az elsőből se tudok teljesen kigyógyulni.
Recipe verbum – ráolvasás helyett leírás a kenőcs és a felejtés itala ebben a furcsa patikában, amit a szegény művész lelkében hord.” (Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül)
Műfordítóként Goethe, Wedekind, Heine, Milne, Leacock műveit tolmácsolta, sokak szerint jobban az eredetinél. Világirodalmi jelenség volt, a magyar nyelv gazdagságába zártan is.
Születésnapját a magyar humor napjaként ünnepeljük és ekkor ítélik oda a humoros műfaj terén nyújtott kimagasló teljesítményért az MR1-Kossuth Rádió Karinthy-gyűrűjét.
„– Mit csinálna, ha váratlanul megnyerné a Nobel-díjat?
Megütközve felelte:
– Miért? Ez olyan lehetetlen? Nem hoznám a bizottságot kellemetlen helyzetbe, mint kartársam, a Shaw. De én nem az irodalmi díjra pályázom, hanem a béke-díjra. Több munkámmal pályázom rá, elsősorban a Krisztus vagy Barabbással. Persze mint igazi pacifista, nem forszírozom a dolgot. Csak veszekedés lenne belőle.
Kis csönd következett. Félő, hogy mindketten a svéd koronákról álmodoztunk, amelyeket olyan pökhendien utasított vissza G. B. Shaw.
Karinthy unta meg a szünetet.
– No halljuk az utolsó kérdést!
Már mellének is szegeztem:
– Szeret interjút adni?
Megjelent az arcán egy halk, gúnyos grimasz. Csendes hangon válaszolta:
– Se az interjút nem szeretem, se a nyilvános szereplést. A reklámtól valósággal irtózom. Feltűnés nélkül, titokban szeretnék világhírű lenni.”
(s. a.)
(Fráter Zoltán: Karinthy, a városi gerilla; Az Est. 1926. december 12. 6.)
