„Közhit szerint az lenne a művész feladata, hogy a hétköznapok embere előtt feltárja az élet rejtelmeit.” 50 éve hunyt el Kassák Lajos költő, író, képzőművész, a magyarországi avantgárd egyik legjelentősebb alakja.
KASSÁK LAJOS: MEGÁLLT AZ ÓRA
E dalt még neked szánom de nem hízelgő ajándékul
hanem hogy láthattam szemed fogad tíz gyöngyház körmöd
s hogy azokban a pokolszülte feketevörös órákban
nem öltél meg engem és én nem gyilkoltalak meg téged.
Bezárom az ajtót s a falról leakasztom a tükröt.ű
Papíromon fekete tintafolt. Ez az éjszaka.
A sűrű csöndben volt szeretőim szemei ragyognak.
Érsekújváron született 1887. március 21-én. Szlovák származású patikussegéd apjától a keménységet, analfabéta mosónő anyjától a mindig új küzdelmekre kész akaraterőt kapta örökül. A gimnázium második osztályában megbukott, és mivel vonzotta a fizikai munka, az ember nyers erejével létrehozott alkotás lehetősége, tanulmányait félbehagyta és lakatosinasnak állt. Győrött, majd Angyalföld gyáraiban dolgozott, belépett a Munkásegyletbe, sztrájkokban és tüntetéseken vett részt, a munkanélküliséget is megtapasztalta.
Kassák 1909-ben félig-meddig gyalog bejárta Ausztriát, Németországot, Belgiumot és Párizsba is eljutott. Alkalmi munkákból élt, miközben megismerkedett a modern művészet új irányaival, a futurizmussal, az expresszionizmussal és a kubizmussal. 1910-ben hazatért és megjelentek első írásai, amelyekben útkeresésének, a társadalmi igazságtalanságok miatti keserűségének, a munkásság, a kisemmizett tömeg sorsával való együttérzésének adott hangot. 1912-ben megjelent első regénye, a Misilló királysága, két évvel később egyfelvonásosainak kötete, az Isten báránykái. Első verseskötetét 1915-ben adták ki Eposz Wagner maszkjában címmel, ekkorra már kialakította az indulatokat, érzéseket akadálytalanul áramoltató, az egész világról kialakult összbenyomását nagy ívű képekben megfogalmazó szabad vers sajátos kassáki formáját.
Az első világháború alatt, 1915-ben A Tett címmel indított antimilitarista folyóiratát egy év múlva betiltották, a lapot ezután Kassák – némileg megszelídítve – Ma címmel adta ki. Belépett a szociáldemokrata pártba, a Tanácsköztársaság idején tagja volt az Írók Direktóriumának és a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott. A művészet pártossága fölött Lukács Györggyel és Kun Bélával kialakult vitája eltávolította a hivatalos baloldaltól, ám élete végéig baloldalinak tartotta magát.
A bécsi Ma munkatársai 1922-ben: Bortnyik Sándor, Uitz Béla, Ujvári Erzsi, Simon Andor, Kassák Lajos, Simon Jolán, Barta Sándor
A Tanácsköztársaság bukása után börtönben ült, majd feleségével, Simon Jolán előadóművésszel Bécsbe emigrált. Itt indította meg a 2×2 című művészeti folyóiratot, és ismerkedett meg a konstruktivizmussal, amely a természet rendezetlenségével szemben az emberi kultúra szervezőerejét hirdette. Kassák képzőművészként is bemutatkozott, sajátos nonfiguratív jellegű képarchitektúrákat alkotott. Bécsi korszakában születtek olyan jelentős összegző művei, mint a Máglyák énekelnek, illetve A ló meghal, a madarak kirepülnek című lírai eposzai.
1926-os hazatérése után Dokumentum, majd Munka címmel szerkesztett lapot. 1928-tól a Nyugat közölte folytatásokban az Egy ember élete című regényét, amelyben szigorú őszinteséggel, puritán, érzelmességtől mentes stílusban vallott gyerekkoráról, munkáséveiről, csavargásairól, az irodalomról. A harmincas évek közepétől, felesége öngyilkossága után művészete elkomorodott, egyre lassabban áramló szabad verseiben a magány, a bezártság érződött, felerősödött az emberi lét örök kérdései iránti kíváncsisága.
„Közhit szerint az lenne a művész feladata, hogy a hétköznapok embere előtt feltárja az élet rejtelmeit. Ha nem megy másképp, akár az ördög segítségével is ásson le a dolgok lényegére, nevezze nevén a megnevezhetetlent és mutassa fel a kulcsot, amellyel a titkos zár kinyílik. A hétköznapok embere előtt mindez, ha nem is könnyű, de egy kiválasztott lény által végrehajtható műveletnek látszik. Arra csak a legkevesebben gondolnak, hogy hány kiváló szellem roppant már össze ennek a csekély feladatnak a megoldása előtt, hány mögött záródott be az őrültek házának gumicellája, hányan emeltek önmaguk ellen fegyvert éppen sikeres életük delelőjén és pogány hitükkel hányan tértek meg Isten zsámolyához. Akik hódítani indultak, végül is meghajtják szép fejüket a megalázó tehetetlenségben.” (Kassák Lajos: Egy lélek keresi magát)
A második világháború után az Alkotás, majd a Kortárs szerkesztője, 1948-ban rövid ideig országgyűlési képviselő is volt. 1949-től nem jelenhettek meg művei, 1953-ban a pártból is kizárták, képzőművészeti alkotásai külföldön arattak nagy sikert.
1956 után itthon megkezdődött regényeinek életműkiadása. Erős érzelmi telítettségű, lassú sodrású öregkori költészete pályájának ismételt megújulását jelentette. Munkásságáért, életművéért az idős művészt 1965-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1957-ben kiállítása nyílt Budapesten és Székesfehérváron. 1960-, 1962-, 1963-ban Párizsban a Denise Renée Galériában mutatkozhatott be. Ettől kezdve egyre nyíltabban felvállalta az avantgárd mozgalmak egyik alapító mesternek szerepét.
Kassák Lajos Budapesten hunyt el 1967. július 22-én. Óbudán 1976-ban nyitotta meg kapuit a nevét viselő múzeum, amelynek feladata a művész tárgyi és szellemi hagyatékának őrzése, tudományos igényű feldolgozása és élményszerű bemutatása.
