„A szépség és a múlandóság krónikása” – Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia bejelentése szerint.
A Svéd Akadémia indoklása szerint a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai László kapta, aki „a közép-európai hagyomány – Kafkától Thomas Bernhardig – kiemelkedő epikus írója, akinek műveit az abszurd és a groteszk túlzások sajátos keveréke jellemzi.”
A Nobel-bizottság kiemelte, hogy Krasznahorkai írásművészetében Kelet és Nyugat párbeszéde is kulcsszerepet kap. Pályáján később „elmélkedőbb, meditatív hangvétel” bontakozott ki, amelyet mélyen áthatottak kínai és japán utazásainak tapasztalatai.
A kelet felé forduló író
E korszak meghatározó darabja a „Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó” (2003, magyarul 2022) című regény, amely egy misztikus, lírai történet Kiotó közelében. A mű előjátéka a nagy ívű „Seiobo járt odalent” (2008, angolul Seiobo There Below, 2013) című kötetnek, amely tizenhét, Fibonacci-sorozat szerint szerkesztett elbeszélésben vizsgálja a szépség, az alkotás és az elmúlás viszonyát.
A könyv nyitójelenetében egy mozdulatlan, hófehér gém áll a kiotói Kamo folyóban, várva áldozatát – miközben a körülötte hömpölygő emberek észre sem veszik. A Nobel Akadémia szerint ez a jelenet „a művész helyzetének allegóriája: a láthatatlan, de nélkülözhetetlen alkotóé, aki egy másik valóság ritmusára él.”
A halhatatlanság keresése
A Seiobo járt odalent központi motívuma a japán mitológia Seioboja, a halhatatlanság gyümölcsét őrző istennő, aki háromezrenként ad kegyelmet a kiválasztottaknak. Krasznahorkai művében ez a mítosz az alkotás csodájának metaforájává válik: a könyv epizódjai különböző korokban és kultúrákban mutatják be a művészi teremtés folyamatát – a reneszánsz festőműhelytől a modern múzeumig.
A történetekben gyakran hiányzik maga az alkotó: a szemlélődők, tanúk, gondnokok és kézművesek alakján keresztül az olvasó a „mű születésének perifériáján” tapasztalhatja meg a megmagyarázhatatlan pillanatot, amikor a szépség megszületik.
