„Mindenki korosodik, de nem mindenki öregszik meg. Soha nem veszítettem el a kíváncsiságomat, szerintem ezért maradtam fiatal.” Liza Minnelli Oscar-díjas amerikai színésznő, énekesnő március 12-én ünnepelte hetvenedik születésnapját.
Szó szerint a rivaldafénybe született 1946. március 12-én Hollywoodban, hiszen apja a neves filmrendező Vincente Minnelli, anyja Amerika kedvence, Judy Garland volt, és még hároméves sem volt, amikor feltűnt anyja oldalán az In the Good Old Summertime című musical utolsó jelenetében.
Ő maga azt vallja: „Lendületemet anyámtól, az álmaimat apámtól örököltem.” Gyerekkora mégsem alakult mesésen.
Szüleinek válása után gyógyszer- és alkoholfüggő anyjával végigvándorolta Amerikát, szállodaszobákban nőtt fel. Tinédzserként abbahagyta az iskolát, és New Yorkba ment, ahol színészként próbált boldogulni. Pályafutása 1964-ben vett lendületet, anyja oldalán léphetett fel Londonban, viszonyuk azonban továbbra is ellentmondásos maradt: még az is megesett, hogy a féltékeny mama lelökte lányát a színpadról.
Liza 19 évesen kapta első Tony-díját – ilyen fiatalon addig senki sem vehette át az amerikai színházi szakma legrangosabb kitüntetését. 1967-ben Albert Finney oldalán állt először kamera elé egy komédiában, két év múlva jelölték először Oscar-díjra.
Élete legnagyobb alakítását 1974-ben a Kabaré című zenés filmben nyújtotta: Sally Bowles megformálásáért megkapta az Oscar-díjat. Ezzel ma is egyedülálló rekordot állított fel, hiszen sem azelőtt, sem azóta nem volt példa arra, hogy Oscar-díjas apa és Oscar-díjas anya gyermeke maga is megkapja a filmvilág legrangosabb elismerését.
Ezután jobbára felejthető filmekben szerepelt – talán az 1981-es Arthur a kivéte, melyben a lump arisztokratát játszó Dudley Moore próbálta meghódítani -, annál nagyobb sikereket aratott a tévében, a színpadon és a koncerttermekben. Liza with Z című show-műsora Emmy-díjat kapott, lemezei milliós példányszámban fogytak. Miután 1990-ben Grammy Legend Award-díjat is kapott, azon nagyon kevesek közé emelkedett, akik a szórakoztatóipar valamennyi nagy kitüntetését vitrinjükben őrzik, tagja lett a kivételes EGOT (Emmy-, Grammy-, Oscar- és Tony-díj) csapatnak. Tegyük hozzá: 1988-ban a legrosszabb alakításért járó Arany Málna-díjat is megszavazták neki.
A nyolcvanas években hullámvölgybe került, a drogok és az ital csaknem ugyanúgy kisiklatták az életét, mint annak idején anyjáét. A teljes összeomlás határán, Elizabeth Taylor biztatására bevonult egy elvonókúrára, és sikerült talpra állnia, folytatni tudta karrierjét. Filmszerepeket vállalt, folyamatosan koncertezett, apja halála után egy dokumentumfilmmel tisztelgett emlékének. Bár 2004-ben meghiúsult egy budapesti koncertje, két évvel később a Papp László Sportarénában lépett fel lelkes közönség előtt.
Az újságíróknak, akik nemrégiben korára emlékeztették, azt válaszolta: „Mindenki korosodik, de nem mindenki öregszik meg. Soha nem veszítettem el a kíváncsiságomat, szerintem ezért maradtam fiatal.” Liza Minnelli egészsége már nem a régi: az utóbbi években egymást követték gerinc- és csípőműtétei, agyhártyagyulladás miatt elvesztette, majd visszaszerezte beszédkészségét, betegsége miatt még nemrégiben is több koncertet lemondott. 2013-ban három helyen törött csuklóval énekelt végig egy New York-i jótékonysági koncertet húgával, Lorna Lufttal. 2015-ben az Oscar-díjas díva bevonult egy rehabilitációs klinikára, hogy szabadulni próbáljon kiújult alkoholfüggőségétől.
Mozgalmas magánélete is bőséggel adott témát a bulvárlapoknak, anyjához hasonlóan ő sem volt szerencsés a szerelemben. Számos kapcsolata volt, négyszer ment férjhez, és négyszer vált el, a leghosszabb ideig, tizenhárom évig harmadik férjével élt együtt, gyermeke nem született.
