Móricz Zsigmond Gyomán találkozott Kner Izidor könyvnyomdásszal…
Móricz Zsigmondtól tudjuk (aki 1927. február 2-án, éppen Kner Imre születése napjának előestéjén járt Gyomán, s vele is találkozott), hogy azokban az időkben, amikor a halat nem pusztán fonttal, hanem emberséggel is mérték Gyomán, nem csupán a kálvinista s a katolikus lelkészek részéről jutott ki a megbecsülés a könyvkötő Kner Sámuelnak – még ha ez félig-meddig a sokra jutott fiúról hárult is rá.
A történet anekdotikus, hiszen Móricz majd félszázaddal a torzsás-zugi kirándulás után is azt állapította meg a Magyarország hasábjain a már akkor »város«-nak titulált Körös-parti helységről: »Soha nem láttam várost, ahol mindenki úgy színig legyen adomával, mind ebben a városban« – s anekdotázik ő maga is, ihletet kapván a »genius loci«-től, Jókai és Mikszáth modorában: »Elmegyek Kner Izidorhoz, Gyoma világhírű könyvnyomdászához.«
– Mondja bátyám, hogy jutott eszébe, hogy Gyomán a magyar nyomdaipar dicsőségére oly gyönyörű könyveket csináljon, amilyen soha nem készült ebben az országban?
Azt mondja rá, a hetvenéves öreg úr:
– A víletlenségnek köszönöm, kedves öcsém.
– Nos?
– Nem is vagyok nyomdász; könyvkötő volt itt az édesapám, s egyszer meghívták a grófhoz, hogy kössön be egy rakás könyvet. Az édesapám olyan ember vót, hogy hatvanhét éves koráig megőrizte magát, hogy soha nem evett csak rituális ételeket. De odamegyünk és este érkezünk meg és vacsorával várnak: a gróf a saját asztalához ültetett. Az apám rám néz, restellte magát előttem, hogy most elveszti a tekintélyét, de még jobban restellte a grófok előtt – s evett. Mikor magunkban maradtunk, azt mondja: ,Te fiam – én nem is tudtam, hogy ilyen jó ez a tréfli’.«
Forrás: Hagyomány és evolúció. Szilágyi Ferenc: Rendhagyóan – Kner Imréről
