„Bármilyen sikeres, eredményes munkálkodásnak csak az a része számít, amelynek a köz látja hasznát és amely az egyetemesség javát szolgálja.” 160 éve született Kner Izidor kiváló humorú író, nyomdász, könyvkiadó, a ma is működő Kner nyomda alapítója.
„A mindennapi kenyérért való küzdelem fáradalmainak kipihenésére szolgáló éji időkben fogadtam tehát a múzsákat s firkáltam össze-vissza töméntelen olyan szakczikket, amelyek csak azért voltak ilyenek, mert egy szakma ügyével-bajával foglalkoztak, de melyeknek nyomán számtalan esetben változtak meg törvények és rendeletek és javultak rossz állapotaink.” A kiegyezés utáni gazdasági fellendülés időszakában a könyvkötő Kner Izidor „kontár” nyomdászként a gyomai elöljárók biztatására vállalkozásba fogott. A kiváló minőség, a jó üzleti érzék és a hatékony vezetői-szervezői munka eredményeként Kner Izidor 1882-ben alapított egyszemélyes nyomdai vállalkozása az első világháborút megelőző évekre 150 fős üzemmé fejlődött.
1860. február 5-én született Gyomán, ősei vándor könyvárusok voltak. Nagyapja 1832 óta gyakorolta könyvkötő hivatását, apja 1857-ben kapott iparengedélyt; a családot a szarvasi Réthy-féle nyomda látta el munkával. Izidor 1873-tól könyvkötészetet tanult Szolnokon, majd Aradon, 1878-tól Budapesten Hirlager műhelyében, 1880-82-ben a székesfehérvári Sammer-nyomdában, továbbá Egerben, Tatán, Komáromban is dolgozott.
„Községünkben azidőben, amikor a betűvetés művészetét állatkínzás számba műveltették velem, három kaszinó és olvasóegylet volt s mindhárom a hatvanas évek elején keletkezett. Első nekibuzdulásukkor könyvtárt alapítottak és attól fogva minden vigalom és mulatság ennek gyarapítását célozta, anélkül, hogy évtizedeken át egyetlen kötet új könyvvel szaporítják a számát.” (Kner Izidor: Félévszázad mesgyéjén)
Szülővárosában, Gyomán 1882-ben alapította műhelyét, 72 forint kezdőtőkével, kezdetben csak egyetlen kézisajtó felszereléssel. Három év múlva elvállalta a Gyakorlati Bibliamagyarázatok című havi folyóirat nyomtatását, noha csak két ívre való betűkészlete volt. Nem sokkal később már betűminta-könyvet adott ki, 1902-ben harminc, 1910-ben száznál több szakmunkást alkalmazott, köztük fiát, Imrét is, aki a ranglétrán felfelé haladva a nyomdászat és könyvkötészet megreformálója lett.
Nyomdáját az egyik legjobb vidéki intézménnyé fejlesztette, amely művészi kivitel terén számos fővárosi nyomdát is felülmúlt. Nevét eleinte a kor ízlésének megfelelő, divatos báli meghívók tették ismertté, ezeket Röpke Lapok címmel mintakönyvben is megjelentette. A hivatalos nyomtatványok terén is rangot szerzett magának, 1898-tól ő adta ki a Közigazgatási Mintatárat. Nyomdájából a magyar könyvművészet klasszikus szépségű alkotásai kerültek ki, motívumaik a magyar népi barokk épületek díszítőelemein alapultak. Nevezetes sorozataik a Monumenta litterarum és a Kner klasszikusok.
„Igen nagy terhet vettem a nyakamba.
Eddig könyvnél csak a mese érdekelt és mennél jobban volt megírva, annál vígabban* nyargaltam keresztül rajta. Ettől fogva meg kellett figyelmemet osztanom a nyelvtan szabályaival. Tudomást kellett vennem a kis, meg a nagy betűkről, pont, vessző, kérdő-, felkiáltó-, meg egyéb írásjelekről és különösen a kettős betűkről. Ezekkel volt a legtöbb bajom, amin akkor vigasztalódtam meg, amikor sok esztendő multán rájöttem, hogy a tudományos akadémia is így van vele.” (Kner Izidor: Félévszázad mesgyéjén)
„Ha Petőfit csak egy gondolat bántotta, csoda-e, hogy sok millió embert egyetlen egy sem bántja?” – tette fel a kérdést a kiváló humorral bíró Kner Izidor, nyomtatásaival az 1914-es lipcsei kiállításon aranyérmet nyert, 1932-ben céhmesteri címet és oklevelet kapott.
Szakcikkei a Vidéki Nyomdászok Országos Szövetségének hivatalos lapjában, a Graphicai Szemlében jelentek meg. Humoros, szatirikus anekdotákat, aforizmákat is írt, az Üstökös és a Borsszem Jankó című élclapok állandó munkatársa volt. Szakmai írásai Eszmék és viaskodások címmel 1904-ben, majd Eszmék címmel 1905-ben jelentek meg kötetben. Keserves kenyér című könyve 1928-ban, az Apró lurkóságok 1933-ban jelent meg. Önéletrajzi írásait 1931-ben – egy évvel a nyomda megalapításának ötvenedik évfordulója előtt – adta ki, Félévszázad mezsgyéjén címmel. Aforizma- és anekdotagyűjteménye Kner Izidor agyafúrt alakjai címmel 1926-ban látott napvilágot.
Kner Izidor a művész a könyvnyomtatás és könyvtervezés úttörője, kiváló mestere volt, aki egy műszaki kultúra nélküli környezetben korszerű, szervezett ipart teremtett, s ehhez szakmunkásgárdát is nevelt. Munkája mindig a minőség jegyében fogant, a mesterség tiszteletét magában foglaló, az ősöktől is eredeztethető etikus magatartás és a tehetség szerencsés ötvözete formálta az eredményeket. A nyomdaipari tömegtermelésbe visszavitte a művészetet, ipari tárgytervezést művelt. Emellett igazi kapitalista volt, aki megkereste a kielégítetlen igényeket és gyors szállítással igyekezett versenytársai fölé kerekedni. Jellemző rá, hogy 1902-ben Nyomdai tréfa címmel felhívást jelentetett meg: értékes jutalmat ígért annak, aki a 17 soros szövegben mind a 227 becsempészett sajtóhibát megtalálja.
Kner Izidor 1935. augusztus 19-én halt meg Gyomán. Másodszülött fia, az 1890-ben született Kner Imre folytatta a családi hagyományt és a magyar könyvtervezés kiemelkedő alakjává vált, 1944-ben ismeretlen helyen pusztították el. Albert fia és Erzsébet lánya is nyomdász és könyvkötő lett, Albert 1940-ben kivándorolt Amerikába, s így túlélte a holokausztot, egy nagy chicagói cég tervező stúdiójának vezetője lett. Erzsébet 1949-ben szintén Chicagóba ment, s saját műhelyt alapított. Imre fia, Kner Mihály a felszabadulás után, 23 évesen átvette a családi nyomdát, de nem tudta kiheverni rokonai kiirtását és 1945-ben öngyilkos lett. Így ért véget egy magyar ipari-kulturális dinasztia.
„Minden mesterségnek arany a feneke, tartja a közmondás. Az ipari pályákon küzködők tagadják, és ha végignézünk rajtuk: nekik kell igazat adnunk.
A köznek óhajtok szolgálatot tenni, amikor ennek okait keresem és azokra rámutatni iparkodom. Hisz közvetve vagy közvetlenül mindenkire tartozik ez.
Kossuth Lajos és Batthyány Kázmér jó félszázada már kimondta a honi iparpártolásra a jelszót, és a milyen visszhangot ez akkor keltett, ha mindmáig tartó mozgalom lett volna az eredménye: mi volnánk a világ első iparűző állama! – Mégis, miért vagyunk csaknem az utolsók?
Mert e felbuzdulás csak szalmaláng volt?
Nem!
De gyökeret nem tudott verni, mert nem volt kikért pártolni. Akik voltak, azok olyanok voltak, hogy túlnagy hazafiság kellett volna hozzá, hogy pártfogolják és – sajna – ma is így állunk.” (Kner Izidor: Eszmék és viaskodások)
A százéves évfordulóján Gyomán emlékoszlopot állítottak az alapítónak és fiának, Izidor mondásával: „Életem értelme nem az, hogy nyomdász vagyok, hanem az, hogy szolgálok.” A Kner-nyomda ma is működik, a régi épületben nyomdai múzeum létesült.
A Kner nevet a könyv tette igazán ismertté, bár könyvkiadással már az első évektől kezdve foglalkozott Kner Izidor, ám ennek minősége és mennyisége elsőszülött fiának, Kner Imrének munkába állása után változott meg. Imre rövid lipcsei tanulmány után 17 évesen lett a nyomda műszaki vezetője, aki a kor gyakorlatával szakítva megalkotta a barokk tipográfiát, melyhez Kozma Lajos készítette el a könyvdíszeket, iniciálékat, körzeteket és nyomdajegyeket. E korszak legszebb kiadványai a Három Cseppke Könyvek, Kner Klasszikusok, Monumenta Literarum kötetei. A régmúlt hagyományait és minőségét a mai Gyomai Kner Nyomda is követi, immár a legnagyobb hazai társaság, az ANY Biztonsági Nyomda Csoport tagjaként.
