„Nem tudnék létezni, ha nem játszhatnék” Ma is rengetegen rajonganak a kellemes orgánumú, sármos, 75. születésnapját ünneplő Lukács Sándor színművészért.
Lukács Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, költő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja Miskolcon született 1947. július 21-én, és 16 éves koráig ott élt: gyerekkorát szépnek és örömtelinek írja le. Azt, hogy rátalált a hivatására, a színészetre, és korán elkezdett színjátszó csoportokba járni, annak köszönhette, hogy kilencéves korában egyik iskolai órájukról kihívták a tanárnőt, aki arra kérte őt, hogy folytassa a Kincskereső kisködmön felolvasását. A zsibongó fiúosztályban néhány perc után mindenki elcsendesedett, és elkezdett rá figyelni. Ekkor döbbent rá, hogy az a sorsa, hogy a szó erejével kösse le az embereket.
LUKÁCS SÁNDOR: ÉS MEGMUTATTA
És megmutatta magát végre
feltárta titkait nekem,
azóta vadul és szemlesütve
egyfolytában csak vétkezem!
Azt vallja, egy általános iskolai olvasásórán dőlt el, hogy olyan dologgal szeretne foglalkozni, ami miatt odafigyelnek rá, amivel átadhat valamit. Amikor a tanító nénit kihívta az igazgató az óráról, épp Móra Ferenc: Kincskereső Kisködmön című művét olvasta fel tanítványainak. A könyvet ekkor átadta a kis Lukács Sándornak, hogy amíg távol van, ő folytassa a felolvasást. Fiúosztály lévén ekkor kitört a káosz, de Lukács legnagyobb meglepetésére, miután remegő lábakkal elkezdte a felolvasást, osztálytársai hangoskodása, csínytevései egyre halkultak, majd megszűntek, és teljes csöndben hallgatták.
Gimnáziumi éveiben sokat szavalt, irodalmi színpadnak, színjátszó köröknek volt tagja, ennek ellenére nem vezetett sima út a színművészeti főiskoláig, ugyanis csak negyedik próbálkozásra vették fel.
Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése óta a Vígszínház tagja. Kiemelkedő színházi alakításai mellett több mint 40 filmben és tévéjátékban szerepelt, és több verseskötete (a Szökés, az Elrejtett hangszerek, A mulasztás ideje, a Valaki szólított, Az elűzött álom, a Kikötő) jelent meg. Költészetében nem a sikeres és népszerű színművész hangját halljuk, hanem egy mély érzésű, idősödő férfiét, akinek ugyanolyan gondjai vannak, mint bármilyen más (nem híres) férfinak. És mindezt őszintén…
A Vígszínházba kerüléséről így beszélt: „A Vígbe kerülés egyenlő volt a csodával számomra, mert akkor a színház egy fantasztikus korszakát élte Várkonyi Zoltán művészeti vezetése, igazgatása alatt. Egy olyan szuper társulattal, ami úgy hiszem sem a múltban, sem a jövőben egyhamar nem lesz. Minden szerepkörre három akkora színész volt, hogy csak na.”
LUKÁCS SÁNDOR: ELSZÖKÖTT SZAVAK
Elszökött szavak
tértek meg hozzám éjszaka.
Nehéz volt nélkülük élnem.
Hiányuk már-már beteggé tett,
mégsem indultam keresésükre.
Hagytam, hogy kószálják ki maguk,
ütközzenek meg nélkülem,
én ismerkedem addig a némasággal.
De nem némaság volt ez,
inkább a tudat űrében trónoló Semmi.
A kifejezhetetlenség állapota.
S most, hogy ugrásra készen,
agyamban-torkomban rejteznek megint,
vajon kimondhatom-e őket újra?
Szerepeiben gyakran játszott uralkodót, erős hőskaraktert vagy gaz csábítót. Híres megformálásai: Horace a Nők iskolájában, XIV. Lajos az Őfelsége komédiásában, Székely János rendezésében a Caligula helytartója és a Protestánsok főszerepei. Ezzel párhuzamosan filmes karrierje is kiteljesedett, olyan alkotásokban játszott, mint a Beszterce ostroma, az Oscar-díjas Mephisto, a Hídember, vagy a Megbízható úriember. Szinkronhangként is gyakran hallhatjuk, többek között ő Alain Delon magyar hangja.
A színház mellett az írásra is szakított időt, eddig öt verseskötete jelent meg, a Szökés, az Elrejtett hangszerek, A mulasztás ideje, a Valaki szólított, valamint Az elűzött álom.
Élete legboldogabb előadása azonban nem szakmai, hanem magánéleti okból lett emlékezetes számára, ugyanis fia születéséhez köthető. Az Orfeusz alászáll című művet játszották Ruttkai Évával, amikor a délutáni és az esti előadás között egy telefon érkezett, miszerint megszületett a fia. A futótűzként terjedő hír hallatán Ruttkai rontott be az öltözőjébe, és ráparancsolt, hogy azonnal induljanak a kórházba megnézni az újszülöttet. A szűkös idő miatt jelmezben ültek a színésznő Ladájába. A második előadásra épphogy visszaértek, és aznap este a színművész már olyan lelkülettel játszhatott, hogy látta a kisfiát. Saját bevallása szerint: „1979. november 4-én este 7 és 10 között én voltam a legboldogabb színész Magyarországon”.
A színművész olyan közönségkedvenc alkotásokban is látható, mint a Játék a kastélyban, és a Megbízható úriember. Hámori Ildikóval közös sanzonestje különleges csemege, valamint a Maya című operettfilmben is megcsillogtatta énektudását.
1974-ben Hegedűs Gyula-emlékgyűrűt, 1978-ban Jászai Mari-díjat, 1990-ben Érdemes Művész kitüntetést, 1993-ban Ruttkai Éva-emlékgyűrűt kapott. Háromszor nyerte el a Vígszínház Ajtay Andor-emlékdíját (1991, 1996, 2009). 2007-ben Harsányi Zsolt-emlékdíjjal jutalmazták. Ugyanebben az évben megkapta a Prima Primissima Díjat is. 2009-ben neki ítélték a Bilicsi-díjat, illetve Pro Urbe Budapest-díjat kapott. 2013-ban Kiváló Művész elismerésben részesült, 2015-ben Roboz Imre Művészeti Emlékdíjjal jutalmazták. 2016-ban Kossuth-díjban részesült.
