„Az új utak keresése ebben a szakmában szinte kötelező” – vallotta a kilencven éves korában elhunyt Harkányi Endre. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színészre, érdemes- és kiváló művészre, a Halhatatlanok Társulatának tagjára emlékezünk.
„Az ember keresi azt a helyet, azt a művészi közösséget, ahol jól érzi magát, ahol ki tud bontakozni. Végül úgy hiszem, nem én választottam a Vígszínházat, hanem az választott engem” – indokolta Harkányi Endre, miért döntött 1984-ben e teátrum mellett. „Tekintettel arra, hogy ma már nem vagyok fiatal és a korábbi nyughatatlanság sem jellemző rám, úgy érzem, megtaláltuk egymást. Jó hely azonban önmagában nem létezik, azt mindenkinek magának kell kialakítania” . mondta 2010-ben a Kossuth-díj átvétele után.
Harkányi Endre Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, kiváló művész 1934. március 26-án született Budapesten. Hányatott gyermekkora volt, szüleit a vészkorszakban elvesztette, anyját deportálták, apja az ukrajnai munkaszolgálatból hazatérve halt meg.
Rokonai követelésére esztergályosnak tanult, de ez ellen lázadva jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Először 1963-ban szerződött a Vígszínházhoz, majd több fővárosi színházban is játszott, és 1984-ben tért vissza újra a Vígbe, amelynek 2015-ig hűséges tagja maradt.
Harkányi Endre éveken, sőt évtizedeken át meghatározó színésze volt a Vígszínháznak, „akár kis, akár nagy szerepben lépett színpadra, nyomott hagyott mindenkiben”.
A Vígszínház közleménye felidézte, hogy a vészkorszakban mindkét szülőjét elvesztette, és tízévesen árván maradt. A háború után rokonok vették magukhoz, és megpróbáltak belőle tisztességes kétkezi munkást faragni, de őt a színészet érdekelte.
Lakner Bácsi gyermekszínházában kezdte a pályát, majd 1947-ben, 13 évesen beválogatták a Valahol Európában című film szereplői közé. A filmben elhangzó emblematikus „Könyörgöm, akasszuk fel!” mondatával örökre beírta magát a magyar film történetébe.
Miután felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, egy év alatt letette az érettségit is, diplomáját pedig 1957-ben szerezte meg. A debreceni Csokonai Színháznál kezdett, 1957-1960 között. 1960-1963 között a budapesti Petőfi Színház színésze volt.
1963-tól 1968-ig a Vígszínház, 1968-1977 között a Mikroszkóp Színpad, 1977-től 1984-ig a József Attila Színház társulatához szerződött. 1984-ban 1993-ig visszatért a Vígszínházba. 1993-94-ben egy évadra átszerződött a Művész Színházhoz. 1994 és 2015 között ismét a Vígszínház tagja volt – ismertette a Vígszínház.
Az egyik legismertebb, korszakos jelentőségű művész, a magyar színházi élet meghatározó egyénisége volt. Színházi bemutatóinak száma meghaladta a 150-et. Kiemelkedő alakításai közül példaként említették egyebek mellett: Puck a Szentivánéji álomban, Dromio a Tévedések vígjátékában, Hugó Molnár Ferenc Liliomában, Melchiades a Száz év magányban.
A filmvásznon már gyermekként feltűnt, a vörös hajú, szeplős fiú tizenhárom évesen szinte a saját életét játszhatta el, amikor egy vadóc kölyköt keltett életre Radványi Géza 1947-ben készült, mára már klasszikussá vált, Valahol Európában című, háborús árvákról szóló filmjében.
A Valahol Európában után több mint harminc filmben és csaknem negyven tévéprodukcióban tűnt fel: Külvárosi legenda, Légy jó mindhalálig, Fiúk a térről, Legenda a nyúlpaprikásról, Alfa Rómeó és Júlia, Utazás a koponyám körül – néhány cím a több tucat alkotás közül. Felnőttként nagyszerű alakítást nyújtott például a Tersánszky-regények adaptációiban (Kakuk Marci, Legenda a nyúlpaprikásról), 2006-ban pedig a De kik azok a Lumnitzer nővérek? című Bacsó Péter-alkotásban.
Jellegzetes szinkronhangja több generáció számára feledhetetlen a „Futrinka utca” bábfilmben, és a gyerekek Mézga Géza vagy a Vízipók-csodapók Keresztesének szinkronhangjaként is megismerték és megszerették, korelnöke a Kossuth Rádió mesejáték sorozatának, a Vacka Rádiónak.
Pályafutása alatt mintegy 70 film-, illetve tévészerepben nyújtott kiemelkedő alakítást, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adatai szerint színházi bemutatóinak száma elérte a 150-et.
Közleményében a Vígszínház kiemelte, hogy Harkányi Endrét 2004-ben Ajtay Andor-emlékdíjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el. 2005-ben neki ítélték a Ruttkai-emlékgyűrűt, és kiváló művész is lett ebben az évben, 2008-ban beválasztották a Halhatatlanok Társulatába. 2010-ben a nyíregyházi Vidor Fesztiválon Életmű Díjjal jutalmazták és még abban az évben a művészi életútja elismeréseként átvehette a Kossuth-díjat.
Harkányi Endre Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes- és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának tagja kilencvenéves korában 2025. február 23-án hunyt el. „Összetéveszthetetlen hangja, gesztusai, különleges lényének rezdülései velünk maradnak” – fogalmazott közleményében a Vígszínház, amely Harkányi Endrét a saját halottjának tekinti.
