A magyar dráma napját Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve 1984 óta rendezik meg ezen a napon, hogy ráirányítsák a figyelmet a magyar drámairodalom értékeire, és új művek születését ösztönözzék.
A Magyar Írószövetség vetette fel, hogy Az ember tragédiája első színrevitele előtti tisztelgésként szeptember 21. legyen a magyar dráma ünnepe. A kezdeményezéssel a hazai drámairodalom értékeire szerették volna felhívni a figyelmet, és ösztönözni akarták az írókat újabb művek megalkotására.
„Madách művének keletkezéséről viszonylag sokat tudunk, a kézirat Arany Jánosnak történt bemutatása ill. a költő javításai is közismertek. Hál’ Istennek az eredeti példány is fönnmaradt, s ismerjük a javítást kísérő levelezés és feljegyzések legfontosabb darabjait.
Bonyolultabb kérdés a keletkezés szellemi környezetének, a világirodalmi mintáknak nyomonkövetése, hiszen Madách drámája irodalmi toposzok és rendkívül eredeti megoldások igen finom szövedéke. S ez már átvezet az értelmezéséhez, amely kutatók százait ültette az elmúlt majd másfél évszázadban papír elé, hogy fölfejtsék az első pillantásra homogén, egyirányba tartó mű rendkívüli változatosságát, gazdagságát.” (Hung-art)
Madách Imre 1859. február 17-én kezdte írni élete fő művét, amelyet 1860. március 26-án fejezett be. Az ember tragédiája a Kisfaludy Társaság támogatásával 1861-es évszámmal, de 1862. január 16-án hagyta el Emich Gusztáv nyomdáját.
A Tragédia a magyar irodalom egyik legnehezebben értelmezhető alkotása, az emberiség sorsáról való töprengés drámai költeménye, melynek üzenetét újabb és újabb színpadra állítások próbálják megfejteni, értelmezni.
A mű ősbemutatóját 1883. szeptember 21-én a Nemzeti Színházban tartották (Madách ekkor már csaknem húsz esztendeje meghalt). Az addig csak irodalmi körökben ismert drámát Paulay Ede igazgató, az intézmény főrendezője vitte színre. A látványos sikerhez a színház technikai felszereltsége is hozzájárult: az első ízben alkalmazott villanyfény, a jól működő süllyesztő és a megnövelt színpad. A valódi sikert azonban a szereplők aratták: Nagy Imre Ádámként, Jászai Mari Évaként, Lucifer szerepében pedig a pályakezdő Gyenes László lépett színpadra, utóbbi haláláig megtartotta szerepét a Nemzetiben. A kísérőzenét Erkel Gyula szerezte, Ádám jelmezeit Paulay tervezte, ő rajzolta meg a díszletek vázlatát is.
Az ősbemutató óta eltelt több mint 130 évben számos magyar és külföldi színház tűzte műsorára a darabot, csak a Nemzeti Színházban nyolcszor újították fel. A későbbiekben Ádám szerepét olyan híres színészek játszották, mint Beregi Oszkár, Ódry Árpád, Abonyi Géza, Lehotay Árpád, Szabó Sándor, Ladányi Ferenc, Básti Lajos, Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre és Bitskey Tibor. Évát Fáy Szeréna, Márkus Emília, Tasnády Ilona, Tőkés Anna, Lukács Margit, Szörényi Éva, Máthé Erzsi, Váradi Hédi és Zolnai Zsuzsa személyesítette meg. Lucifer alakítói között volt Pethes Imre, Nagy Adorján, Ódry Árpád, Lehotay Árpád, Tímár József, Csortos Gyula, Balázs Samu, Major Tamás, Ungvári László, Básti Lajos és Kálmán György.
A második világháború után először 1947-ben mutatták be a darabot, amelyet a kommunista rendszer nem sokkal később betiltott, csak 1957-től játszhatták ismét rendszeresen. A Tragédiát, színre vitelének centenáriumán, 1983. szeptember 21-én Vámos László rendezésében Bubik István, Tóth Éva és Balkay Géza főszereplésével adták elő. A dráma első szabadtéri előadása 1933-ban volt Szegeden, 500. előadását 1934-ben Horváth Árpád, az ezrediket Major Tamás, az 1500. előadást 2000-ben Iglódi István rendezte.
