Pályája során eljátszhatta klasszikus és modern darabok, tragédiák és színművek egész sorának hős- és szerelmes szerepeit. Mécs Károly Kossuth-díjas színész 80 éves.
„A pályám miatt nem panaszkodhatom, mert mindig a közönség szeretete övezett, számomra ez a legfontosabb, és remélem, mostani kitüntetésem hallatán azok is velem örülnek majd, akik kedvelnek” – mondta Kossuth-díja átvételekor 2013-ban Mécs Károly színművész.
1936. január 10-én született Budapesten. Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában kezdte tanulmányait. 1957-ben lett a Színművészeti Főiskola hallgatója, s már másodéves korában színpadra lépett a Nemzeti Színházban, 1960-tól pedig az akkor alakult Petőfi Színházban.
1961-ben, a főiskola elvégzése után Szegedre szerződött, majd 1963-tól a Kazimir Károly vezette budapesti Thália Színház társulatának lett a tagja. A Thália megszűnte után játszott az Arizona Színházban és a Művész Színházban, 1996-tól a Thália Társaság tagja. A Budaörsi Játékszín társulatához napjainkban is szoros kapcsolat fűzi, itt megvalósíthatta régi álmát: több darabot nemcsak színészként, hanem rendezőként is jegyzett. Meghívott szereplőként fellépett a Karinthy Színpadon, a Nemzeti Színházban és a Magyar Állami Operaházban is.
A színház mellett mindig kapott más feladatot is, sok műfajban dolgozott, így az Iskolatelevízióban, versműsorokban, rádiójátékokban. A Magyar Rádióban szinte mindennapos vendég volt, és sokat szinkronizált.
Pályája során eljátszhatta klasszikus és modern darabok, tragédiák és színművek egész sorának hős- és szerelmes szerepeit. Alakításait könnyed, természetes szerepformálás jellemzi. Kellemes orgánuma van, szépen beszéli a magyar nyelvet, így szinkronszerepekre is gyakran hívták pályafutása során. Azon kevés színész közé tartozik, akinek a hangját a színház minden pontjáról hallani és érteni. Nemcsak magyar nyelven, hanem németül és franciául is játszott, a színészmesterséget egy évadon át gyakorolta Bécsben.
A jóvágású színészt igen hamar felfedezte a film is, pályájának elején a snájdig katona- és huszártiszt szerepeket osztották rá. Még főiskolás korában megkapta Noszty Feri szerepét A Noszty fiú esete Tóth Marival című filmben, ő volt A kőszívű ember fiainak Baradlay Richárdja és évekkel később egyik főszereplője a 80 huszárnak. Az említetteken kívül más sikeres filmekben is játszott: Két emelet boldogság, Esős vasárnap, Felfelé a lejtőn, Napfény a jégen, 141 perc a befejezetlen mondatból.
A kérdésre, hogy érzi-e még azt különleges lelki bizsergést színpadra lépéskor, úgy válaszolt: már régen nem lehetne a pályán, ha nem lenne számára minden előadás izgalom. „Jobban érzem már a felelősségét is, mert mi nemcsak egy szerepet játszunk, hanem a játékba bevont nézőket szórakoztatjuk, gondolatokat ébresztünk” – vélekedett.
Főbb színpadi szerepei: Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Richárd (Shakespeare: III. Richárd), Lemminkejnen (Kalevala), Görgey (Illyés: Fáklyaláng), Kurt Gerstein (Hochhuth: A helytartó), Alba gróf (Hugo: A királyasszony lovagja), Odoaker (Dürrenmatt: A nagy Romulus).
„Fontos számomra a már korábban odaítélt díjak mindegyike, a Kazinczy-díjat például mint kollegáim ajándékát értékelem, a Kossuth-díjat pedig a legrangosabb elismerésnek tartom színészi pályafutásom jutalmaként.”
Művészi munkáját 1970-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1977-ben lett érdemes művész, 2002-ben pedig kiváló művész. 1995-ben Kazinczy-díjjal, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével jutalmazták, 2013-ban lett Kossuth-díjas, s ugyanebben az évben Budapest díszpolgára. 2015-ben Cornelius életműdíjat kapott.
