Mégis kinek az élete? Kié az élete? És a halála? Súlyos kérdéseket és súlyos válaszokat tesznek fel az orvosok és színészek az eutanáziáról a Mégis, kinek az élete? c. darab kapcsán a Centrál Színházban december 7-én.
„Mondjuk, van egy ember, aki olyan biztos az igazában, hogy nem tűr ellentmondást. Ha ez az ember egy béna szobrász, akkor paranoiásnak nevezzük. Ha viszont főorvos az illető, akkor vérprofinak” – mondja Ken Harrison szobrász, aki egy autóbaleset következtében megbénul.
Harrison úgy dönt, nem akar munka, szerelem és cél nélkül tovább élni. Harcba száll az élete és halála fölötti rendelkezés jogáért, aza passzív eutenáziát szeretne. Ehhez előbb viszont be kell bizonyítani, nem őrült, nem depressziós, nem hajlamos az öngyilkosságra, hanem szellemi és leki erejének teljese erejével képes élete fölött dönteni. Márpedig annak ellenére, hogy ő nem az életet tagadja, nem akar élni. Küzdelme az élet szeretetét ébreszti fel bennünk, újra érezzük: élni jó – még akkor is, ha Ken Harrison hozzáteszi: nem minden áron.
Az előadás által felvetett orvosi etikai kérdésekről, az egészségügy és az állampolgár viszonyáról – köztük olyan tabunak számító kérdésekről, mint az eutanázia – is szó lesz azon a beszélgetésen, amely a Centrál Színház december 7-i Mégis, kinek az élete? című előadását követi. Az esemény a Semmelweis Egyetem HuMánia Pályaszocializációs Műhely kezdeményezésére jött létre
A Brian Clark által írt Mégis, kinek az élete? c előadása egy középkorú férfit állít, azaz fektet a központba, ez a főhős egy szobrászművész, aki egy autóbaleset következtében lebénul. A darab a kórházi kezelés időszakát dolgozza fel, amikor a szobrász ráébred, hogy nem akar munka, szerelem és cél nélkül tovább élni. Harcba száll az élete és halála fölötti rendelkezés jogáért.
követő beszélgetés ötlete a HuMánia Pályaszocializációs Műhelytől származik. A színészek, Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter, Kovács Vanda, Papp János, Simon Kornél, Vári-Kovács Péter örömmel fogadták annak a lehetőségét, hogy találkozzanak a leendő orvosokkal.
„Bízunk abban, az előadás felvetett kérdései közül néhányat át tudunk közösen gondolni, s praxisukban nekik is, munkánkban nekünk is hasznot hoz ez a találkozás. A HuMánia Pályaszocializációs Műhely egy önkéntes kortársoktatók által működtetett egyetemi készségfejlesztő csoport, amely arra törekszik, hogy a felnövekvő orvos-generációk egyre erősebb humán készségekkel rendelkezve lépjenek be az egészségügy rendszerébe” – mondta Puskás Tamás, az előadás rendezője, aki maga is részt vesz az eseményen.
Mivel a téma közös társadalmi ügy, a Centrál Színház a közönséget is szívesen látja a találkozón, mind az adott előadás nézőit, mind azokat, akik korábban látták az előadást, de azokat is, akiket egyszerűen érdekel ez a téma. Puskás Tamás szerint a társulat reméli: a beszélgetés segíti mind a közönséget az orvosi nézőpont megismerése által, mind a leendő orvosokat pályaszocializációjukban, a jó orvos-beteg kapcsolat kialakításában, mind az előadásban szereplő színészeket a nézői reflexiókkal, illetve az orvosszakmai szempontokkal való megismerkedéssel.
A beszélgetés a december 7-i esti előadás után, körülbelül 21:20-kor kezdődik.
