Robert Capa, a tudósító címmel június 13-án megnyílt a világ első, állandó Robert Capa életmű-kiállítása az idén 10 éves Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ új, 500 nm-es kiállítóterében.
A Magyar Állam 2008-ban vásárolta meg a Master’s Set III (Mestergyűjtemény) sorozatot, amely 937 darab a kilencvenes években készült nagyítást tartalmaz. Ezzel New York és Tokió mellett Budapest vált a Capa-hagyaték legfontosabb őrzőjévé.
A magyarországi Robert Capa-gyűjtemény megvásárlásáról kötött megállapodás rögzítette, hogy a gyűjteményt a későbbiekben annak „végleges otthonában”, egy, a kutatására és kiállítására létrehozandó fotóközpontban szükséges elhelyezni.
A látogatók 137 Robert Capa-fotóval találkozhatnak (ezek műtárgyvédelmi okokból időnként cserélődnek majd), vetített formában pedig további 400 felvétel látható.
Az egyedülálló tárlat a sorozatból mintegy 140 – köztük számos ikonikussá vált – fényképet bemutatva a fotográfus életének fontosabb állomásait tárja a látogató elé, az életmű által meghatározott témák szerinti feldolgozásban.
Robert Capa munkássága azért fontos, mert képeivel és hozzáállásával mély hatást gyakorolt a közönségre, örökre megváltoztatta a fotóriporteri szakma normáit és hozzájárult a történelem megértéséhez és az emlékezéshez.
Robert Capa mindössze 41 évet élt. Budapesten született Friedmann Endre néven 1913. október 22-én, taposóaknára lépve hunyt el az indokínai háborúban 1954. május 25-én.
A nevét a legelsők, a legjobbak között jegyzi az egyetemes fotótörténet. Az öt harcmezőt megjárt haditudósító tragikusan rövid élete során is maradandót alkotott: a frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolát teremtett, megújította a fotóriporteri munkát. A háborút, a harcokat, a katonákat a lövészárokban vagy éppen a hátország mindennapjait a résztvevő megfigyelő pozíciójából fényképezte, határtalan együttérzéssel.
A Robert Capa-fotók kronologikus sorban jövetik egymást, az életmű által meghatározott témák szerinti feldolgozásban.
Ez az útvonal nemcsak időbeli és térbeli séta, de egyúttal egyfajta belső út is, amely végigköveti az 1920-as évek elején Budapestről elinduló, majd szinte valamennyi kontinensen megforduló és dolgozó Capa művészi és magánéleti kiteljesedését, majd annak tragikusan hirtelen befejeződését.
A látogató a korai munkák után megismerheti a spanyol polgárháborúban készült, ikonikus Capa-képeket (köztük a világhírnevet elhozó A milicista halálát), majd a japán-kínai háborúban és a második világháború hadszínterein, például a normandiai partraszállás során készített felvételeket.
Ott volt a katonákkal, ott volt az események közepén és a halál közvetlen közelében dokumentálta a történteket. Ezzel a közelséggel, ezzel a részvétellel alkotta újra a háborús fotográfia műfaját. Erről szól sokat idézett híres mondása is: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”.
Robert Capa jelentős hatást gyakorolt a fotóriporteri szakmára és a háborús fotózásra.
Képei és munkássága nemzedékek sorának nyújtott és nyújt inspirációt.
A Capa által megtestesített etikai elvek és elhivatottsága azóta is fontos alappillérei a fotóriporteri szakmának.
Capa kameráján keresztül feltárul a frissen felszabadult területek élete, a háború utáni Budapest, a születő Izrael vagy a vasfüggöny leereszkedésére készülő Szovjetunió mindennapjai. A pusztítás és újjáépítés képei mellett felvillan a „napos oldal” is, hiszen Capa a korabeli művészeti élet számos alakját is megörökítette, a záró felvételek azonban ismét háborúba, a harcok sújtotta Indokínába visznek, ahol Capa az életét áldozta utolsó fotóriportjának elkészítéséért.
