Kutya nélkül a világ elképzelhetetlen. Van-e még egy állat, amelyik olyan kitartó hűséggel követné végig az emberiség életét, mint ez a négylábú. Legyen otthonülő vagy kertben élő, törpe vagy óriás, az ugatásra és a versenyszellemre a kutyatulajdonos rá tudja nevelni kedvencét.
A kutya már az ókorban is a házi kedvenc szerepét töltötte be. Az egyiptomi majd a görög mitológia jó néhány fennmaradt anekdotával és tárgyi emléket hagyott hátra a kutya-macska és kutya-ember barátságot illetően. Sőt elemezték is a kutyák viselkedését. Arisztotelész (Kr.e 384-322) például hét fajtát különít el. Ajnározni valónak tartotta például a már abban az időben is a nők által kedvelt hosszú szőrű, fehér ölebeket (selyemkutya?).
Periklészt felesége addig nyaggatta, míg az sok pénzért megvette neki a „legjobb militoszi kutyát”. Az asszony büszke volt ölebére, és számos kutyaversenyen vett részt vele, és nyert is mindig. Hogy a kutya valóban ennyire sikeres volt-e, vagy a neves férjnek köszönhette a győzelmeket, már soha nem tudjuk meg. Viszont a történetből kiderül, hogy már ekkor is voltak az agórán megrendezett kutyaversenyek és kiállítások.
Kutyaverseny kutyáéknál
Egy kiállítás, vagyis egy kutyakiállítás esetében nem arról szól, hogy az állatok sorba állva megméretnek, majd a leghangosabb tapsot és kurjongatást elérő eb (és gazdája) átveheti a győztesnek járó serleget. Majd, mint ki jól végezte dolgát, lepihen egy fa tövében, vagy békésen nézelődik a nap további részében. Nem. A kiállítás ebben az esetben igazi versenyt jelent. Szigorú szabályokkal, elvekkel.
Egy versenyen kutyából van bőven. Pórázas, ugatós, mélabús, morgós, szaglászós. És ha azt gondolja valaki, hogy biztos birtokában van a kutyák fajta neveknek és jellemzőinek, akkor téved. Az „átlagos” német juhász, vizsla, komondor vagy uszkár könnyen meg- és felismerhető, de például a sealyham terrier vagy a moszkvai őrkutya nem a legismertebbek közé tartozik. Ezek a kutyák tudják a dolgukat, fegyelmezettek, csak ímmel-ámmal néznek az ellenkező irányba, mint ahogy a gazdi mutatja, náluk a csaholás, testtartás, enyhe morgás és szaglászás kutyáéknál a kutya-kommunikáció egyezményes jelei. Érthető, hogy ezeket a jeleket és jellemzőket is nézi árgus szemekkel és mércével a versenybizottság.
Ugat, de harap-e?
Az, hogy a kutya és legközelebbi rokona, a farkas életmódja mára igen különbözővé vált nem újdonság senki számára. Mind életformájuk, viselkedés mintájuk merőben különbözik, nem csoda, hogy hangadásuk (vokális repertorájuk) is eltérő. Hangadásuk sokféleségének (vokális repertoárjuk) különbségeit okozhatta a domesztikációs folyamat is. Az ember, miközben magához szelídítette, és különféle célokra szelektálta a kutya ősét, kiválogatta azokat az egyedeket, amelyek a tőlük elvárt feladatokat a legjobban hajtották végre. Így a kutyák egyes tulajdonságait az ember szándékosan alakította céljainak megfelelően. A kutya és az ember együttélése megkívánta a hatékony együttműködést, ami pontos kapcsolatteremtést feltételez.
A kutya, legyen az bármilyen fajta is, úgy tekint a felségterületére, hogy azt meg kell védenie minden lehetséges betolakodóval szemben. Ez a feladata. kutyák – életkörülményeik folytán – sokkal kisebb területet birtokolnak, mint elődeik, a farkasok. Ezt a kis területet pedig sokkal gyakrabban „fenyegetik” betolakodók, mint a farkasét. Épp ezért rejtély a kutatók számára, miért adnak ki ilyen figyelemfelhívó hangot a kutyák.
Az ugatástípusok elterjedése földrajzi viszonylatban nem ad semmilyen magyarázatot arra, amit Sophia Yin kutató mutatott ki, hogy az ugatás jellegzetessége függ attól a helyzettől, amiben a kutya éppen van. A kutatónő kutyák hangjait rögzítette három eltérő szituációban: zavaró zaj (egy elektromos csengő) hallatán, játék közben, illetve izolálva, tehát egy szobában magára hagyva őket. A vizsgálat kimutatta, hogy a kutyák változatosabban reagálnak és ugatnak a különböző kreált szituációkra: a zavaró zajra mélyebben és hosszabb vakkantásokkal ugatnak, mint a másik két szituációban.
A kutyák kommunikációs viselkedése kimutatja, hogy az élethelyzet mennyiben és hogyan befolyásolja az állatok viselkedési formáit. Míg egy versenyszellemmel megáldott, nyertes szituációkra felkészített eb azonnal hangosan reagál, ha azt jónak látja, a kóbor kutyák csendesebbek, visszahúzódóbbak. Sokkal kevesebbszer ugatnak, mint az ember közvetlen közelében élő társaik.
Lorelei
