„Az élet habzó italát / Isszuk aranypohárból; / Szemünk bekötve, mit se lát, / Mégis elönt a mámor.” Ezen a héten a 182 éve meghalt Mihail Jurjevics Lermontov költeményét ajánljuk.
Dobroljubov kitűnően mutatott rá Lermontov művészi pályájának jelentőségére. Ezt írja: „Lermontovnak természetesen óriási tehetsége volt és, minthogy már korán észrevette a korabeli társadalom hiányosságait, azt is megértette, hogy e hamis útról a menekülés egyes-egyedül csak a népben található meg. Ennek bizonyítéka Hazám című csodálatos költeménye, melyben határozottan felülemelkedik a hazafiasság minden előítéletén és őszintén, tisztán, ésszerűen értelmezi a hazaszeretetet.” – írja Vjacseszlav Ivanov Lermontovról szóló életrajzi művében.
Kalandokban bővelkedő életét egy tragikus végkimenetelű vita vetett véget: tiszttársával vitába keveredve – ismét – a párbajt választotta.
Mihail Jurjevics Lermontov 1814. október 15-én született Moszkvában és 1841. július 27-én pisztolygolyó végzett vele Pjatyigorszkban.
MIHAIL LERMONTOV: AZ ÉLET POHARA
1
Az élet habzó italát
Isszuk aranypohárból;
Szemünk bekötve, mit se lát,
Mégis elönt a mámor.
2
Halál előtt lehull rövid
Percig szemünk kötése,
S mi elbűvölt, mind eltünik
Mintegy varázsütésre.
3
Elnyíl szemünk ámulva: hisz
Nincs semmi a pohárba!
Mit ittunk: álom volt s az is
Valaki másnak álma…
