.jpg)
„Csak nagy ritkán történt meg, hogy valami jól értesült tiszt fölfedte kilétét, olyankor a napszítta arcok elképedve meredtek rá, s azon nyomban megadták neki az illő tiszteletet.” Mitch Cullin csodálatos története régi ismerősünkről, Mr. Holmes-ról.
1947-et írunk. A 93. életévében járó, régóta visszavonult Sherlock Holmes egy parasztházban él a távoli Sussexben házvezetőnőjével és annak serdülő fiával. Mindennapjaiban méhészkedik, naplót vezet és elméje gyengülése ellen hadakozik.
Holmes nem sejti, hogy élete alkonyán még egy eset vár rá. Egy eset, melynek megoldásához vissza kell tekintenie a múltba, ahol válaszokra lelhet olyan kérdésekre is, amiket még sosem tett fel magának. Válaszokra az életről, szerelemről és az elme képességeinek határáról.
Mitch Cullin csodálatos története a feledés elleni küzdelemről lenyűgözte a kritikusokat, a kötetből Bill Condon rendezésében és Ian McKellen főszereplésével nagy sikerű film is készült.
A skót-ír és cseroki felmenőkkel rendelkező Mitch Cullin 1968. március 23-án született az új-mexikói Santa Fében. Többek közt Salman Rushdie-val és Amy Tannel közösen alapította a Red Room nonprofit weboldalt, ezen kívül jó barátja Mary Gaitskill írónak. Eddig nyolc regény és egy novelláskötet fűződik a nevéhez, ezek közül a legismertebb a 2000-es Tideland, amit Terry Gilliam filmesített meg, illetve a 2005-ös Mr. Holmes, melyből Ian McKellen főszereplésével készült nagy sikerű film. Cullin jelenleg az év egyik részében a californiai Arcadiában él, a másikat Tokióban tölti.
Részlet a könyvből a címre kattintva:
(részlet)
Miután hazatért külföldi utazásáról, egy nyári délután belépett terméskőből épült udvarházába, s az ajtóban rábízta csomagjait a házvezetőnőre. Majd elvonult a könyvtárba, s ott üldögélt csendesen; örült annak, hogy körülveszik a könyvei, s örült az otthon meghittségének is. Csaknem két hónapig volt távol, katonai vonaton szelte át Indiát, hadihajón utazott Ausztráliába, végül partra lépett a megszállt Japánban. Ment és jött, nekivágott ugyanazoknak a véghetetlen utaknak – többnyire nagyhangú sorkatonák társaságában, akik közül kevesen vettek tudomást a mellettük falatozó vagy ücsörgő idős úriemberről (erről a lassú járású aggastyánról, aki mindig hiába keresett gyufát a zsebében, s lankadatlanul rágta meg se gyújtott jamaicai szivarjait). Csak nagy ritkán történt meg, hogy valami jól értesült tiszt fölfedte kilétét, olyankor a napszítta arcok elképedve meredtek rá, s azon nyomban megadták neki az illő tiszteletet. Mert noha két bottal járt, a háta mégsem volt görnyedt, és eleven szürke szemében az évek múlása sem oltotta ki a csillogást. Hófehér haját – sűrű volt és hosszú, akár a szakálla – angol módra feszesen hátrafésülte.
– Ez igaz? Maga tényleg ő?
– Attól tartok, még mindig enyém ez a megtiszteltetés.
– Ön volna Sherlock Holmes? Hát ez hihetetlen!
– Semmi gond. Én is alig hiszem el magamnak.
