„Bonyolult szerkezet az asszonyi szív – maga a tulajdonosa sem mindig igazodik el rajta.” Orczy Emma bárónő, az első „szuperhős”, a Vörös Pimpernel kitalálója, világszerte az egyik (ha nem a) legismertebb magyar írónő.
„– Ez hát Anglia – szólalt meg a fiatal hölgy, amint gyermeki kíváncsisággal jártatta körül tekintetét a nyitott kandallón, a tölgygerendákon, a kávézószoba egyszerű, zubbonyos vendégeinek kedélyes, kerek brit ábrázatán.
– Egy darabkája, mademoiselle – felelte mosolyogva Sir Andrew –, de mindenestül a kegyed szolgálatára.”
A kalandos életű Orczy Emma (teljes nevén: Baroness Emma Magdolna Rozália Mária Jozefa Borbála „Emmuska” Orczy de Orci) 1865. szeptember 23-án született, apja Orczy Félix, a Nemzeti Színház főintendánsa, zeneszerző, Liszt és Wagner jó barátja volt. A család Párizs és Brüsszel után Londonban telepedett le, ahol a bárókisasszony Emmuska zenét tanult, de inkább a festészetben tűnt ki. 1894-ben kötött házasságot az illusztrálásból élő művésszel, Montague Barstow-val. S mivel a fiatal pár nagy szerelemben, de igen nehéz körülmények között élt, Emma írásra adta a fejét. Első próbálkozásai nem rengették meg a londoni irodalmi életet, bár több detektívtörténete is megjelent.
Kalandokat kedvelő fantáziájából 1903 körül pattant ki a walesi herceg kedvenc udvari bolondja, a dúsgazdag, ámde értelmi képességeit tekintve kevésbé tehetős Sir Percy Blakeney figurája. Az angol arisztokrata a valóságban persze nagyon is éles eszű, sőt titokban halálra ítélteket és börtönben senyvedőket ment meg a francia forradalom vezetőinek markából, jele pedig a vörös pimpernel (mezei tikszem) nevű virág.
A Pimpernel nem egyedül dolgozik, szövetségesei vannak Angliában és Franciahonban is, sőt sejteni lehet, hogy a Vörös Pimpernel ligájának maga a walesi herceg is tagja. A műből természetesen a romantikus szál sem maradhatott ki: Sir Percy felesége az egykor ünnepelt francia színésznő, Marguerite, aki eleinte bárgyúnak tartja férjét, de idővel rájön, hogy valójában ő a Pimpernel. Méltó ellenfelekben sincs hiány, ott van köztük a Pimpernel nyomában loholó Chauvlain és maga a forradalom atyja, Robespierre is.
– Óh, uraim, – sóhajtott a grófné, – mindez ugy hangzik, mint valami álom. Az ember igazán nem képes rá, hogy megértse.
– Miért is igyekeznék azon, grófnő?
– Csak azt mondják meg, uraim, mi az oka annak, hogy az önök vezére s önök is mindannyian pénzüket, csaknem az életüket dobták oda azért, hogy bennünket, franciákat megmentsenek, akik végre is nem vagyunk önökre nézve semmik.
– Sport, grófné, sport, – felelt Antony kellemes, vidám hangja; – hiszen tudja, hogy sportkedvelő nemzet vagyunk s most éppen az a sportdivat, hogy az üldözött nyulat jóformán a vadászebek fogai közül mentsük meg.
– Óh nem, uram, nem sport ez; magasabb valami ez annál; van önöknek nemesebb célja is ebben a dologban.
– Nagyon lekötelez, grófné, ha talál számunkra valami ilyen célt, hanem ami engem illet, én csak azt mondhatom, hogy engem a tréfa, az izgalom vonz az egészben. Hajszálon függő menekülések; élet-halál! Tallyho! Árkon-bokron át. Mondhatom, ennél izgatóbb sportban nem volt még részem soha.” (Orczy Emma: A Vörös Pimpernel)
Sikerén felbuzdulva az írónő többször is visszatért figurájához: The Elusive Pimpernel (reg., 1908: Borbély S., Az okos Pimpernel, 1930); The League of the Scarlet Pimpernel (‘A vörös Pimpernel szövetsége’, reg., 1919); Pimpernel and Rosemary (reg. 1924: Pogány K., Pimpernel Erdélyben, 1927); The Triumph of the Scarlet Pimpernel (‘A vörös Pimpernel győzelme’, reg., 1929) stb. 1933-ban még egy esszékötetet is megjelentetett az írónő The Scarlet Pimpernel Looks at the World (‘Ahogy a vörös Pimpernel a világot nézi’) c. Számos konzervatív szemléletű, korábban népszerű kaland- és detektívregényt írt, amelyek több kiadásban s igen sok nyelven jelentek meg. Összes műveit kiadták cseh és olasz nyelven is. Old Hungarian Fairy Tales (1895: Régi tündérmesék, 1898) c. könyvének egyik angol kiadásához férjével közösen készített illusztrációkat. 1915-ben Let We Forget (‘Felejtsük el!’) c. állított össze háborús antológiát, amelyhez bevezetőt is írt. Önéletrajza 1947-ben jelent meg Links in the Chain of Life (‘Az élet láncszemei’) c. O Főbb művei még:The Tangled Skein (reg., 1907: Kéméndyné Novelly R., Összekuszált fonat, 1928); I Will Repay (1906: Marczali E., Megfizetek!, 1908; Dobosi Pécsi M., ua., 1927); Unto Caesar (1914: Pogány K., Adjátok meg…, 1925); The Honourable Jim (1924: ifj. Kendi Finály J., Jim úrfi, 1929): Sir Percy Hits Back (1927: Pogány K., Sir Percy visszaüt, 1930). (In: Világirodalmi Lexikon)
A történet könyv formájában nem keltett feltűnést (igazából csak a tizenkettedik kiadó mutatott iránta érdeklődést). Színpadi változata viszont 1905-ben egész Londont felbolydította, s több mint 2000 előadást ért meg.
A franciák orra alá borsot törő Vörös Pimpernel annyira magával ragadta a köztársaság eszméjét holmi gyengeelméjűségnek betudó angolokat, hogy kikövetelték a folytatást. Orczy Emma végre szabadon engedhette képzeletét, utolsó Pimpernel története 1940-ben jelent meg Mam’zelle Guillotine címmel. Blakeney figurája az anyagi biztonságot is meghozta az írónő számára, bevételeiből még egy házra is futotta Monte Carlóban.
A Pimpernel az egész világot meghódította, még japán fordítása is megjelent, s természetesen többször megfilmesítették. A bárónő 1947. november 12-én halt meg Henley-on-Thames-ben, nem múló népszerűségét jelzi, hogy még krátert is neveztek el róla a Vénuszon.
