„Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik.” 40 éve, 1979. június 24-én hunyt el Örkény István Kossuth-díjas író, dramaturg, a Tóték és a Macskajáték alkotója, az egyperces novellák műfajának megteremtője.
„Amikor megszülettem, olyan feltűnően szép voltam, hogy a főorvos karjára vett, és szobáról szobára végigmutogatott a klinikán. Azt mondják, még mosolyogtam is, amitől a többi mamák irigyen felsóhajtottak. Ez röviddel az első világháború kitörése előtt történt, 1912-ben, s azt hiszem, ez volt egyetlen teljes értékű sikerem” – írta magáról Egyperces önéletrajzában Örkény István, aki jómódú polgárcsalád sarjaként, Budapesten látta meg a napvilágot 1912. április 5-én. Édesapja patikus, akinek felmenői Ösztreicher néven voltak szeszgyárosok. Örkény a piaristáknál érettségizett, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára járt, de diplomáját már mint gyógyszerész kapta meg 1934-ben.
„– Milyen megható! És azonkívül, hogy magyarok, mivel foglalkoznak?
– Azonkívül, hogy magyarok, nem foglalkoznak semmivel, mert ez teljesen igénybe veszi az idejüket.” (Örkény István: Egyperces novellák – Visszatért a Földre a magyar holdrakéta)
Első írásai a barátaival alapított Keresztmetszet hasábjain jelentek meg, első jelentős novelláját a Szép Szóban közölték. Tengertánc című antifasiszta írására felfigyelt a hatóság is, ezért az 1938-39-es időszakot Londonban, majd Párizsban töltötte. 1940-ben ismét beiratkozott a Műegyetemre, ahol 1941-ben kapott vegyészmérnöki diplomát, s ekkor jelent meg első novelláskötete is.
1942-ben munkaszolgálatosként a doni frontra, majd szovjet hadifogságba került, csak 1946-ban térhetett haza. Ezt követően belépett a Magyar Kommunista Pártba és a Szabad Nép munkatársa lett. A háborúban és a hadifogság alatt szerzett keserű tapasztalatait az Emlékezők (Amíg ide jutottunk) és a Lágerek népe című írásaiban, valamint Voronyezs című drámájában örökítette meg.
1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színháza (a Vígszínház elődje) dramaturgja lett, közben folyamatosan publikált. A kritika elismeréssel fogadta őszinte meggyőződésből fakadó, de sematista Házastársak című regényét, Lila tinta című elbeszélését viszont Révai József, az akkori kultúrpolitika teljhatalmú irányítója „fülledt és rohadt szexualitással” vádolta meg. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, közben megjelent Hóviharban című novellakötete.
Helyreigazító közlemény
Lapunk keddi számában hírt adtunk arról, hogy a svéd tudományos akadémia díszdoktorrá avatott egy magyar tudóst – akit – őszinte sajnálatunkra – „dr. Pálpéter Péter Pál” néven említettünk. Ráadásul nemcsak a szövegben, hanem a tudósítás címében is hibásan közöltük a Pálpéter Péter Pál nevet.
Makacs sajtóhiba.
A jeles magyar tudós neve helyesen: doktor Pálpéter Péter Pál.” (Örkény István: Válogatott egyperces novellák )
A Magyar Írók Szövetségének tagjaként tevékenyen részt vett az 1956-os forradalomban, s hiába gyakorolt 1957-ben önkritikát, 1963-ig publikálási tilalom alatt állt. Hogy eltartsa családját, az Egyesült Gyógyszergyár mérnökeként dolgozott. 1965-ben aztán megjelent a Macskajáték, 1966-ban a Tóték kisregény-változata, s az irodalmi élet szenzációja lett a Jeruzsálem hercegnője is. 1968-ban adták ki legnépszerűbb kötetét, az Egyperces novellákat, amelyek jeligéje volt: Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek! A Macskajáték és a Tóték a színházban és filmen is nagy sikert aratott, a világ számos pontján öregbítve írója hírnevét. 1969-ben a Tótékból Isten hozta őrnagy úr! címmel Fábry Zoltán rendezett filmet, aot 1972-ben Makk Károly álmodta filmvászonra.
Örkény még megérte, hogy tíz éven keresztül betiltott drámája, a Pisti a vérzivatarban 1979 elején a Vígszínházban színre kerüljön, 1979. június 24-én hunyt el, még halálos ágyán is dolgozott. 1955-ben és 1967-ben József Attila-díjat kapott, 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Emlékét drámaírói ösztöndíj, színház és közterület őrzi, s immár honlapja is van az Országos Széchényi Könyvtár jóvoltából.
