„Kis irkalapjaimra, / padomra és a fákra, / a porra és a hóra / felírlak én.” Százhúsz éve született a Párizs melletti Saint-Denis-ben Paul Éluard francia költő.
Paul Éluard Eugéne Grindel néven jött a világra 1895. december 14-én. Párizsban járt középiskolába, majd két évig tüdőbaját kezeltette Svájcban. Az első világháborúban ápolóként a frontra került, 1917-ben megjelent első kötete (Kötelesség és nyugtalanság) a háború szenvedéseivel és az ifjúság nyugtalanságával foglalkozik.
Kezdetben a dadaizmus képviselője volt, majd kapcsolatba került a szürrealista mozgalmat megindító költőkkel, akikkel 1938-ig működött együtt. Több európai tanulmányút és egy féléves csendes-óceáni kalandozás után első szürrealista verseskötetében, A fájdalom fővárosában (1926) az új nyelvi technikákkal folytatott kísérleteit, az álom és valóság kapcsolatáról alkotott elméleteit, s a gondolkodási folyamatok spontán kifejezésének lehetőségeit összegezte. 1934-ben jelent meg A nyilvános rózsa című kötete, 1936-ban A termékeny szemek címmel szerelmes versei. E három kötet darabjait tartják a szürrealizmus legjobb irodalmi alkotásainak.
André Bretonnal 1930-ban közösen írt A szeplőtelen fogantatás az elmebetegségek fajtáit vizsgálta. Első felesége, Gala 1930-ban Salvador Dalí kedvéért elhagyta, második élettársa, Nush nemcsak lírájának ihletője, de politikai harcostársa is volt. 1936-ban közös előadássorozatot tartott Spanyolországban Picassóval, akivel 1920 óta barátok voltak, s legtöbb kötetét is ő illusztrálta. A spanyol polgárháború és a francia népfront hatására lírája egyre elkötelezettebb lett, felhagyott az irodalmi kísérletekkel és művészetében harcos politikai szelleme kerekedett felül. Erőteljesen elutasította a zsarnokságot, s az élet értelmének a boldogság keresését jelölte meg.
Paul Éluard: Arany ajku szád
(részlet)
Arany ajku szád énbennem nem kacag
S csilligó szavaid oly mélyértelmüek,
Hogy éveim, halálom és ifjúságom éjén
Minden zajból felém a te hangod remeg.
(ford.: Somlyó György)
Franciaország német lerohanása után az Ellenállás szellemi vezére lett, 1942-ben belépett a Francia Kommunista Pártba, a háború alatti köteteit illegálisan terjesztették. Ezek a könyvei a szenvedés és a szolidaritás témáit dolgozták fel és jelentősen hozzájárultak az ellenállás szellemének erősítéséhez. Éluard szerkesztette A költők becsülete című illegális antológiát is, vezette az országos íróbizottságot, megalapította a Lettres Francaises-t és az Éditions de Minuit nevű illegális könyvkiadót.
Leghíresebb költeménye a Szabadság, amelynek hosszú gondolatritmusában sorolja: „Kis irkalapjaimra / Padomra és a fákra/ Homokra és a hóra / Felírlak én // Minden beírt papírra / Minden üres papírra / Ha nincs hamura kőre / Felírlak én (…) / S ez egy szó erejével / Kezdek el újra élni / Hogy rád ismerjek s neveden / Szólítsalak // Szabadság.”
Háború utáni kötete, a Véget nem érő költemény (1946) is ezt a közérthetőbb stílust folytatta. Nush 1946-os halála válságba döntötte, még nevét is elvetette s Didier Desroches álnéven írta Az idő túlárad című kötetét. Magához térését Politikai versek című kötete jelezte 1947-ben, ebben ismét rátalált az éltető közösségre. 1949-ben harmadik felesége, Dominique oldalán ismét kivirágzott szerelmi lírája.
Aktív közéleti tevékenységet folytatott, békekongresszusokra járt, 1948-ban Magyarországon is megfordult, 1952-ben Nemzetközi Békedíjjal tüntették ki. Erkölcsi lecke (1949), Mindent elmondani (1951) és A főnix (1951) című köteteiben egyszerű nyelven, élénk képek segítségével ötvözte a realizmust és a szürrealizmust. 1952. november 18-án halt meg Charenton-le-Pont-ban.
Költői nyelvének festőisége utal a képzőművészete iránti vonzalmára. Lírájában, publicisztikájában a világ átalakításának pátosza kapott hangot. Válogatott tanulmányai A körülmények és a költészet címmel jelentek meg magyarul, válogatott verseit 1977-ben és 1982-ben adták ki.
Éluard-nak sokan két személyiséget tulajdonítanak. Eszerint volt egy igazi, a szürrealista költő, és volt egy másik, az elkötelezett, a realista, aki a „gyakorlati igazság” szolgálatába szegődött, aki költői értékeivel irodalmon kívüli, politikai célokat szolgált.
Verseit a világ számos nyelvére lefordították, magyarul Illyés Gyula, Rónay György és Somlyó György tolmácsolta műveit. Ő maga két József Attila-verset fordított franciára, s verset írt Petőfi halálának századik évfordulójára.
Jean Rousselot író szerint: „A szürrealizmus valamennyi költője közül minden bizonnyal Éluard gyakorolta a legnagyobb és legszélesebb hatást a két háború közti költőnemzedékre.”
