„Soha nem viselt koronát, de élete végéig kormányozta Rómát.” Történet egy lányról, aki később Augustus császár felesége lett. Majd a Római Birodalom legnagyobb hatalmú asszonya.
Történet egy lányról, aki később Augustus császár felesége lett.
Majd a Római Birodalom legnagyobb hatalmú asszonya.
Phyllis T. Smith Én, Livia című regénye az első római császárné, Livia Drusilla életéről szól. Livia Drusilla tizennégy éves korában kihallgatja apját és annak arisztokrata társait, akik éppen a Julius Caesar elleni merényletet tervezik. A regény ezt követően végigkíséri az életét, hogy hogyan vált az ókori Római Birodalom legnagyobb hatalmú asszonyává. „Soha nem viselt koronát, de élete végéig kormányozta Rómát.”
A fiatal lány éles eszű bizalmassá és apja legfőbb politikai fegyverévé válik. Vonakodva ugyan, de előnyös házasságot köt Caesar hadseregének egyik parancsnokával. Anyjától azt tanulja, egy nő is lehet hatással a közügyekre, és folyamatosan próbálja észben tartani, hogy bár kiváló érzékkel látja át a római szenátus intrikáit, mindig türelmesnek és gyakorlatiasnak kell maradnia.
De a türelemről és a ravaszságról azonnal megfeledkezik, amikor találkozik Caesar fogadott fiával és örökösével, Octavianusszal. A mindössze tizennyolc éves férfi nagy hatalma ellenére szerénynek mutatkozik, és megigézi Liviát, az újdonsült feleséget. Octavianus vagyona és befolyása egyre nő, így Livia családjának szörnyű veszéllyel kell szembenéznie. A lány éles eszét és szívét követve súlyos választásra kényszerül, melynek eredményeként nagyobb befolyása lesz Rómára, mint azt valaha is gondolta volna.
A regény alapos kutatómunkán alapszik, de ennek ellenére könnyen olvasható, és a romantikus vonulata kicsit jobban ki van emelve (mondjuk fele-fele arányban). Nagy erénye a szerzőnek, hogy végig ízléses marad, így a romantikus jelző hallatán semmiképp sem korunk divatos, ám sokszor egyszerű és hatásvadász megoldásaira kell gondolni.
A kiadás rendkívül szép lett, a borítón látható leveleket UV-lakkal és dombornyomással helyezték el, ezzel is kiemelve a könyvet, ami nagyszerű ajándék lehet minden női olvasónak (vagy akár a már közelgő Anyák napjára).
Részlet a könyvből a címre kattintva:
(részlet a regényből)
Első fejezet
Néha elgondolkozom azon, hogyan fognak rám emlékezni az emberek. Országom anyjaként, ahogy a férfiak hívnak, avagy egy szörnyetegként? Tudom, hogy a szóbeszédeket senki nem meri a szemembe mondani. Vannak, akik azt hiszik, többszörös gyilkos vagyok. Irigyelnek, és gyűlölik a hatalmamat. Rómában visszatetszést kelt, ha egy nőnek ekkora befolyása van, még akkor is, ha nagyon óvatosan él vele.
A családomban történt minden egyes halálesetért engem hibáztattak. Azt állítják rólam, hogy jártas vagyok a méregkeverésben. Ó, vétkeztem! De nem úgy, ahogy ők gondolják. Csak akkor borzadok el magamtól, ha visszatekintek az ifjúságomra. Megrökönyödöm-e, ha rá, a szerelmemre gondolok? Nem. De a lelkemmel fizettem azért, mert szerettem őt.
Az öregkor becsapja az embert. Járás közben fáj a térdem, de ha mozdulatlanul ülök, nem érzem, hogy olyan sokat változtam volna ahhoz a lányhoz képest, aki egykor voltam. Azzal győzködöm magam, hogy ugyanolyan vagyok. Aztán lenézek a sáfrányszínű stólám redőiben nyugvó kezemre, és látom a szinte áttetsző bőr alatt futó kék ereket. Nem menekülhetek a valóság elől. Ennek ellenére mégis azt hiszem, hogy a lényeges dolgokban ugyanaz az ember vagyok, aki tizenöt vagy húszévesen voltam. Manapság a megtisztelő Julia Augusta néven szólítanak, de még mindig bennem él Livia Drusilla, a fiatal lány. Teljesen bizonyos, hogy azok a döntések formáltak olyanná, amilyen most vagyok, melyeket az a lány hozott meg oly sok évvel ezelőtt.
