110 éve, 1911. február 4-én született Püski Sándor könyvkiadó, a Püski Kiadó alapítója. Az 1970-es években a Püski-Corvin Magyar Könyvesház a Nyugaton élő magyarság szellemi központja volt.
Püski Sándor egy békési nincstelen parasztcsalád harmadik gyermeke volt. Érettségi után egy fővárosi ügyvédi iroda gép- és gyorsírója lett, munka mellett végezte el a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karát. Könyvkiadói pályája ekkoriban alapozódott meg: legtöbb hallgatótársa vagy nem járt be az órákra, vagy ha bejárt is, nem jegyzetelt, s másoktól vette meg az előadások anyagát. Püski gyorsírással lejegyezte az órákon elhangzottakat, letisztázta, egy évfolyamtársa stencilgépén sokszorosította, majd terjesztette a jegyzeteket, eleinte csak az egyetemen, később a közeli könyvesboltokban.
Az 1930-as évek elején került kapcsolatba a népi írók munkáival. 1937-ben nyomdaszövetkezetet alapított, s a Kelet Népe két számát ő nyomtatta ki, de ebbe a vállalkozásba hamarosan belebukott. 1938-ban a Szerb utcában feleségével együtt kicsiny könyvesboltot nyitott, majd 1939-ben megalakította a Magyar Élet Könyvkiadót, amelynek első könyve Sinka István Vád című verseskötete volt. 1939 és 1944 között a kiadó 130 könyvet jelentetett meg, köztük Veres Péter, Féja Géza, Erdélyi József, Kodolányi János, Erdei Ferenc, Darvas József, László Gyula munkáit. Velük baráti kapcsolatban is volt, ennek köszönhetően 1942-ben és 1943-ban részt vett a szárszói konferenciák megszervezésében.
A második világháború után egy ideig még működhetett magánkézben a kiadó, de 1950-ben ezt is államosították, s boltjukat is becsukatták. A házaspár kerámiakészítéssel kezdett foglalkozni. 1956 után fiaik kivándoroltak Kanadába, majd az Egyesült Államokba, de Püskiék maradtak. 1962-ben államellenes összeesküvéssel vádolták meg és letartóztatták, koholt vádak alapján bebörtönözték, de az 1963-as amnesztiával kiszabadult.
1966-ban Erdei Ferenc segítségével útlevelet kaptak, s meglátogatták gyermekeiket Amerikában. Az út egyben terepszemle is volt, Püski felmérte a lehetőségeket egy magyar könyvkiadó működtetésére. 1970-ben feleségével együtt kivándorolt New Yorkba, ahol 4 évvel később vásárolta meg a magyar negyedben az igen elhanyagolt állapotban lévő, Corvin nevű kis könyvesboltot. 1975-ben létrehozta a Püski Kiadót, amely sorra adta ki a magyar irodalom és tudomány remekeit, köztük olyan szerzők műveit, akik az akkori Magyarországon politikai okokból nem jutottak közlési lehetőségekhez. A Püski-Corvin Magyar Könyvesház a Nyugaton élő magyarság szellemi központjává vált.
1989-ben hazatértek Magyarországra, Budapesten létrehozták a Püski Kiadót és könyvesboltot. 2002-ben írta Könyves sors, magyar sors című munkáját, amelyben életéről, munkásságáról, s az ezzel szorosan összefüggő népi mozgalom születéséről és kifejlődéséről ad képet.
Tevékenységéért rangos elismerésekben részesült: 1990-ben Bethlen Gábor-, 1995-ben Petőfi Sándor Sajtószabadság-, 1996-ban Magyar Örökség és Bocskai István-díjat, valamint Pro Urbe Budapest kitüntetést kapott, 2001-ben az I. kerület díszpolgára lett és megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2002-ben a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmét nyerte el, 2003-ban az Év Könyve-díjat, 2004-ben Magyar Művészetért elismeréssel jutalmazták, 2005-ben feleségével együtt Szent István-díjat kapott. Püski Sándor életének 99. évében, 2009. augusztus 2-án hunyt el Budapesten.
