Az első magyar nyelvű hírlapot Rát Mátyás evangélikus lelkész és író indította útjára Magyar Hirmondó címmel 1780-ban. Az újságot Rát szinte teljes egészében maga írta és szerkesztette, ami szinte emberfeletti feladatot jelentett.
271 éve, 1749. április 13-án született és 210 éve, 1810. február 5-én halt meg Rát Mátyás evangélikus lelkész. Az első magyar nyelvű újság szerkesztője egy győri iparos-kereskedő családban nőtt fel. Tanulmányait a pozsonyi evangélikus líceumban végezte, majd beutazta Magyarországot és Erdélyt, ezután négy évet töltött a híres göttingai egyetemen. 1779-ben Pozsonyban telepedett le, s benyújtotta kérelmét egy magyar nyelvű újság kiadására (addig a magyar zsurnalisztika egy német nyelvű lapra, a Pressburger Zeitungra szorítkozott.). Az engedélyt azzal a kikötéssel kapta meg, hogy az anyagokat a Helytartótanáccsal cenzúráztatnia kell. A Magyar Hírmondó első száma 1780. január 1-jén jelent meg, a beköszöntő a magyar sajtó késői jelentkezésének okait kutatva a nemességet okolta: nincs bennük érdeklődés és fogékonyság, elszigetelten élnek, mint „féreg a dióban”. Az újságot Rát szinte teljes egészében maga írta és szerkesztette, ami szinte emberfeletti feladatot jelentett.
Az egyhasábos, kis nyolcadrétű lap hetente kétszer jelent meg, szorosan kapcsolódva a postajáratok indulásához, mert a kezdetben háromszázhúsz, később már ötszáz előfizető az országban elszórtan élt. Rát igyekezett olvasóit a világ történéseiről is tájékoztatni, így beszámolt például az amerikai függetlenségi háborúról, Belgium szabadságharcáról. Itthon valóságos „tudósítói hálózatot” működtetett, az önkéntes levelező „írástudók”: papok, tanárok örömmel kapták tollvégre a jelentős és az apró-cseprő eseményeket, de hosszú és rossz versekkel is elárasztották. Rát véleményéről vajmi keveset tudni a cenzúra miatt, de a tudományos és irodalmi folyóiratok hiánya feletti elégedetlenségének így is hangot adott. A nyomába lépő szerkesztők, Révai Miklós, Barczafalvi Szabó Dávid, Szacsvay Sándor is az ő elvei szerint jártak el. Az újság Pozsonyi Magyar Múzsa címmel 1787-től egy évig melléklapot is kiadott irodalmi és tudományos tematikával, hogy mentesítsék a főlapot.
+Én ugyan efféle hírrel hetenként untig eléggel kedveskedhetném, vagyis inkább komorkodhatnám. De örvendetesekkel szeretem inkább az olvasókat gyönyörködtetni.”
Rát a nyelvújító mozgalomnak is hátteret kívánt biztosítani, mert a hivatalos latin, majd német nyelvvel szemben a magyart akarta erősíteni és alkalmassá tenni az irodalom és a tudomány művelésre. És bár elözönlötték a levelekben kapott versek, egyéb írások, Rát válogatott, és igyekezett a legszínvonalasabbaknak helyet adni. „Az idegen nyelven írt versek ellen tiltakozott ugyan, de azért néha, ha talán a nyomatás költséget is megfizették, külön lapra lenyomatta azokat, és toldalékul csatolta a hírlaphoz” – írja id. Szinnyei József.
„Rát publicisztikai tevékenységéből kezdettől fogva leszűrhető az a nagy reménykedés, amely Mária Terézia és II. József reformjaival kapcsolatban eltöltötte.” Vigyázott arra, hogy stílusa magyaros és közérthető legyen, nem kedvelte az idegen szavakat, azt vallotta: új fogalmakat új szavakkal kell kifejezni, a „dolognak mivoltához alkalmaztatott új szólásokkal”. Az 1788-ban megszűnt Magyar Hírmondót újabb lapok követték, a Magyar Kurír, a Hadi és Más Nevezetes Történetek, majd a Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baróti Szabó Dávid alapította Magyar Museum.
Rát Mátyás 1782-ben felhagyott az újságírással. 1783-ban prédikátor lett Győrött, s bár többször is próbálkozott azzal, hogy írói munkásságából éljen meg, s sikertelenül megpályázta a budai egyetem matematikai tanszékét, élete legnagyobb részében mégis lelkészként ténykedett. Tervezett tudományos munkáit nem tudta elkészíteni, így latin-német-magyar szótárát sem tudta kiadni. A sokat csalódott Rát 1810. február 5-én halt meg, 61 éves korában.
