„A színház lényege? Olyat kell mutatni a színpadon, amit szívesen néznek a nézőtérről!!!” 100 éve, 1923. február 18-án született Rátonyi Róbert, a múlt század második felének egyik legkedveltebb operettszínésze, táncos-komikusa.
Rátonyi Róbert sokat tudott a színházról, operettről írt könyve a műfaj egyik fontos összefoglalása. Élete utolsó éveiben rendezett is, előadás-sorozatokat tartott a rádióban és a televízióban a zenés műfajról. Rendszeresen publikált újságokban és hetilapokban, könyvei jelentek meg.
„Kedves és kedvetlen Olvasó!
Ugyanis szerény véleményem szerint számosan vannak olyanok az olvasók között, akik nem a legjobb kedvükben vesznek egy könyvet a kezükbe, és azt remélik, hogy attól majd jobb kedvre derülnek. Az írónak ez nem kis feladatot jelent, különösen ha úgynevezett vidám, humoros könyvet írt. T. S. Eliot Nobel díjas eme megállapításával támasztotta mindezt alá: »Meg kell nevettetnünk a közönséget, hogy meghallgasson bennünket és elolvassa azt, amit írunk!«
A mulattatás hasznos voltáról egyébként szabadjon idéznem Mark Twaint, a népszerű amerikai írót és humoristát, aki így vélekedett: »Nevetnek rajtad?… Örülj és légy boldog, mert ez jelenti a népszerűséget!«
Arkagyij Rajkin így nyilatkozott: »Aki méltóságán alulinak tartja a nevetést, az előbb-utóbb nevetséges lesz!«
Voltaire, a világhírű francia író sokszor hangoztatta: „Minden műfaj jó, kivéve az unalmas műfajt!«
Sammy Davis jr., a híres amerikai filmsztár ezekkel a szavakkal kezdi show-műsorait: »Bízom benne, hogy sokat fognak mulatni rajtam! Gondoljanak arra Hölgyeim és Uraim, hogy teljesen elvesztegetett napja életünknek az, amelyen nem nevetünk. Ha ma erre még nem volt alkalmuk, nosza rajta!… Még nem késő!«” (Rátonyi Róbert: Szeretném, ha nevetnének. Előszó)
Rátonyi Róbert Reisz Róbert néven született egy pesti polgárcsaládban 1923. február 18-án. Szülei a II. kerületi Érseki Katolikus Gimnáziumba íratták, az érettségi vizsga letétele után tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán folytatta, s hegedűtanári szakon végzett. Mivel egyre nagyobb érdeklődést tanúsított a színjátszás iránt, 1941-ben beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába.
Első komolyabb lehetőségét – melyet egy szerepegyeztetési zavarból fakadó véletlennek köszönhetett – már a következő évadban megkapta: ráosztották a főszerepet a Vígszínház Kata-Kiti-Katinka című operettjében. Az akkor tizenkilenc éves ifjú az ötvenes éveit taposó Kosáry Emmi partnerét alakította kiválóan. Ettől kezdve a színpad lett az élete: revüszínházakban, éjszakai zenés szórakozóhelyeken lépett fel.
A második világháború után a főváros csaknem minden magánszínházában játszott, majd a színházak államosítása után, 1949-ben az Operettszínházhoz szerződött táncos-komikusnak.
A Rákosi-korszak kultúrpolitikusai többször is megpróbálták betiltani a giccsesnek és kispolgárinak minősített operettet, de aztán belátták, hogy a műfaj elpusztíthatatlan, ezért végül úgy döntöttek, „áramvonalasítva”, a szövegkönyveket leporolva mégis megmaradhat.
Az Operettszínháznak azért néhány szovjet darabot is be kellett mutatnia, s megszületett az új operett, mint a munkáskörnyezetben játszódó Állami áruház, de műsoron maradtak a klasszikus Kálmán-, Lehár-, Kacsóh- és Ábrahám-darabok is.
Rátonyi a műfaj olyan legendás művészeivel játszhatott együtt, mint Honthy Hanna, Karády Katalin, Latabár Kálmán, Sárdy János és Feleki Kamill.
Humoros, könnyed stílusával szívesen látott figura volt a színpadon, kiemelkedő alakítást nyújtott számos darabban.
Az Állami áruház, a Luxemburg grófja és a Boci-boci tarka sikereit követően az igazi áttörést a Csárdáskirálynő hozta meg számára, melyben legtöbbször Bóni grófként, olykor Miska pincérként láthatta a nagyérdemű. Saját elmondása szerint 2172 alkalommal szerepelt a darabban, ezért nem csoda, hogy a híres „Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád” kezdetű dalt még ma is vele azonosítják. A Csárdáskirálynővel bejárta a világot, nagy sikereket aratva a Szovjetuniótól kezdve Görögországon, Jugoszlávián, Románián, Csehszlovákián át a New York-i Broadwayig.
Mozgása, gesztusai kiszámítottan eltúlzottak voltak, mintha megkérdőjelezné saját műfaját, jellegzetes stílusa miatt könnyen és sokat parodizálták.
Időközben megházasodott, megszületett a később zenei pályára lépő ifjabb Rátonyi Róbert, majd lánya, a szintén színészetet választó Rátonyi Hajni.
A művész 1971-ben a Nagymező utca túloldalára, a Thália Színházba szerződött, hogy prózai darabokban is kipróbálja magát, s itt is nagy sikert aratott. Szívesen vállalt feladatokat gyermekdarabokban, és konferansziéként is népszerű volt. Sokat szerepelt a televízióban, a rádiókabaréban és filmekben is, mint a Hattyúdal, A meztelen diplomata, a Jeles András rendezte Álombrigád.
A magyar színjátszás történetének utolérhetetlen táncos-komikusát életének 69. évében, 1992. október 8-án érte a halál, a Farkasréti temetőben Gálvölgyi János mondott búcsúbeszédet.
