„Az a nagyszerű az emberben, hogy soha nem veszti el a bátorságát és a kedvét; újra és újra kezdi, mert tudja, hogy fontos és érdemes újrakezdenie.” Ray Bradbury legismertebb műve a Fahrenheit 451 című regény, de életműve legalább ilyen fontos darabja a Marsbéli krónikák és A tetovált ember című elbeszéléskötet.
„Valamikor réges-régen élt egy átkozottul fura madár. Főnixnek hívták. Néhány száz évenként máglyát rakott, s azon elégette önmagát. Első unokatestvére lehetett az embernek. De valahányszor elégette magát, hamvaiból újjászületett. Úgy látszik, mintha ugyanezt csinálnánk mi is, újra meg újra. De mi tudjuk, amit a főnix nem tudott. Azt ugyanis, hogy istenverte ostobaságot cselekszünk. Minden istenverte ostobaságról tudunk, amelyet sok ezer év óta véghezvittünk. Amíg pedig tudunk róla, hisz itt van körülöttünk, láthatjuk, addig van remény arra, hogy egyszer abbahagyjuk ezt az átkozott máglyarakást, s azt, hogy a közepébe ugrunk.” (Ray Bradbury: Fahrenheit 451)
Ray Bradbury (teljes nevén Ray Douglas Bradbury) 1920. augusztus 22-én született. Hamar beszippantotta a sci-fi világa, elsőként elragadtatott olvasója lett az úgynevezett karikatúra-könyveknek és 6-7 éves korában ragadta meg őt a galaxison túli világ, az, hogy hogyan lehetne elképzelni az űrben a létezést.
Ez gyerekként megragadt Ray Bradburyben és később, amikor az ’50-es években elindult a sci-fi irodalom, megszállottan megpróbálta ezt íróként megvalósítani, nagy sikerrel. Már 11 éves korában írt, igaz, akkor még húscsomagoló papírokra.
Családja az 1930-as évek közepén költözött Los Angelesbe, akkortájt szívesen görkorcsolyázott Hollywood utcáin abban a reményben, hátha egy híresség felfigyel rá. A középiskolában színjátszó csoportba járt, és sokáig színésznek készült. Két éles szemű tanára azonban felismerte benne az írói tehetséget, ezért inkább erre a pályára terelgették. Egy költői klubhoz és a Los Angeles-i Science Fiction Társasághoz is csatlakozott.
Nem ment egyetemre, de a tanulásra továbbra is nagy hangsúlyt fordított. Nappal újságot árult Los Angeles utcáin, emellett gépíróként dolgozott, éjszakánként viszont a közkönyvtárakat látogatta. Pendulum (Inga) című első novellája, amiért már fizettek is, a Super Science Stories című folyóiratban jelent meg 1941-ben. Egy évvel később látott napvilágot a The Lake (A tó) című munkája, amelyben már kirajzolódott egyéni stílusa. A sikeren felbuzdulva teljesen az írásnak szentelte idejét és energiáját. 1945-ben A nagy fekete-fehér játszma című írását beválasztották a Legjobb amerikai novellák címet viselő antológiába. 1947-ben megnősült, ugyanebben az évben jött ki Sötét karnevál című novelláskötete.
Ettől kezdve pályája felfelé ívelt. 1950-ben jelent meg egyik legismertebb műve, a Marsbéli krónikák, amely elemzői szerint a science fiction eszközeivel bírálta a társadalmi visszásságokat. Ebben a regényben az emberiség a pusztulás szélén álló világát elhagyva a Marsra költözik. Az új kezdet reménye hívja, csakhogy ő magával hozza a régi félelmeit és vágyait is. Azonban a különös, új világ az ősi, kihalófélben lévő marslakókkal és a hatalmas, vörös-arany sivatagokkal teljesen megbabonázza, beleszivárog az álmaiba, és örökre megváltoztatja. Ray Bradbury 1950-ben megjelent műve ma is döbbenetesen friss és lenyűgöző.
„Tudták, hogyan olvasszák a művészetet az életükbe. Az ilyesmi mindig idegen volt az amerikaiaknak. A művészet olyasmi volt, amit a család eldugott a bolond fiú padlásszobájában. A művészet olyasmi volt, amit vasárnap szedtek vallással keverve.” (Ray Bradbury: Marsbéli krónikák)
Szintén világhíressé vált filozofikus regénye, a három évvel későbbi Fahrenheit 451 fenyegető és sötét világot írt le. A könyvből 1966-ban Francois Truffaut rendezett filmet. A Fahrenheit-könyv klasszikusa a megtermékenyült képzeletnek, a tudományos-fantasztikus irodalom egyik klasszikusa lett. A történetben Guy Montag tűzőrként dolgozik. Az a munkája, hogy elégesse a könyveket a házakkal együtt, ahol eldugták azokat. Montag élvezi a munkáját. Tíz éve tűzőr, és mindig felhőtlen örömmel vonul ki az éjszakai riasztásokra, boldogan nézi a lapokat emésztő lángokat. Aztán egy nap találkozik egy lánnyal, aki olyan múltról mesél neki, amikor az emberek még nem féltek, majd megismerkedik egy professzorral, aki olyan jövőt fest elé, amelyben az emberek gondolkodnak. És akkor Guy Montag hirtelen ráébred arra, mi az igazi hivatása.
„Nézz körül a világban. Sokkal fantasztikusabb, mint amit az álomgyárakban gyártanak. Ne kérj biztosítékot, ne kérj biztonságot; ilyen állat sohasem létezett. S ha létezne is: a lajhárok családjába tartozna, akik a fán függeszkedve átalusszák életüket.” (Ray Bradbury: Fahrenheit 451)
Bradbury is rajong a filmekért, számos hollywoodi produkcióhoz kötődik a neve. Egyebek mellett az 1956-os Moby Dick forgatókönyvét jegyezte, amelynek főszerepét Gregory Peck játszotta. A tévé számára is írt forgatókönyveket, köztük többet Alfred Hitchcock rendezett. Novelláiból minisorozat is készült, amelyet a Magyar Televízióban is bemutattak. Az Oscarra jelölt Icarus Montgolfier Wright című, repülés történetét feldolgozó animációs film forgatókönyvén is dolgozott.
Ray Bradbury 91 éves korában 2012. június 6-án hunyt el Kaliforniában. Az író egészsége az utolsó években már gyengébb volt, stroke miatt kerekesszékbe kényszerült, ennek ellenére aktív maradt, új regényeket, színműveket, forgatókönyveket, valamint költeményeket szerzett. Minden nap írt, időről időre könyvesboltokban, könyvtárakban tűnt fel adománygyűjtő vagy irodalmi eseményeken Los Angelesben.
Számos kitüntetése mellett az Amerikai Science Fiction Írók Szövetsége (SFPA) a nagymesterének nevezte ki. Tíz éve az amerikai Nemzeti Könyvdíj átadásakor életműdíjjal jutalmazták. Szokatlan elismerésként egy aszteroidát neveztek el róla, és Dandelion Wine című, önéletrajzi ihletésű műve nyomán kapta nevét a Hold Dandelion krátere.
