„A legtöbb sebész, aki a koreai háború alatt frontkórházakban* dolgozott, nagyon fiatal volt, talán túl fiatal is ahhoz, hogy azt csinálja, amit csinálnia kellett.” Olvass bele Richard Hooker M.A.S.H. c. nagy sikerű regényébe.
A nagy sikerű film és tévésorozat előtt eredetileg ez a regény keltette életre a frontkórház illusztris tagjait, köztük az olyan halhatatlan amerikai hősöket, mint Sólyomszem Pierce, Égő Ajak Houlihan, Radar O’Reilly, Csapdle John.
Akik a koreai háború alatt a frontkórházakban dolgoztak, képzett, elszánt és a kimerülésig hajtott emberek voltak. Mindenekfelett pedig fiatalok, túl fiatalok ahhoz, hogy azt csinálják, amit csinálniuk kellett.
Ismerkedjen meg a sárban futó hősökkel és a földön futó elmebetegekkel, akik a koreai háborúban harcoltak, élje át a martinis reggeleket és a maratoni bolondozásokat, valamint azt a különleges focimeccset, amire a film minden nézője emlékszik.
Itt kezdődött minden, ez a regény indította el a M.A.S.H. legendát.
Részlet a könyvből a címre kattintva:
„A legtöbb sebész, aki a koreai háború alatt frontkórházakban* dolgozott, nagyon fiatal volt, talán túl fiatal is ahhoz, hogy azt csinálja, amit csinálnia kellett. Ők műtötték a 8. hadsereg, a Koreai Köztársaság Hadserege, a Brit Nemzetközösségi Hadosztály és az ENSZ egyéb erőinek összes súlyos sebesültjét. Köszönhetően a vérnek, az antibiotikumoknak, a helikoptereknek, a koreai háború stratégiai sajátosságainak, valamint a páciensek fiatalságának és teherbíró képességének, a katonai sebészet történetének addigi legjobb eredményét érték el.
A frontkórházakban dolgozó sebészek olyan szélsőségeknek voltak kitéve kemény munka és pihenés, feszültség és unalom, hőség és hideg, elégedettség és frusztráció tekintetében, mint még soha életükben. Egyénileg és kollektíven is úgy reagáltak erre, hogy próbálták feldolgozni a helyzetet és végezni a munkájukat. A stressz azonban sokuknál – legalábbis ránézésre – olyan viselkedést eredményezett, amely elütött korábbi, civil magatartásuktól. Páran kiborultak, de legtöbben csak különféle módon és mértékben balhéztak. Ez a történet a különféle módokról és mértékekről szól. Amellett persze a munkáról is.
A könyvben szereplő karakterek alapjául azok az emberek szolgáltak, akiket ismertem, akikkel találkoztam és dolgoztam, vagy akikről hallottam. Minden valós személlyel való hasonlatosság kizárólag a véletlen műve.”
