Részlet Monaldi és Francesco Sorti Szent Péter trónja című könyvének bevezetőjéből kiderül, hogyan akadt rá a titkos feljegyzésekre a neves olasz szerzőpár.
Monaldi és Sorti Imprimatur címet viselő történelmi regényfolyamával már évek óta a magyar olvasók kedvence. A Szent Péter trónja a pápaválasztás napján került a nyilvánosság elé.
A bíborosok intrikái és a szentlélek ereje, avagy Atto Melani apát, a Napkirály spionjának leleplező beszámolója a pápaválasztásról.
Atto Melani, a Napkirály titkosügynöke az 1700-as konklávé előtt összeállított egy különösen szórakozató kézikönyvet, hogy ezzel segítsen XIV. Lajosnak a neki tetsző irányba befolyásolni a pápaválasztást. A hivatalos menetrend mellett Melani apát a konklávét kísérő cselszövések, sötét játszmák és a legpikánsabb anekdoták világába is igyekezett beavatni az olvasóját.
A világhírű kasztrált énekes volt a Napkirály legfontosabb informátora, ugyanakkor bíborosokkal, fejedelmekkel, királyokkal és pápákkal ápolt bizalmas kapcsolatot. Ma már nem titok, hogy ténykedése komoly szerepet játszott XI. Kelemen megválasztásában.
Rita Monaldi és Francesco Sorti egy párizsi archívumban fedezte fel ezt a kis könyvet, Atto Melani elveszettnek hitt levelezése mellett. Az anyag nagy részét felhasználták történelmi regénysorozatukhoz, melynek főhőse maga Melani apát, és amelyből eddig összesen öt kötet készült el (Imprimatur, Secretum, Veritas, Mysterium, Intrika).
A Szent Péter trónja azonban Melani apát saját keze munkája, ami a szerzőpáros gondozásában immár 13 országba jutott el, és meglepő adalékokkal járult hozzá a katolikus egyház történetéhez.
Rita Monaldi – Francesco Sorti: Szent Péter trónja
A pápaválasztás titkai
(Részlet a könyvből)
Csakis a pótolhatatlan veszteség fölött érzett mélységes szánakozással vehetjük tudomásul az Atto Melani apát (Pistoia 1626 – Párizs 1714) által hátrahagyott magánlevelezés elvesztét, amelynek 108 kéziratát az örökösök 1907-ben eladták különféle külföldi vevőknek. Így több ezer levél, feljegyzés és bizalmas jelentés tűnt el homályos és kifürkészhetetlen módon a semmiben, csupán egy csonka leltár maradt róla az értékesítés előtti évből.
Atto Melanikéziratai ma felbecsülhetetlen értékű történelmi örökséget képezhetnének, mert olyan jelentős történelmi eseményekről tudósítanak, amelyeknek az apát szemtanúja vagy tevékeny részese volt (lásd a kötet végén szereplő életrajzi feljegyzést).
E kötet szerzői magán- és nyilvános levéltárakban folytatott kutatásaik során fedezték fel Melani apát egynémely levelét és írását, amelyek mindenki által elfeledetten őrizték a történészek előtt még ismeretlen titkaikat.
A csodával határos módon napvilágra került írások között volt a Szent Péter trónjának kézirata is, amelyet néhány évvel ezelőttig egy olasz nemesi család magánkönyvtárában őriztek. Sajnos később egy adásvétel folytán az eredeti példánynak nyoma veszett, a párizsi Szenátusi Könyvtárban azonban még ma is megvan a szöveg francia fordítása (Mémoires secrets contenant les événements plus notables des quatre derniers conclaves, Bibliothèque du Sénat, ms. 221). A szöveg azonban most először jelenik meg nyomtatásban, egy tömörített tartalmú, korszerűsített kiadvány formájában.
A könyvecske, mely valójában a pápákról, a konklávékról és a bíborosokról szóló fontos tudnivalók összegzése, az 1700. esztendőben, közvetlenül XII. Ince pápa halála előtt íródott, és az apát XIV. Lajos királynak ajánlotta. A cinizmus és irónia eme remekművében tetten érhető Melani apát kifogástalan történelmi emlékezete és az államérdek feltétlen védelmének szándéka – az isteni gondviselésbe vetett megingathatatlan hittel párosulva. Hiába ostorozza kíméletlen kritikával az emberi természet fogyatékosságait, a római kúria korruptságának felismerése nem ingatja meg Attót őszinte keresztényi hitében. Sőt, az apát kifejezetten hangsúlyozza, hogy a vallási elöljárók hitványsága is csak az egyház erejének isteni eredetét erősíti, hiszen a bíborosok intrikáinak haszontalansága, „akik azt képzelik, hogy oroszlánrészük volt a konklávé sikerében” a legfőbb bizonyíték rá, hogy mindig őrködik felettünk a Szentlélek.
Nem minden történik Isten akaratából, ahogyan sokan hiszik, és még kevésbé igaz az, hogy Isten minden rossz okozója. Az isteni gondviselés valóban felvértezte az embert szabad akarattal, aki viszont képes visszaélni vele. Az Ég mindazonáltal előrelátóan, a jó érdekében használja fel az emberi hibákat. Ennek példája volt XII. Ince pápa váratlan megválasztása, ami annyira „előre nem látható volt, hogy maga a Pápa sem tudta, kinek köszönheti, így nem maradt más hátra, minthogy egy csodának tulajdonítsa.”
A mindenféle sallangoktól mentesen, majdhogynem aforizmaszerűen fogalmazó szerző műve igazán lényegre törő, hiszen valójában arra hívatott, hogy a Napkirály titkos magánlakosztályában őrizzék. Nem sokan üthettek meg ennyire bizalmas hangot XIV. Lajossal, Atto Melani azonban gyermekkora óta ismerte az uralkodót: az olasz kasztrált énekes a Fronde párizsi eseményei elől elmenekült királyi család közvetlen környezetében tartózkodott a száműzetésük majd egy teljes esztendejében, és minden este énekével szórakoztatta a gyermek királyt és édesanyját. Amikor tehát megírta a Szent Péter trónját, Atto tudja, hogy a régi barát közvetlenségével fordulhat Európa leghatalmasabb uralkodójához.
A kasztrált talán épp ezért engedi meg magának azt is, hogy nyíltan elítélje a Napkirály politikai stratégiáját: szerinte a francia követeknek halvány fogalmuk sincs, hogyan bánjanak az egyházzal, a megközelítésük otromba, a taktikájuk pedig pusztító. Ideje leszámolni a büszkeséggel, Róma semmibevételével, és azzal a gondolkodásmóddal, hogy „minden gyanús, ami nem francia”. Ez a mondat bizonyára pofonként csattant annak arcán, akinek a későbbi korok olyan mondatok megfogalmazását tulajdonították, minthogy „az állam én vagyok”.
Atto szavaiban a „régi szép idők” nosztalgiája is tetten érhető – ahogyan mindazokéban, akik sokat megéltek és sok mindent tapasztaltak: visszasírja az oly nagyon elítélt nepotizmus idejét, és olyan konklávék után vágyakozik, amelyeken egy maroknyi bíboros és követ választja meg mindenféle különösebb felhajtás nélkül Krisztus új földi helytartóját. Mára minden túl bonyolulttá vált, írja Atto. Nincs olyan bíboros, aki ne akarna Pápa lenni, és aki ne lenne meggyőződve róla, hogy jobban csinálná, mint a többiek.
Ezzel magyarázza az apát a Szent Péter trónjában ismertetett, utolsó csepp vérig tartó kaotikus magánháborúkat. Az ármánykodás a konklávén mér nem ennyire látványos, ugyanakkor folyamatos, és személyeskedések, rejtett csapdák, bosszútervek, szarvashibák és tragikomikus esetek formájában nyilvánul meg. A forrongó békétlenkedés eme mikro-univerzumában olyan bizarr elnevezésű „bandák” között folyik a vérre menő harc, mint a Repülő Lovasszázad vagy a Buzgók. Mindenkitől és mindentől óvakodni kell, figyelmeztet Atto. Még abban sem szabad bízni, aki a mi oldalunkon áll.
Melani Vatikánja egy szenvedélyektől izzó katlan. Az apát kifinomult érzékekkel mutat rá az árulás, a rágalmazás, a viszályszítás, a képmutató szenteskedés hivatásos művelőire. A nagy frakciók éleire olyan cselszövők állnak, akiknek a konklávén kívül nincs politikai súlyuk (mint Chigi bíboros), vagy egyenesen gúny tárgyát képezik a nép körében, ingerlékeny természetük, törtetésük vagy pénzsóvárságuk okán (mint Altireri bíboros).
Ugyanakkor a legfőbb befolyásoló erő a szeszélyes véletlen: mint amikor XII. Ince esetében egy olyan Pápa került Szent Péter trónjára, akit eredetileg senki sem akart.
Egy konklávé megnyerésének eszközei nem mindig dicséretre méltóak: ugyanazokat a fortélyokat alkalmazzák itt is, mint amelyekkel Attót is felvértezték a gazdái, hogy a siker útjára léphessen: a hízelgést, a csalást, a korrupciót és legfőképpen a kémkedést.
Hogy megismerjük egy ember természetét, a vérmérsékletét és az észjárását kell kiismernünk. Ám, biztosra akarunk menni, a legjobb, ha a szolgái pletykáira hagyatkozunk: náluk jobban ugyanis senki nem ismeri a gazdáik gyenge pontjait.
