A szentlélek eljövetelét ünneplik vasárnap a keresztények. Az ünnep természetes jelképei a zöld ág és a rózsa a magyar pünkösdi szokásokban is szerepet játszanak.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) közleménye szerint pünkösd a húsvéti időszak megkoronázása.
Isten lelke húsvét után ötven nappal rejtetten, titokzatos módon, lángnyelvek formájában kiáradt Jézus anyjára, Máriára és a tanítványokra, akik erőt kaptak ahhoz, hogy Jézus tanúi legyenek, és a Szentlélek erejével eljussanak egészen a föld végső határáig.
Az ószövetségi pünkösd jelentése és elnevezése az évszázadok során sokat változott:
kezdetben aratási ünnep volt, amelynek során az első termést felajánlották Istennek, de Jézus korában már bizonyosan a törvényadás és a Sínai-hegyen kötött szövetség ünnepe volt.
„A Szentlélek kiáradása a tanítványokra és az Istentől kapott törvény ünnepének egybeesése gazdagítja az ünnep tartalmát: a törvény már nemcsak kőtáblára van írva, hanem a törvény szavait befogadó emberek szívébe is” – fogalmaztak.
A Szentlélek kiáradásának bibliai leírása szerint az apostolok, miután a Szentlélek eltöltötte őket, mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatta meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával összekapcsolja a különböző nyelven beszélő embereket. Így született meg az első pünkösdkor az egyház – olvasható a közleményben.
A pünkösd elnevezés a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, az ünnep ugyanis a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik, mozgó ünnep a május 10-e és június 13-a közötti időszakban.
„Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2, 1–4)
Ősi tavaszünnep, a virágok, fák, rózsák megújhodásának, virágzásának ünnepe, a kereszténység a szentlélek alászállásának napjaként tiszteli. Jellegzetes pünkösdi népszokás a pünkösdölés, a pünkösdi király és királyné választás, mely szinte minden faluban másként zajlott le. Több helyen búcsú napot is tartanak, Csíksomlyón és Ferencszálláson máig a pünkösdi búcsú vonzza a legnagyobb tömegeket.
A pünkösd előtti szombaton tartják a csíksomlyói búcsút, amely az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik.
Pünkösdhétfőn az egyház Boldogságos Szűz Mária, az egyház anyja liturgikus emléknapját ünnepli az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2018-as döntésének értelmében.
Pünkösd megünneplésének kiemelkedő magyar eseménye a csíksomlyói búcsú, az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségeinek egyike, amely a rendszerváltozás óta a világ magyarságának rendszeresen ismétlődő tömegrendezvénye is lett. 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határőr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni, az összegyűlt székelyek azonban Nagyerdőnél győzelmet arattak, megvédték ősi katolikus hitüket. Erre emlékezve minden pünkösd szombatján ünnepi szentmisét és nagy búcsút tartanak, ahová több százezer ember érkezik az egész Kárpát-medencéből és a világ minden más tájáról is.
