A Két nap az élet, a Mesterségem a halál, A sziget, az Üvegfal, a Malevil, a Moncada, a Védett férfiak vagy a Francia história-sorozat? Mindenkinek van egy Merle-kedvence. Robert Merle egy fél évszázadon át mesélt történeteket a múltról, jelenről és saját magáról.
Robert Merle, az egyik legolvasottabb francia író 105 éve, 1908. augusztus 29-én született (több forrás augusztus 28-ai dátumot ír, a Cultura a szerző fiának, Pierre Merle írónak Robert Merle – Egy szenvedélyes élet című könyvét vette figyelembe). Nagyapja a szegénység miatt vándorolt ki Algériába, ahol akkor még békésen élt egymás mellett a két nép és kultúra, Merle is ott született. Tebesszában a Merle családnak minden komfortot nélkülöznie kellett: nem volt sem folyó víz, sem villany. Valóságos tábori életet éltek, az egyszerűséget tartották szem előtt.
1909-ben a családfő új állomáshelyet kapott Lagvátban, ahol az ifjú Merle majd első éveit töltötte. A kisfiú gyermekkora már kész színház volt. Anyja határozott, kemény nevelési elveket vallott, ám apja szeretetteljes, gondos figyelemmel fordult a mindenre kíváncsi fiú fel, csakhogy a munkája miatt szinte mindig távol volt. Viszont volt egy könyvtára, szenvedélyesen olvasott és gyűjtötte a könyveket. Korai halálát követően a teljes könyvtárat fiára, Robertre hagyta.
A Két nap az élettől a Francia históriákig
A második világháború alatt három évig volt német hadifogságban, a dunkerque-i csatában szerzett élményeit Két nap az élet című regényében örökítette meg, ezért kapta 1949-ben a Goncourt-díjat. A felszabadulás után egyetemeken tanított, a kommunista pártból 1980-ban zárták ki, mert a Szovjetunió afganisztáni bevonulását gyarmatosításnak nevezte.
Pszichológiai érdeklődése ihlette Mesterségem a halál című regényét, amely az auschwitzi haláltábor megszervezőjének fiktív önéletrajzát adja dokumentumok alapján. Robert Lange személyében a precíz hivatalnok és a tömeggyilkos kettősségét, a hű parancsvégrehajtót állítja elénk, akinek milliók elgázosítása csupán technikai feladat, s mindezt el tudja különíteni magánéletétől.
Későbbi regényeiben is a háború, az erőszak és a tömegtéboly eredőit és hatásait igyekezett bemutatni. Sikerének titka, hogy felelősségtudattal alkalmazott társadalomkritikáját izgalmas, fordulatos meseszövéssel párosította. A sziget című regénye a Bounty matrózai lázadásának kapcsán a faji előítéletek és az erőszak kérdéseit elemzi. Az Üvegfal mögött az 1968-as párizsi diáklázadásokat örökítette meg, egy napba sűrítve a francia egyetemi ifjúság érzés- és gondolatvilágát. Firtatta a tudomány felelősségét és aggódott az emberiség jövőjéért: az Állati elméket az esztelen fegyverkezéssel szembeszálló humánum ihlette, feltéve a kérdést: megmenti-e az emberiség önmagát, vagy sorsunk csupán a jóindulatú, emberséges delfineken múlik? Állat és ember kapcsolatait elemezte a Majomábécé is, amely egyben az ember által elszabadított, ellenőrizhetetlen erők metaforája.
A Malevil az atomháború túlélőinek küzdelmét ábrázolta, némileg megjósolva a csernobili katasztrófát. A Védett férfiak a férfi-nő viszonyt swifti helyzetben elemzi: egy járvány miatt a férfiak zöme kipusztul, csak a betegséget kutató orvoscsoport marad életben, míg a nők a maguk hatalmát valósítják meg. Regényt írt egy rakétákkal ellátott atom-tengeralattjáró hétköznapjairól is, melyen két napot tölthetett, a Madrapur egy távolsági repülőgépen összezárt társaság feszültségeit jeleníti meg. E könyvek sajátos műfaja a politikai regény, a szatíra és a sci-fi ötvözete. Igen népszerű regénysorozata a Francia história, a 12 regényből álló ciklus a vallásháborúk korával foglalkozik.
Több drámát és esszét is írt, fő színpadi műve a Sziszifusz és a Halál, melyben a békét, a haladást szolgáló hős ellopja a Halál tollát, aki így nem tudja könyvébe bejegyezni a halálraítéltek nevét.
Robert Merle Magyarországon ma is az egyik legnépszerűbb francia író, minden könyvét lefordították, 3,5 millió példány kelt el belőlük. A siker annak is köszönhető, hogy regényei egyszerre igényesen megírt és szórakoztató alkotások. Bátor társadalomkritikája, nem lankadó felelősségtudata, szerencsés témaválasztása, fordulatos, gazdag meseszövése avatták világszerte megbecsült íróvá.
„Az írás művészet, amiért alaposan meg kell dolgozni”
Az író születésének 100. évfordulóján Lator László, az Európa Kiadó egykori főszerkesztője hangsúlyozta, hogy Merle népszerűségének titka abban rejlik, hogy írásait – főként történelmi regényeit – nagyon alapos kutatómunka előzte meg, mely precizitás közérthető stílusával ötvözve igazán izgalmas, egyszerre igényes és szórakoztató művek sorát eredményezte.
A 2001-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként Robert Merle – aki betegsége miatt már nem tudott eljönni Budapestre, és telefoninterjúban „üzent” magyar olvasóinak – maga is azt nyilatkozta, hogy történelmi műveiben a lehető legteljesebb ténykutatási adatokat, forrásokat használta fel. Mikor sikereiről kérdezték megjegyezte, hogy ahhoz elengedhetetlen a mesélni tudás adottsága, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az adottsághoz elhivatottság is szükséges. „Az írás művészet, amiért alaposan meg kell dolgozni” – fogalmazott akkor a Goncourt-díjas író, aki elmondása szerint már tízévesen is írói ambíciókkal készítette iskolai fogalmazásait.
A 2001-es könyvfesztiválon a díszvendéget méltató beszédében Lator László olyan embernek írta le Robert Merle-t, mint akiben „az ősi, mondhatni romlatlan író-ösztön munkál, hogy amit lát, meg kell írnia, úgy értheti csak meg igazán, értetheti meg másokkal is.” Hozzátette, hogy a Két nap az élet, a Mesterségem a halál és az Állati elmék írójának „legsötétebb képei mögött is valami erős sugárzás érzik, a sérületlen, derűs emberségé.”
„Hogy piacképes, hogy kelendő – ezt finnyásan, már-már lekicsinylően illik mondani. Tegyük hát hozzá gyorsan: népszerűségét nem olcsón szerezte” – zárta akkor beszédét Lator László.
„– Tíz évet adnék az életemből, ha nem nekem kellene tudatnom kegyelmeddel a hírt. Tisztelt atyjaura halott.
– De hát mikor történt? – kiáltottam.
– Ma éjjel. Álmában.
– De mitől?
– Minden valószínűség szerint a szíve állt meg.
– Szenvedett?
– Nem hinném. Az arca derűs.” (Robert Merle: Pallos és szerelem)
Robert Merle egy fél évszázadon át mesélt történeteket a múltról, jelenről, beleszőve regényeibe saját életének eseményeit. A francia népszerű irodalom legnagyobb alkotója utolsó művében a saját halálát is elmeséli.
