Lenyűgöző élete során egész Európa festőfejedelemként ismerte, az uralkodók és miniszterek modellt ültek neki. Peter Paul Rubens, a barokk legnagyobb flamand festője 375 éve, 1640. május 30-án halt meg.
Életörömet sugárzó mitológiai és dionüszoszi jeleneteinek ábrázolása, a gyöngyházfényű rózsaszín bőrű, gömbölyded aktok Rubens valódi csodái. Soha nem szűnt meg a női szépséget legizgatóbb, érzéki mivoltában a formák, a szín és a fény eszközeivel felszabadultan ábrázolni.
Marie Pypelinks és Jan Rubens ügyvéd, antwerpeni városi tanácsos hatodik gyermekeként Peter Paul (Pieter Pauwel) Rubens vesztfáliai Siegenben született 1577. június 28-án, kálvinista családja ide menekült az Antwerpent megszálló spanyol önkényuralom németalföldi intézkedései elől. Ügyvéd apja korábban nem csak titkára volt a Hollandia szabadságát kivívó Orániai Vilmosnak, feleségét is elszerette, amiért börtönbe vetették. Az idősebb Rubens két évvel fia születése után meghalt, felesége pedig visszatért Antwerpenbe. Peter Paul és Philippe bátyja katolikus hitben nőtt fel, az antwerpeni latin iskola növendéke kiváló humanista nevelést kaptak.
Rubens festőtanulóként különböző antwerpeni mesterek műhelyében elsajátítja a szakma minden gyakorlati tudnivalóját. Először a tájképfestő Tobias Verhaecht, majd Adam van Noort, végül Otto van Veen tanítványa. Első ismert műve, a Fiatal férfi képmása 1597-ben született. Odaadóan tanulmányozza a klasszikusokat. A rendkívül tehetséges fiatalembert 1598-ban mesterként felveszik az antwerpeni Szent Lukács festőcéh tagjai közé. 1600-ban Gonzaga mantovai herceg szolgálatába állt, aki híres művek másolásával bízta meg. Hogy a helyszínen ismerkedjen az olasz festészettel, beutazta Itáliát, főleg a velenceiek, Tiziano, Veronese és Tintoretto ragyogó színei és drámai kompozíciói hatottak rá.
Rómában megismerte Carracci és Caravaggio barokk stílusát, mely a természethűséget a reneszánsz mesterek heroizmusával ötvözte. 1603-ban diplomáciai útra küldték Spanyolországba, itt ismerte meg III. Fülöp király hatalmas gyűjteményét, különösen Raffaello és Tiziano képeit tanulmányozta tüzetesen, és megfestette Lerma hercegének lovas portréját is. 1604-ben tért vissza Itáliába, ahol számos portrét festett, és elkészítette a római Santa Maria in Vallicella-templom oltárképét (Madonna a szentekkel és angyalokkal).
1608-ban ment haza. Habsburg Albert spanyol kormányzó udvari festőjévé fogadta, így mentesült a hivatalos kötöttségek és az adó alól. Műhelyt alapított, pazar házat építtetett, és feleségül vette a 19 éves Isabella Brantot. Egybekelésüket Kettős önarcképén örökítette meg. 1621-ben Albert özvegye diplomáciai megbízással Európa udvaraiba küldte a festőt, aki a hollandokkal is béketárgyalásokat kezdett, de eredménytelenül. Ekkor már egész Európa festőfejedelemként ismerte, az uralkodók és miniszterek modellt ültek neki, közben megvitatva az államügyeket. 1622-ben Párizsba utazott, ahol rendelésre 21 képpel díszítette a Luxembourg-palotát. Ez volt a híres Medici-sorozat, amely Medici Mária és IV. Henrik francia király életének fontosabb jeleneteit örökítette meg.
1626-ban meghalt a felesége, fájdalmát a következő évek diplomáciai megbízásai enyhítették. I. Károly angol király kérésére közbenjárt az angol-spanyol viszály megoldása érdekében. A formalitásokra oly sokat adó spanyol uralkodó, a Habsburg IV. Fülöp, kezdetben fogadni sem akarta a polgári származású diplomatát, de aztán lenyűgözte Rubens művészete és kifogástalan viselkedése. Az 1630. november 15-én aláírt szerződés után mindkét országban lovaggá ütötték. Tárgyalásai során Madridban Tiziano műveit tanulmányozta, és megismerkedett IV. Fülöp udvari festőjével, Velázquezzel, Londonban megfestette a Whitehall Lakomaházának mennyezetképét.
1630-ban – már túl az ötvenen – újra megnősült, feleségül vette elhunyt felesége tizenhat éves unokahúgát, egy gazdag selyem- és kárpitkereskedő polgár leányát, aki nemcsak rendkívüli szépségű, de kivételesen intelligens nő volt, aki az enciklopédikus műveltségű művésznek nemcsak odaadó felesége, de beszélgetőpartnere is tudott lenni. Nem csoda, hogy gyakran szerepeltetette képein. Hélène Fourment-ről festette legintimebb hangulatú képét, a Bundácskát, őt ábrázolta Vénusz és Adonisz című képén is. Hélène öt gyermeket szült neki (a hatodik gyermeke Rubens halála után nyolc hónappal született). Négy rajongásig szeretett közös gyermekük született, akiket Rubens újra és újra megfestett (Hélène Fourment gyermekeivel, Hélène Fourment fiacskájával). Felesége a művész legszemélyesebb, legmegindítóbb alkotásainak ihletője lett. Nemcsak portrékat készített róla, fáradhatatlan rajongással, szenvedélyes szerelemmel képzelte bele felesége arcát, alakját profán, mitológiai témájú kompozícióiba. Hélène-t ismerhetjük fel a szépséges Vénuszokban, Gráciákban (Párisz ítélete, Vénusz-ünnep).
Élete utolsó szakaszában sokat gyötörte a köszvény. 1640. május 30-án halt meg Antwerpenben. Ünnepélyes keretek között, méltó kegyelettel helyezték örök nyugalomra a Szent Jakab-templom főoltára alatti kriptában.
