„Egyek voltak, amíg az elképzelhetetlen ketté nem szakította őket.” Megindító regény az ikrek közötti széttéphetetlen kötelékről és egy titokról, amely mégis elválasztja őket.
Isolte és Viola ikrek. Gyermekkorukban elválaszthatatlanok voltak, felnőttként mégis nagyon különböznek egymástól: Isolte sikeres újságíró egy divatmagazinnál, Londonban él, a barátja fotós; Viola pedig eltökélt boldogtalanságában az egész életét beárnyékoló táplálkozási zavarral küzd.
Mi történt oly sok évvel ezelőtt, ami ilyen messze ágazó ösvényekre terelte az ikrek életét? Miközben mindketten elkezdik felfejteni annak a réges-régi, félig elfeledett nyárnak a tovagyűrűző tragédiáit, a múlt rémisztő titkai visszatérnek, és azzal fenyegetnek, hogy ellehetetlenítik az életüket…
Mágikus tájak, vadregényes gyermekkori kalandok és egy szörnyűség, amely fokozatosan lopódzik elő a múlt árnyai közül. Az Ikrek részben szerelmi történet, részben lélektani feszültséggel teli krimi.
„…Az ikrek közötti kapcsolat nem jelent holmi természetfeletti erőt. Az én ikerlányaim, csakúgy, mint a könyvbéli nővérek, nem tudják teljes bizonyossággal megmondani, mit csinál a testvérük egy adott időpontban. Nem tudnak beszámolni gondolatátvitelről. De valóban érzik a másik fájdalmát – legyen az fizikai vagy lelki eredetű -, és minden pillanatba érzékelik a testvérük lényét. Akár Issy és Viola, ők sem lennének képesek messzire távolodni egymástól. A kettejük közötti kötelék mindig visszarántja őket.” (Saskia Sarginson)
Vajon lehetséges-e szétszakítani az ikrek közötti köteléket? Hogy lehet, hogy két kislány, akik szétválaszthatatlan egységként kezdik az életüket, a húszas éveikre teljesen különálló életet élnek, szinte alig beszélnek egymással, sőt, kínosan érzik magukat egymás társaságában? A regény többek között ezekre a kérdésekre is keresi a választ.
Egypetéjű ikerlányok édesanyjaként, Saskia Sarginson ügyesen birkózik meg az ikerlét megpróbáltatásainak és örömeinek ábrázolásával, ebben a szívhez szóló és magával ragadó regényben. A kötet megírására ikerlányai inspirálták. Anyaként testközelből tanulmányozhatta a közöttük lévő varázslatos kapcsolatot: a hatalomért és az identitásért folytatott harcokat, a kettejük közötti rivalizálást, de a ki nem mondott lojalitást és azt a rendkívüli köteléket is, amely összeköti őket. Történetében egy kicsit feszegeti is ennek a kapcsolatnak a határait.
Saskia Sarginson gyermekkora óta ír novellákat és verseket. Dolgozott szerkesztőként, szövegíróként, reklámszövegíróként és forgatókönyv-szerkesztőként is. Mielőtt főállású író lett volna, angol irodalmat tanult a Cambridge-i Egyetemen, majd kreatív írásból diplomázott. Suffolkot azért választotta a regény helyszínéül, mert Ő maga is itt nőtt fel, s ikerlányai mellett ez a vidék adott számára ihletet a kötet megírásához sűrű fenyveseivel, zord, mégis gyönyörű, kavicsos fövenyeivel, gazdag légkörével, mítoszaival és történelmével. London déli részén él négy gyermekével, akik közül két lánya egypetéjű ikerpár. Az Ikrek az első regénye.
„Érezték valaha az éhezés kínzó gyötrelmét? Nem csak a korgást, az ételt kívánó gyomor alkalmankénti panaszkodását, a kellemetlen kis remegést és kortyogást, ha az ebéd kicsit késik. A valódi üresség mélyről fakadó fájdalmára gondolok. A semmi tátongó gyötrelmére. A kövérség emberi gyengeség, hiszen egyedül az emberre jellemző a mohóság ostobasága. A madarak könnyűek, akár egy marék falevél. Azt akarom, hogy a repülés könnyedsége engem is átjárjon. Megtanultam annyit enni, mint egy madár, nem pedig, mint egy ember. Ezen a helyen megpróbálnak mindent elkövetni, hogy egyek, túl akarnak járni az eszemen, és csöveket dugnak le a torkomon. Az éhezés természetesen fájdalmas. Ám ezeket a kínokat úgy használhatjuk, mint a kést, hogy kimetsszük a bennünk lévő rosszat. Végül már sóvárgunk erre az érzésre. Mert az éhezés a barátunk.”
