A Halászbástya és a Mátyás-templom építésze rendkívül szerény ember volt, soha nem indult pályázatokon, az anyagiak nem érdekelték, de megbízásait rendkívül alaposan, szakmai alázattal végezte. Schulek Frigyes építész szepességi származású családban született Pesten 1841. november 19-én.
Nincs olyan Magyarország vagy Budapest útikönyv, amelyben ne szerepelne előkelő helyen, gyakran a címlapon a főváros meghatározó épületegyüttese.
Schulek Frigyes 1841. november 19-én született Pesten. A tehetséges diákot lenyűgözték a rohamosan fejlődő város egyre-másra épülő palotái. Egy évig a budai József Műegyetemre járt, majd Bécsben a művészeti akadémián, a neogótikus bécsi városházát tervező és a Stephanskirche felújítását irányító Friedrich von Schmidtnél tanult. 1866-ban ő készítette a regensburgi dóm helyreállításának felmérési terveit. 1870-től az akkor létrehozott Mintarajziskola tanáraként tevékenykedett.
Építészként részt vett az 1872-ben alapított Műemlékek Országos Bizottságában, a következő évtől ő irányította a leromlott állapotú budavári Nagyboldogasszony-templom (a Mátyás-templom) restaurálását. A munkálatok csak a millennium évére, 1896-ra fejeződtek be teljesen. A gótikus templom csaknem minden kövét újrafaragták, a barokk toldásokat eltávolították; ahol nem talált a munkához eredeti dokumentumot, ő maga tervezte meg a részleteket.
A régi fényében tündöklő templomot a környező épületek lebontásával körüljárhatóvá tette, és a Szentháromság teret is rendezte. A rendezési folyamatba illeszkedtek a neoromán Halászbástya tervei is. Az elnevezés onnan ered, hogy a középkorban – ostrom esetén – a várfalnak ezt a szakaszát a halászok céhe védte, de az is elképzelhető, hogy az alatta fekvő városnegyedről, Halászvárosról kapta a nevét.
Az építkezés 1899-ben kezdődött, és 1905-ben fejeződött be. A Dunával párhuzamosan futó főhomlokzat hossza 140 méter hosszú, a csúcsos süvegű kőtornyok a hét vezért jelképezik. A Budai Várnegyed 1987 óta a világörökség része, a Schulek Frigyes tervezte épületegyüttes az egyik leglátogatottabb budapesti műemlék.
Államalapító királyunk, Szent István lovas szobrát 1906-ban állították fel a templom előtti Szentháromság téren. A szobrász, Strobl Alajos koronával, vállán palásttal, jobb kezében kettős kereszttel jelenítette meg a királyt. Az alkotás építésze, Schulek Frigyes maga is szerepel az alépítményt ékesítő domborművek egyikén, kezében tartva az épülő templom kicsinyített mását.
Önálló munkáit is történeti stílus jellemezte.
Az ő tervei szerint épült a szegedi „Kakasos” református templom északnémet gótikus stílusban. A szegedi Fogadalmi templom terveit is elkészítette, a neoromán stílusú épületet fehér kővel akarta burkolni. A megoldást túlságosan drágának találták, átdolgoztatták, az épület csak 1930-ra készült el Foerk Ernő tervei alapján. A lőcsei városháza, a jáki, kisszebeni templom, valamint a visegrádi Salamon-torony jelentős átépítéssel járó restaurációs munkálatai is az ő nevéhez köthetők.
Amikor Budapest vezetése 1907-ben úgy döntött, hogy a székesfőváros legmagasabb pontján, az Erzsébet-hegyen a fából készült emelvény helyére állandó kilátót építenek, a Klunzinger Pál készítette terveket Schulek Frigyes elképzelései alapján dolgozták át. Az 1910-ben felavatott, neoromán stílusú, 23,5 méter magas, négyteraszos, kerek alaprajzú kőtorony tetejére 101 lépcsőből álló csigalépcső vezet fel, a lépcsőházban kisebb pihenőfülkéket alakítottak ki.
1903-tól Steindl Imre utódaként a középkori építészet professzora volt a budapesti Műegyetemen, nyugalomba vonulása (1914) után a Műegyetem díszdoktora lett. 1895-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1917-ben rendes tagjává választották. Élete utolsó éveit Balatonlellén töltötte, itt érte a halál 1919. szeptember 5-én. Fia, Schulek János is építészmérnök lett, ő tárta fel Mátyás király visegrádi palotáját, és az ő irányításával kezdődött az 1930-as években a Mátyás-templom felújítása, a II. világháború után pedig a Halászbástya helyreállítását irányította. Apa és fia sírja a visegrádi temetőben található.
