„A Philae a felszínen van és kommunikál velünk.” A Rosetta űrszonda november 11-én pályára állt a Földtől 500 millió km-re lévő Csurjumov-Geraszimenko nevű üstökös körül, robotja, a Philae pedig 12-én szállt le sikeresen az üstökösre.
Sikeresen landolt a Rosetta űrszonda Philae-leszállóegysége a 67/P Csurjumov-Geraszimenko üstökösön, amely jelenleg 500 millió kilométerre van a Földtől – jelentették be a darmstadti irányítóközpontban. „A Philae a felszínen van és kommunikál velünk” – hangsúlyozták a projekt vezetői.
Jean-Jacques Dordain, az Európai Űrügynökség főigazgatója az eredményeket méltatva hangsúlyozta, hogy nemzetközi együttműködésben, csapatmunkában valósították meg a nagyszabású projekt célját: az emberiség történetében elsőként állítottak űrszondát pályára egy üstökös köré, majd leszállóegységet küldtek annak felszínére.
A szakemberek közölték, hogy a leszállóegység mintegy négy centiméterre süllyedt az üstökös felszínébe, mivel szigonyai „nem lőttek ki” a tervek szerint. A nagyjából ötször három kilométeres üstökösön igen csekély a gravitáció, ezért a mintegy 100 kilogramm súlyú, doboz formájú leszállóegység csak úgy tud szilárdan állni rajta, ha két szigonyt lőnek a talajba. A szakemberek hamarosan döntenek arról, megpróbálják-e ismét a szigonyok kilövését.
A szakemberek a nap folyamán jelentették be, hogy az indulás előtti éjszaka elromlott a leszállóegység visszapattanást gátló rendszere, de már akkor jelezték, hogy ez nem lesz akadálya a sikeres landolásnak.
Az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) 2004-ben indította el a Rosetta-űrszondát, amely tíz év után, 2014 augusztusában érte el a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstököst, novemberben pedig leszállóegységet küldött az ősi, a Naprendszer születésének idejéből származó anyagot tartalmazó magjára. Az űrszonda legalább 2015 augusztusáig elkíséri útján az üstököst, amikor az égitest a legközelebb kerül a Naphoz.
A Rosetta az első űreszköz, amely találkozott egy üstökössel, az első, amelynek modulja megkísérelt landolni egy üstökös felszínén, és az első, amely követ egy üstököst a Napot megkerülő útján. Az 1,2 milliárd eurós összköltségű projekt célja, hogy megismerjék a Naprendszer születésének titkait, emellett a küldetés során tanulmányozzák, miként aktiválódik az üstökös központi csillagunkhoz közelítve.
A Rosetta, valamint a leszállóegység tudományos műszereinek tervezésében és megépítésében az ESA tagországain kívül a NASA szakemberei is részt vettek. A fejlesztésnek részesei voltak magyar tudósok is. Az MTA Wigner FK és az SGF Kft. mérnökei fejlesztették ki a leszállóegység „agyát”, a hibatoleráns központi vezérlő és adatgyűjtő számítógépet, amelynek szoftverét folyamatosan finomítják. Az MTA Energiatudományi Kutatóközpont szakemberei részt vettek a leszállóegység számára készült pordetektor és a napszél főbb paramétereit vizsgáló műszercsomagok kifejlesztésében is. A BME űrkutató csoportja a leszállóegység tápellátó rendszerének fejlesztésében és megépítésében vállalt jelentős szerepet.
Ez az első alkalom, hogy ember alkotta eszköz landol egy üstökös magján, hogy elemezze a mag ősi, a naprendszer születésének idejéből származó anyagát. A landolás helyszínét öt lehetséges pont közül választották ki. A tudósok az elsődleges leszállási hely, az úgynevezett J-pont mellett döntöttek, ami az üstökösmag „fején” helyezkedik el.
A J-pont kiválasztásával a leszállás időbeli eseményeit is megerősítették: a Rosetta november 12-én közép-európai idő szerint 9 óra 35 perckor indították el mintegy 22,5 kilométeres távolságból a Philaét. A leszállás körülbelül hét óra múlva, volt várható. A leszállást megerősítő jel 28 perc 20 másodperc alatt ért a Földre, valamikor 17 óra körül. A J-pont azért bizonyult az optimális megoldásnak, mert közel van egy aktivitást (anyagkidobást) jelző helyszínhez, ugyanakkor a többi helyszínhez képest a legkisebb kockázatot jelentette a Philae számára.
Amióta a Rosetta-űrszonda 2014 augusztusában elérte a 67P/Csurjumov-Geraszimenkót, az ESA szakemberei folyamatosan elemzik az üstököst. Eközben a Rosetta egyre közelebb került: augusztus 6-án 100 kilométerre volt az üstökösmagtól, október közepén már 10 kilométeres távolságban tartózkodott.
Az üstökös még több mint 400 millió kilométerre van a Naptól, de ahogy közeledik hozzá – a felmelegedés hatására – egyre több anyagot bocsát ki magából, ezért a közeljövőben várhatóan még több molekula vizsgálatára nyílik lehetőség.
Fotók: NASA/JPL, ESA/ATG Medialab/NASA
