A Nazareth a skót és brit rockzene egyik alapköve: a ’70-es évek ikonikus együttese, amely a blues, a hard rock és a népzenei gyökerek sajátos elegyével formálta a műfajt. A banda nemcsak a zene, hanem a nemzedéki életérzés szimbólumává vált – hangzása ma is a rock hőskorának nyers, őszinte erejét idézi.
A Nazareth megmutatja, mit jelent a rock örökségét élő hagyományként továbbvinni. Lehet hogy éppen a banda frontembereire jellemző híresen karcos és erős orgánum a titka?
Skócia szívéből a világ színpadára
Az 1960-as évek végén összeálló Nazareth Nagy-Britannia, azon belül is Skócia egyik első igazi rockbandája. A Nazareth története a skóciai Dunfermline-ban kezdődött, ahol néhány fiatal zenész az amerikai blues és a brit beat hullám hatására alakította meg első formációját. A banda nevét nem a bibliai városról, hanem annak pennsylvaniai névrokonáról vette – ezzel is jelezve, hogy a brit gyökerek mellett az amerikai rocktradíciókhoz is kötődik.
Az egykori pionírok ma már ugyan veteránnak számítanak, de még mindig megvan bennük lendület – erre egy igazán szemléltető bizonyíték az, hogy 2012-ben az Osztrák Síszövetség a skótok God of the Mountain (A hegy istene) című dalát választotta a válogatott hivatalos dalának szezonra – ennek köszönhető, hogy ezen a videón csinos alpesi lesiklók tátikáznak és léggitároznak az öregfiúk dalára.
Az 1970-es évek elején a Deep Purple tagjaival közösen turnéztak, majd Roger Glover produceri segítségével elkészült a Razamanaz album, amely már a klasszikus hard rock esszenciáját hordozta: súlyos riffek, szenvedélyes ének, erőteljes ritmusok – mindaz, ami később a műfaj védjegyévé vált.
A rekedtes blues és a fájdalom poézise
A Nazareth hangzását örökre meghatározta Dan McCafferty egyedülálló orgánuma. A rekedtes, bluesos énekhangban egyszerre volt jelen a rock nyers energiája és a skót balladák melankóliája. Ez a kettősség tette a zenekart különlegessé: a Love Hurts világsikerében például a blues fájdalma találkozik a kelta dallamvilág érzelmességével. A dal nemcsak sláger lett, hanem generációk himnuszává vált – a veszteség, a vágy és a kitartás univerzális érzéseit közvetítve.
Az 1970-es évek közepén a Nazareth világszerte ismertté vált. Az 1975-ös Hair of the Dog című lemezükön szereplő Love Hurts feldolgozás a zenekar legnagyobb sikere lett – Dan McCafferty fájdalmas, rekedtes énekhangja generációk emlékezetébe égett. A dal egyszerre hordozta a vágyakozást és a szívfájdalmat, és a mai napig a rádiók egyik kedvenc rockballadája.
Az egykori alapítók közül ma már egyedül a jövőre 80. születésnapját ünneplő basszusgitáros, Pete Agnew játszik. A jelenlegi szólógitáros, a 60 éves Jimmy Murrison 1994 óta, a dobokon játszó 54 éves Lee Agnew – a basszusgitáros fia -, pedig 1999 óta tag. 2015 februárjában hivatalosan is bejelentették, hogy Carl Sentance csatlakozott a legendás skót Nazareth zenekarhoz, Linton Osbourne helyébe lépve, aki egy évvel korábban lett az egészségügyi problémái miatt nyugdíjba vonult Dan McCafferty utódja.
A Nazareth zenéjében mindig jelen volt az egyensúly a klasszikus blues-rock gyökerek és az új zenei irányzatok között. Az 1980-as években Billy Rankin és a fiatalabb generációhoz tartozó zenészek frissítették a hangzást, miközben a zenekar megtartotta ikonikus karakterét. Rankin jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az együttes továbbra is fennmaradjon a gyorsan fejlődő rockzenében: 1981-ben a Holiday című szerzeményükből lett sláger.
A The Fool Circle (1981) és a Sound Elixir (1983) albumokban már felfedezhető a korszakra jellemző melodikus rock és stadionhangzás, de a Nazareth továbbra is ragaszkodott ahhoz az érzelmi intenzitáshoz, amely a skót népzenei és blueshagyományban gyökerezik.
A Nazareth hatása generációkon átível
1993-ban azzal kerültek reflektorfénybe, hogy a Guns N’ Roses is feldolgozta a Hair of the Dog című dalt, elismerve a skót banda örökségét. Axl Rose olyannyira rajongott a zenekarért, hogy még esküvőjére is meghívta volna őket zenélni – ami jól mutatja, milyen tisztelet övezte a Nazarethet a nemzetközi rockvilágban
Az együttes azóta is működik, és időről időre kitűnik egy-egy remek albummal vagy dallal.
A Nazareth nem csupán zenekar, hanem kulturális jelenség is: egy korszak, amelyben a rockzene a lázadás, a szabadság és az önazonosság kifejezésének egyik legfontosabb formája volt. Skóciából indulva a banda hozzájárult ahhoz, hogy a brit rock a világ egyik legjelentősebb kulturális exportcikke legyen. A rockzene – akárcsak a skót népzene – mindig közösségi műfaj volt: az érzelmek és az identitás kollektív kifejezése. A Nazareth ezt az örökséget őrizte meg és vitte tovább, miközben újabb nemzedékeket inspirált a zenélésre..
Miután lemondott a színpadról, Dan McCafferty 2022 novemberében bekövetkezett haláláig aktív maradt a zenei életben, 2019-ben adta ki utolsó szólóalbumát. McCafferty a rockzenére és a Nazareth sikereire gyakorolt hatása tagadhatatlan.. A Nazareth ma is aktív Carl Sentance karcos, karakteres énekével, aki méltó módon viszi tovább McCafferty örökségét. A banda nemcsak a zenei múltat őrzi, hanem a jelen rockkultúrájának is aktív résztvevője.
A Nazareth szívóssága meghálálja magát, hiszen az együttes ma is szívesen látott vendég Európa számos országában: a 40. születésnapjukra kiadott Newz című albumot követően például majdnem egy éven át, januártól novemberig járták az öreg kontinenst, szinte minden országba ellátogattak egy vagy több koncert erejéig. Hazánkban először 1983-ban jártak, és szinte minden évben fellépnek kisebb-nagyobb fesztiválokon, koncerteken. A zenekar 2025-ben monumentális turnéra készül, amely egyben a Love Hurts 50. évfordulójának ünnepe is..
