„Mire az ember feltenné a kérdéseket, nincs, aki válaszolna” – írja a Kémjelentés c. könyvében a 70 éves Spiró György Kossuth-díjas költő, író, irodalomtörténész, műfordító.
„Arra való az irodalom, hogy ne érezzük magunkat magányosnak, és megtapasztaljuk azt a sokszor keserű, de alapvetően mégis felemelő érzést, hogy olyan szörnyű helyzetben, mint amilyenben most éppen vagyunk, voltak már mások is; amint ezt megérezzük, helyzetünk máris kevésbé reménytelen.”
Spiró György 1946. április 4-én született Budapesten. Édesanyja vidéki társulatokban volt színésznő, édesapja mérnök-közgazdászként dolgozott. Az ifjú Spiró egy ideig zeneszerzőnek készült, tehetségesen hegedült, majd a fizikusi pálya vonzotta, végül tizenhat éves korában elhatározta, hogy drámaíró lesz. 1964-ben apját Belgrádba helyezték, és a kiküldetésbe családja is elkísérte, Spiró nagyon hamar megtanulta a nyelvet. Egy év múlva visszatért Budapestre, ahol az ELTE magyar-filozófia szakára jelentkezett, de átirányították magyar-orosz szakra. Oroszul nem igazán tudott, de két hónap alatt számottevő előrehaladást ért el. Később szintén igen gyorsan megtanult még lengyelül, angolul, csehül, szlovákul, németül, franciául, olaszul, bolgárul és románul is, fordított is ezekből a nyelvekből.
„Ülök. A szemét látom magam előtt. A leggyönyörűbb szemek. Sem életben, sem filmvásznon ilyet nem láttam. Bámulatos mélység és tisztaság. A haja is gyönyörű, azokkal az ősz csíkokkal a feketében, de a szeme, az leírhatatlan. És ezek a szemek engem néznek. Úgy szeretnek, ahogy szeretni lehet, feltétel nélkül. Három éve. Ilyenben nem téved az ember. Három éven át, amíg nem mehettem hozzá, mert végig kellett csinálnom egy másik kapcsolatot, mindvégig tudtam, hogy ezek a szemek rám várnak, bármikor elmehetek hozzá, szerelemmel fog fogadni. És elmentem hozzá három év múlva, és szerelemmel fogadott. Ilyen egyszer adódik az életben. Mert úgy szeret, ahogy szeretni lehet.” (Spiró György: Álmodtam neked)
1970-ben lediplomázott, dolgozott a Magyar Rádió külpolitikai rovatánál, a Corvina Kiadó szerkesztőjeként, 1976-78-ban a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-Európai Kutató Intézetének munkatársa volt. 1978-tól 2008-as nyugdíjazásáig az ELTE tanára volt, előbb a Világirodalmi, majd 1991-től az Esztétika Tanszéken. 1981-ben lett az irodalomtudományok kandidátusa, 1997 óta habilitált egyetemi docens. A kutatói-tanári munka mellett a színházi életben is tevékeny: 1975-77-ben és 1978-79-ben a budapesti Nemzeti Színház, 1981-92-ben a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja, 1992 és 1995 között a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója volt, 1990-től 1997-ig tanított a Színházművészeti Főiskolán is. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. 2016-tól a Szegedi Nemzeti Színház művészeti főtanácsadója.
Az irodalmi életben először 1974-ben, a Kerengő című regényének megjelenésekor figyelt fel rá a kritika, ezt követően verseskötete jelent meg História címmel. A nagy kiugrást és a sikert, vele a József Attila-díjat, az 1981-ben megjelent Az Ikszek című regénye hozta el számára. A 19. század elején, a környező nagyhatalmak által feldarabolt Lengyelországban játszódó regény főhőse a kiöregedett színész- és rendezőzseni, Wojciech Boguslawski a valóságban is létező személy, a lengyel színjátszás egyik legnagyobb alakja volt. A mű, amelyben művészet és politika keveredik, aktuálpolitikai értelmezése miatt nálunk hatalmas sikert aratott, a lengyelek viszont megharagudtak Spiróra, és csak 2013-ban adták ki a regényt.
„Felváltva szokták használni, hogy „osztályidegen” meg „osztályáruló”. De miként lehet osztályáruló, aki osztályidegen?”
Az Ikszek sikere után a közönség figyelme egyre inkább a szerzőre irányult, aki hamarosan drámagyűjteménnyel (A békecsászár), novelláskötettel (Álmodtam neked), s több esszékötettel is jelentkezett, melyről az izraeli Háárec című napilapban megjelent kritika így szól: “mindegyik történet csodálatos, gyönyörű, elgondolkodtató, szívszorító vagy mindez együtt”. 1983-ban Székely Gábor, a Katona József Színház akkori igazgatója megkérte, hogy írjon egy darabot Gobbi Hilda számára. 1985-ben elkészült a Csirkefej című dráma, a késő Kádár-kor reménytelenségének, szegénységének, lumpenesedésének látlelete, amelyet 1987. évi bemutatásakor a közönség és a kritika – a hatalom képviselőivel ellentétben – egyaránt lelkesedéssel fogadott.
A kilencvenes évek elején ismét nagyprózával jelentkezett, de A Jövevény című regénye visszhangtalan maradt, ahogy a 2001-es A jégmadár is, amely azonban elnyerte a Szépírók Társaságának díját. 2005-ben jelent meg az 1. században játszódó Fogság című nagyregénye, amely óriási sikert aratott, több kiadása is megjelent. 2007-ben publikálta a Messiások című regényt, A Jövevény átdolgozását, 2009-ben a Feleségverseny című szatíráját, amely egy képzeletbeli közeljövőbe kalauzolja el az olvasót.
„Elvtársak, nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy oda jussunk, ahol most vagyunk!” – írja a 2010-es Tavaszi Tárlat című művében, mely az 1956-os forradalom idején és azt követő időszakban játszódik. Legutóbbi regénye, a 2015-ös Diavolina Makszim Gorkij életének utolsó szakaszát mutatja be, szerelme, a cselédből lett orvos szemszögéből.
„Szoktak a szegények furcsa nevet adni a gyereküknek, legalább a neve legyen úri, én Olimpiada lettem. Nem értette senki, a becenevem így lett Lipa, ennek van értelme: hárs.” (Spiró György: Diavolina)
Drámáival is folyamatosan jelen van a színpadokon, a közönség és a kritika is elismeréssel fogadja darabjait, közülük a legismertebbek Az imposztor, Honderű, Kvartett, Elsötétítés, Ahogy tesszük, Koccanás, Prah, valamint a 2015-ben bemutatott Helló, doktor Mengele!, amelyért Az évad legjobb magyar drámája címet is elnyerte. Novelláit az Álmodtam neked, T-boy és a Kémjelentés című kötetekben adta közre. Spiró György Kossuth-díjas író művészeti főtanácsadóként vesz részt februártól a Szegedi Nemzeti Színház munkájában.
A 2006-ban Kossuth-díjjal kitüntetett szerző számos más rangos elismerést is kapott, így 1993-ban Déry Tibor-, 1994-ben Madách Imre-, 2004-ben Szép Ernő-díjat, 1998-ban babérkoszorús író lett, 2005-ben átvehette a Magyar Művészetért-, a Füst Milán- és a Magyar Zsidó Kultúráért-díjat, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. 2006-ban AEGON, valamint Gundel művészeti díjat kapott, 2009-ben Budapest XIII. kerületének díszpolgára lett, 2012-ben Artisjus irodalmi nagydíjjal jutalmazták. 2009-ben magyar irodalom érettségi tétel is volt.
