Carrie, Cujo, Christine, Tortúra, Ragyogás, A remény rabjai, Lisey története vagy az Atlantisz gyermekei. Stephen King számtalan hátborzongatóan izgalmas és letehetetlen regény írója mind a mai napig képes megdöbbenteni az olvasókat.
„Irodalmi mű alkotásánál minden szó öröm, viszont ha az ember nem irodalmi jellegű könyvet ír, minden szó egyfajta szenvedés.” 2012. szeptember 21-én lett hatvanöt éves Stephen King amerikai író, a horror koronázatlan királya.
Apja kétéves korában elhagyta a családot, ettől kezdve bátyjával anyja nevelte. Hétévesen talált egy doboznyi horror és sci-fi könyvet, s teljesen a műfaj hatása alá került. Első története 18 éves korában jelent meg Fiatal sírrabló voltam címmel. Az egyetem mellett dolgozott, írt és lázadt, tiltakozott a vietnami háború ellen. Első „profi” novellája, Az üvegpadló 1967-ben látott napvilágot.
Családjával teljes az élet
Stephen King egyébként Maine állam egyetemén tanult, de egyetemistaként is dolgozott, és lázadt, tiltakozott a vietnámi háború ellen. 1970-ben végzett angoltanárként, egy középiskolában tanított, de az írással nem hagyott fel. Stephen és felesége, Tabitha az egyetem könyvtárában találkoztak 1967-ben, és 1971-ben már össze is házasodtak. Három gyermekük született: Naomi, Joe és Owen, és mindkét fiú az írói pályát választotta. Míg a középső gyermekként felnőtt, Joseph Hillstrom King – nevét Joe Hill (1879–1915) svéd születésű amerikai dalszerző után kapta – Joe Hill művésznéven ír, hogy ne azonnal asszociáljanak a neve kapcsán világhírű édesapjára, öt évvel fiatalabb öccse, Owen King szintén író, eddig egy novellás kötetben jelent meg műve, első könyve pedig 2013-ban jelenik meg.
„Az emberek nem lesznek jobbak, legfeljebb okosabbak. Ha pedig okosabbak, ugyanúgy kihúzkodják a légy szárnyát, csak ravaszabb indokot találnak hozzá.” (Stephen King: Carrie)
Élete 1973-ban változott meg, amikor megjelent Carrie című regénye. A telekinetikus képességekkel rendelkező lányról szóló kéziratát először kidobta, csak felesége bíztatására halászta ki mégis a szemétkosárból és fejezte be. A történetét az akkor még ismeretlen Brian De Palma filmesítette meg, a kedvező fogadtatásnak és a honoráriumnak köszönhetően King főállású író lett. Ezután egymást követték a műfaj klasszikus darabjai: a Cujo, a Christine, a Tortúra és a leghíresebb, az 1977-es Ragyogás. Valamennyit filmre vitték, ám igazán nagy sikert csak a Stanley Kubrick rendezte Ragyogás ért el, Jack Nicholson tébolyult mosolyával. (Érdekesség, hogy maga az író elégedetlen volt a filmmel és elkészítette saját változatát, ami megbukott.) A hirtelen jött népszerűség hatására King lába alól kicsúszott a talaj, művei közel tíz évig a kábítószer és az ital hatása alatt születtek. Függőségéből végül terápia és családja segítségével lábalt ki.
Noha horror-írónak skatulyázták be, A setét torony címmel három évtizedig írta hétrészes fantasy sorozatát. 1982-ben romantikus és már-már realista oldaláról mutatkozott be A remény rabjai című könyvével, ezt a vonalat folytatta 1996-ban A halálsoron; mindkét regényt Frank Darabont vitte filmre. A hetvenes évektől 1985-ös lelepleződéséig Richard Bachman álnéven is publikált, így kiadott legismertebb regénye a Sorvadj el.
Betegen is a legtöbbet kihozni az életből
Művei sok ponton találkoznak egymással, nevek és személyek vándorolnak egyik könyvéből a másikba.
Az írót 1999-ben súlyos baleset érte, sétálás közben elütötték. Hosszú lábadozása után megvette a „bűnös” autót és ripityára törte; a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt sofőr a következő évben rejtélyes körülmények között meghalt – pont Stephen King születésnapján…
„A világ cudar hely, Danny. Nem törődik velünk. Nem gyűlöl téged meg engem, de nem is szeret minket. Rettenetes dolgok történnek a világban, olyan dolgok, amelyeket senki se tud megmagyarázni. Jó emberek rossz, fájdalmas módon halnak meg, és magukra hagyják rokonaikat, akik szerették őket. (…) Gyászolod az apukádat. Amikor úgy érzed, sírnod kell azért, ami történt vele, akkor bújj be egy szekrénybe, vagy bújj a takaró alá, és sírj, amíg ki nem sírtad magadból. Egy jó kisfiú ezt teszi. De vigyázz, tovább is kell lépned!” (Stephen King: Ragyogás)
King az írás mellett focizik, gitározik és énekel, számos koncerten fellépett már – gyógyíthatatlan szembetegsége miatt a teljes vakság fenyegeti. Az írót számos díjjal tüntették ki, megkapta az igen komoly Nemzeti Könyvalap életmű-díját is. Könyvei évente négymillió példányban kelnek el, a jogdíjakból hatalmas vagyonra tett szert. Különcsége az autogramosztás terén is megnyilvánul – a rajongók csak egy internetes listára feliratkozva kaphatják meg aláírását, és csak két alkalommal. Művei hazánkba közel tíz év késéssel jutottak el, elsőnek a Ragyogás jelent meg 1986-ban.
Kiss Petra
