„Ahová Pál beteszi a lábát, ott közösségek, együttműködések, összetartozások születnek. Pál tényleg menő – és nem csak azért, mert végigutazta az életét. Én pedig ámulok, hogy mindennek részese lehetek” – mondta Süveges Gergő, televíziós műsorvezető, akinem titkolt lelkesedéssel készítette az interjúkat,hogy az olvasók elé tárhasaa Pál apostol – Utazás téren, időn és hangokon át című kötetben rejlő titkokat. – Interjú
Nem túl nagy könyv, épp akkora amekkorát bármikor bárhova magával vihet az ember, hogy fellapozhassa, mert nem azonnal, gyorsdarálva elolvasható darab. Ne riasszon el senkit a vallási kérdések feltevése vagy a politikai, kulturális hova tartozás. Pál apostol időtlen viszont időt álló gondolatai és tettei izgalmasabbak annál, hogy a könyv polcon maradjon. Érdemes időről-időre elővenni, utána olvasni, elmélyedni a történelem, a vallás és akár a pszichológia mélységeiben. Megéri. Ahogy Süveges Gergő fogalmazott: „sokszínű, érdekes, izgalmas és vibráló ez a közös tudás” lesz a jutalom.
Miért pont Pál apostol?
Egyszer csak megcsörrent a telefon, és Gryllus Dani köszönt a vonal boldogabbik felén. Elmondta, mire készülnek, beszélt a Pál-dalok újrafelvételéről és arról, hogy kísérőkönyvet képzelt el mellé. S megkérdezte, lenne-e kedvem megcsinálni a könyvet. Magamtól valószínűleg nem indultam volna el Pál apostol irányába, de Dani felkérése nyomán nagy örömmel és egyre fokozódó izgalommal vetettem bele magam a gondolkodásba. Nem is tudom, végül a könyv vagy a lemez lett a másik kísérője.
Mit jelent a te életedben ennek a könyvnek a létrejötte?
Hallatlan szellemi izgalmat, intellektuális kihívást egyfelől. S hiteles, nagy tudású, ugyanakkor módfelett készséges és lelkesíthető emberekkel való találkozást másfelől. Ha valaki végigolvassa a névsort, azt a huszonnégy nevet, akik a könyvben megszólalnak, azt hiszem, elégedetten csettinthet: micsoda csapat! Nagy boldogság, büszkeség és megtiszteltetés számomra, hogy összeverbuválhattam ezt a csapatot. A Tihanyi Apátságban beszélgetni Korzenszky Richárddal, Fabiny Tamással és Cseri Kálmánnal; átbogarászni Jelenits István kézzel írt javításait; jelen lenni az interjú ihlette új Sumonyi-vers születésénél; szelíd erőszakkal meggyőzni arról Ittzés Jánost, hogy éppen az ő szavaira van szükségem ahhoz, hogy teljes legyen a kötet; félálomban, mégis közösen nevetve ülni egy hajnali teraszon Apáti Ádámmal és Pintér Zsolttal… sorolhatom napestig. Nagyon fontos állomás számomra ez a könyv. Minden szempontból.
Milyen témákat kívántál felvetni vagy megismertetni a könyvvel?
A kezdet kezdetétől az volt a koncepcióm, hogy – mivel kronologikus, monografikus teljességre nem törekedhetünk – válasszunk sajátos utat: az elefántot körbetapogató tudósok munkamódszerét. Mindenki elmondja, a saját szakterületén milyen kapcsolódási pontokat lát Pál apostollal, s végül kialakul valamiféle összkép. Így aztán megjelenik keresztény és zsidó teológiai, irodalmi, jogi, művészettörténeti, pszichológiai, történelmi és mitológiai nézőpont. Egyik sem az igazság teljessége, de sokszínű, érdekes, izgalmas és vibráló ez a közös tudás.
Azt tudni lehet, hogy a Pál apostol című lemez megjelenésének huszadik évfordulója az apropója a könyv létrejöttének, miért pont interjúkötetben gondolkodtál?
Mi másban gondolkodhattam volna akkor, amikor egy ennyire összetett személyiségről, a történelemben, az egyház születésében betöltött szerepéről, valamint az évezredek és a közelmúlt történéseire kifejtett hatásairól kell szólni? Minden leíró elmélkedésnél hitelesebb, ha a tudósok a saját tudományuk vonatkozó részleteit a saját szavukkal, közérthetően és izgalmasan osztják meg az olvasókkal. És kifejezetten szórakoztató, ahogy a versek költője és a zenészek bepillantást engednek a munkamódszerükbe.
Olvasva a könyvet olyan kérdésekre kerested a választ, melyeket én is feltettem volna. Óhatatlanul felmerül a kérdés: milyennek láttad Pált a könyv megírása előtt és utána?
Örülök, ha így látod: végtére is a riporter feladata sem más, mint feltenni azokat a kérdéseket, amelyeket más is feltenne. A könyvhöz és az interjúkhoz való hozzáállásom is riporteri volt: a kíváncsiság volt bennem a döntő indíttatás. Nagyon sokat tanultam az alatt a néhány hónap alatt, amíg a beszélgetések zajlottak.
A legfontosabb felismerés talán az volt számomra, hogy megéreztem valamit abból a közösségteremtő erőből, amelyet Pál is ajándékba kapott, de amelyet tökéletesen ki tudott bontakoztatni magában. Ez a közösségteremtő erő hívta életre a korabeli gyülekezeteket, ez éltette őket Pál halála után is. Ez a közösségteremtő erő élteti ma is az egyházakat – még akkor is, ha szakadások is történtek két évezred alatt. Biztos vagyok abban, hogy ez a közösségteremtő erő dolgozott húsz évvel ezelőtt Daniban, Halmos Bélában, Sárközy Gergőben, Sumonyi Zoliban, amikor megszülettek a dalok. Ez vitte őket Tiszadobra, aztán a határokon túlra. És ez az erő teremtette meg az együttműködést Ferenczi Gyuriékkal. Ahová Pál beteszi a lábát, ott közösségek, együttműködések, összetartozások születnek. Pál tényleg menő – és nem csak azért, mert végigutazta az életét. Én pedig ámulok, hogy mindennek részese lehetek.
Nézzük magát Pált, ő akkor tért meg és lett az ősegyház tagja, amikor az kezdett elszakadni a választott néptől, s hozzálátott a birodalom pogány népeinek misszionálásához. Hol helyezkedik el ma Pál a kultúrában?
Mindenkinek azon a polcon, ahová a saját maga számára helyezi. A könyv megszólalói arra a kérdésre is válaszoltak, számukra személyesen kicsoda Pál apostol. Van, akinek szakadár és hittérítő egy személyben; van, akinek egyházszervező; van, akinek fáradhatatlan hittérítő; van, akinek friss ismeretség; és van, akinek Gryllus Dani alakmása. Fröhlich Ida történész azt mondja a könyvben: „Pál egyedi jelenség és egyedüli személy. Senki mást nem ismerünk az akkori keresztény közösségekben, aki ilyen sokszínűséggel és ilyen remek kulturális kommunikációs képességekkel rendelkezett volna, és ilyen sikeresen tudta volna Jézus tanításait hozzáférhetővé tenni a zsidók mellett az akkori világ pogányai számára – akiken keresztül a kereszténység hamarosan világvallássá vált.” Mindössze ennyi a jelentősége…
Mikulás Jankó Miki, Bizják Gábor, Levente Kormos, Halmos Béla, Gryllus Dániel, Zsolt Pinter, György Ferenczi és Ádám Apáti
Kevés információnk van az életéről, például egyetlen dátumot sem lehet pontosan meghatározni. Miben bővült az ismeret a könyv által Pálról?
Az ismeretek bővítése csak az egyik, talán nem is a legfontosabb összetevője ennek a könyvnek. Persze, ha valaki végigolvassa az interjúkat, számos információt kaphat, amelyek újdonságot jelenhetnek számára. Nekem például fogalmam sem volt arról, milyen lehetett a Pál korabeli muzsika. Nem tudtam, milyen mitológiai tapadványok kapcsolódnak Pál alakjához. És a már említett epilepszia kérdése is mélyebben érintett a beszélgetés után. A legizgalmasabb talán a zsidó szempontok voltak: az, amit Köves Slomó elmondott a zsidóság Pállal kapcsolatos dilemmáiról, számomra egészen új megvilágításba helyezte a zsidó-keresztény viszonyulást is.
Mindezek mellett azonban a fő kérdés mégiscsak az: nekem személyesen kicsoda és mit jelent Pál apostol? Milyen helyet foglal el az én életemben, gondolkodásomban? Én hogyan viszonyulok hozzá? A dalok is erre kérdeznek rá, és a beszélgetések is ezeknek a kérdéseknek a felvetését segítik.
Pszichiátriai-orvosi szempontból Pál apostol beteg volt, epilepsziás rohamok gyötörték, és emiatt tűnhetett számára látomásnak az, ami valójában rosszullét volt.
A kíváncsiságba prekoncepciók nem férnek bele. De az epilepszia kérdése természetesen nem maradt ki; Pál Ferenc katolikus pap, mentálhigiénés szakember beszélt róla a könyvben. De nemcsak az esetleges betegségről, hanem arról is, hogy a hit szemével mit olvashatunk ki ebből a feltételezésből: „Ez a megközelítés számomra nagyon elgondolkodtató. Tegyük fel: bebizonyosodik, hogy szárazvillám váltott ki epilepsziás rohamot, az hatással volt az agyműködésre, a neuronok túlaktivitását és sorozatos kisülését eredményezte. Ezt kiválóan le tudja írni neuropszichológia vagy a neurobiológia. De ez még mindig nem von le semmit a páli életút értékéből. Hiszen az igazi kérdés az, hogy valaki mit kezd azzal, amit akár egy szárazvillám hatására, és aztán egy epilepsziás roham kapcsán átél. Vajon miért van az, hogy egyes emberek egy ilyen élmény köré elkezdik szervezni az életüket, ezek a mozzanatok a személyiségük részévé válnak, és nagyon sok értékes dolog származik belőlük? És miért van az, hogy mások egyáltalán nem integrálják ezt a személyiségükbe, az élmények megmaradnak pillanatszerűnek, amelyek azután sehová nem vezetik, és nem gazdagítják az illetőt?
Lehet bármilyen hipotézisünk arról, hogy fiziológiailag, neurológiailag mi történt ott, eközben nem felejthetjük el, hogy egy élő személyről, Pálról gondolkodunk, aki képes volt valamit kezdeni a maga lelki alkatával, tapasztalataival, esetleges epileptikus személyiségstruktúrájával. Méghozzá valami nagyon jót tudott vele kezdeni.
Ha a segédtudományok alapján vizsgáljuk, hogy mi is történhetett a damaszkuszi úton, az szemernyit sem kisebbíti Pál apostol jelentőségét, hanem inkább növeli: azt mutatja, hogy egy olyan ember, aki ma gyógyszereket szedne, ennek ellenére képes lehet apostollá válni és nagyon értékes életet élni – az istenkapcsolat gazdagságáról nem is beszélve.”
Gryllus Dániellel a közös munka hogy zajlott?
Még tavasszal volt egy közös találkozónk Danival, Fabiny Tamás püspök úrral és a Cartaphilus Kiadó képviselőjével, majd néhány hónap múlva a könyv tervezőjével. Az alapkoncepciót közösen alakítottuk ki, de a munka, a szervezés, az interjúk elkészítése, könyvvé alakítása az én dolgom volt. Szabad kezet kaptam. Olykor „jelentettem”, hogy állunk, hol tartunk; Dani pedig támogatott – jó volt vele együtt lelkesedni.
A Pál apostol levelei könyvhöz szorosan kapcsolódik Gryllus Dániel muzsikája, Sumonyi Zoltán versátiratai, melyek nemcsak újrahangszerelést éltek meg, hanem egy stílusában eltérő zenekar, Ferenczi György és a Rackajam is csatlakozott az előadáshoz. Könnyen egymásra hangolódtatok?
Amikor Gyurinak elküldtem az interjút, hogy olvassa el, javítsa, ami nem tetszik benne, fél óra múlva telefonált, és azt mondta – ezt most nem idézném egészen szöveghűen –: „Gergő, ez nagyon jó! Ez az első interjú, amit elolvastam, és magamra ismertem benne!” Ádámmal, Zsolttal, Leventével, Mikivel, Gáborral is könnyű volt hangot találnunk. Végül is mindannyian ugyanazt akartuk: Pál apostolt megmutatni.
Hol a határ a mű írása és szerkesztését tekintve?
Ha mindent én csinálok, nincs határ. Kitalálom a könyvet, megírom a résztvevők listáját, felkeresem és meggyőzöm őket arról, hogy érdemes részt venniük a munkában, megszervezem a beszélgetéseket, és közben lázasan rakosgatom a fejemben a mozaikokat. És a néhány hónapnyi munka után van még egy fontos mozzanat: megmutatom a feleségemnek. Margit nagyon érzékeny szűrő. Sok apró reszelgetést, szálkátlanítást, legömbölyítést neki köszönhetek.
Nemrég több változás is történt a szakmai életedben.
Tíz-tizenkét éve folytatok kenyérkereső tevékenységet. Minden eddigi eseményben, változásban előbb vagy utóbb megláttam, hogy mire akar általa tanítani a Gondviselő Isten. Ezt a könyvet is inkább úgy tekintem, mint lehetőséget, amely utat mutat, ajtókat nyit. A közmédiás változásokban is mindig elsősorban azt keresem, hogy milyen szolgálatra kapok velük lehetőséget.
Bár a családod nem vállal közszereplést, azt azért tudni, hogy nagycsaládos apuka vagy, ők mit szólnak ahhoz, hogy ismert zenészekkel közös munkát hoztál létre?
A gyerekek a Kalákát, Danit, Vilmost eddig is ismerték; lemezről is meg személyesen is, hiszen régóta jóban vagyunk velük. Most már kezdik megtanulni a Rackajam nevét is. Borka, a legnagyobb eljött velem a könyvbemutatóra is. És kérdezgeti, melyik interjút ajánlanám neki: melyik az, amelyiket ő is megértené.
Kibelbeck Mara
