„Nem halászunk, nem hajózunk, nem úszunk.” Szálinger Balázs új könyve különleges költői körutazás, mely napjaink Magyarországáról indul, hogy a három műnemen (líra, dráma, epika) és Róma birodalmán keresztül a közeljövő Budapestjére térjünk vissza. – Részlet
Szálinger nagy témája a közélet és a magánélet egymástól elválaszthatatlan egységellentéte. A feszült egymásrautaltságot humorral és iróniával, sokszor a történelem segítségével oldja fel, ez távolítja és nagyítja a Köztársaság tétjét: hogyan tudunk hitelesen megszólalni privát dolgainkról a nyilvánosság előtt? Hogyan lehet közünk saját magunkhoz a mindenkori többieken keresztül? Ezt járja körül több versciklusban és egy drámában, hogy a Háború című utópisztikus szerelmi verses elbeszélés zárja a könyvet. Napjaink Budapestje, látszólag minden rendben, mindenki rohan, teszi a dolgát, tehát semmi sincs rendben. Ugyanazon a napon robban ki a III. világháború és érkezik visszafordíthatatlan pontjához egy szakítás is.
A Köztársaság Szálinger pályájának fontos állomása: összegzés és előretekintés egyazon mozzanatban. A költő játékos és termékeny lírai teret hozott létre, melyben a műnemek és a műfajok, a témák és a motívumok is változatos módon illeszkednek a kötet történetívéhez. A köztársaságok, a respublikák közös részeihez.
Szálinger Balázs 1978. augusztus 1-jén született Keszthelyen. Szülővárosában töltötte középiskolás éveit előbb a Római Katolikus Gimnáziumban, majd a Vajda János Gimnáziumban érettségizett. 2001-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem művelődésszervező szakán.
Szálinger Balázs pályája elejétől törekszik a verstörténeti hagyományok megőrzésére, sőt megújítására, különösen a verses epika területén. Első ilyen műfajú könyve vígeposz volt: a Zalai Passió (2000). Ezzel a humorral átszőtt kötettel a szerző a Bródy Sándor-díjat és a Magyar Rádió Petőfi-díját is elnyerte. Majd következett az istenek és emberek harcáról szóló eposz, A sík (2005), egy monumentális történelmi látomás, amely többek közt Vörösmarty Mihály A Rom és Madách Imre Az ember tragédiája című alkotásaival mutat rokonságot. A százegyedik év a szerző új verses regénye, amely 2007-ben játszódik Budapest egyik kerületében, de történései megeshetnének bárhol Magyarországon: egy tehetséges fiatal újságíró, majd szóvivő, egy Hahóthy nevű életének egy évét meséli el a felemelkedéstől a bukásig. A Magvető gondozásában 2008-ban megjelent kötet tartalmazza a Zalai Passiót, A síkot valamint – a címadó – A százegyedik évet.
2008-ban Szálinger Kalevala című drámáját, a Nyílt Fórum jutalmazta Vilmos-díjjal, valamint elnyerte az ígéretes pályakezdő drámaíróknak járó Szép Ernő-jutalmat is.
Szálinger Balázs: Köztársaság
(Részlet a könyvből)
Bibó István
1.
A félelem hínárjával fejünkön
Pózolunk egy messze benyúló stégen,
Nem halászunk, nem hajózunk, nem úszunk.
Kisállami nyomorúság: ha úsznunk
Kellett, lovat adtak alánk, s ha lóra
Kaptunk, elbotlott egy pocsolya szélén;
Most egy tengerszerű pocsolya stégjén
Ünnepeljük, hogy bár nem megy az úszás:
Mindig van ötletünk, hogy ki miatt nem.
2.
Ezt az országot kellett megszeretnem.
3.
Ezt az országot kellett megszeretnem:
Prédikátori attitűd; fellépés
Közellenségek Hetén számlatömbbel;
Zsonglőrködés érdekkel és közönnyel,
Mindig úgy, hogy új legyen a mutatvány;
Lábjegyzetelt vélemények világa
Program szerint eresztve-visszarántva;
Válasz helyett a kérdés tompítása;
Kihagyhatatlanok Klubja előtti
Kuncsorgás az ingyenjegyért, belőni
Egy társaságot, amihez csapódom,
Bárkit, aki bevisz, s színpadra lökhet,
Ha nincs saját teljesítmény vagy ötlet.
4.
Aztán persze sorolhatnám a többit.
5.
Azt hiszem, hogy ez itt messzemenőkig,
Minden sejtjével, minden oldalával,
Ellenzői és barátai összes
Ismerősével, telekszomszédjával
Megérett arra, hogy egy átlövésből
Rúgjanak neki egy egyszerű kérdést,
Amitől mi, hínárral pózolók
Kapaszkodni kényszerülünk a stégen.
S tessék-lássék máris tisztázni kezdjük,
Mit is értünk egyszerűségen!
6.
Nem elmenni, azt hiszem, egyszerű.
7.
Nem nyávogni, mért maradtál – ez is.
8.
Fogalmazni valami szart, amit
Eleve a kútba fogalmazol
(Szinte hallod, hogy már a harmadik
Mondata a vízbe lóg), egyszerű.
Parlamentben ülni, az éjszakás
Portástól kérni egy kávét, igen,
Ez egyszerű. Megkérdezni, mi lesz
Majd, ha megbukik a köztársaság,
Megvárni, amit mond, sokat tanulni
Abból, amit mond, úgy is, hogy világos:
Fogalma sem lehet arról, amit mond:
Mindez olyan egyszerű, mint a tankok.
Megvárni, míg leparkolnak alád.
Hallgatózni: röhögcsélnek a tisztek.
Ujjaiddal dobolni, míg lépcsőznek.
Átolvasni még egyszer a papírt:
Ezek itt rémesen egyszerű dolgok.
A nyelvükön kínálni hellyel őket,
Nem rázkódni meg, hogy felszabadítók –
Így hívják magukat; foglaljanak helyet,
Halkan mondani, ez is egyszerű.
Ezerszer körbezárt, minden barátod
Által otthagyott, középen hagyott,
Fegyvertelenül és feltétlenül
Jóhiszemű emberként felmutatni
Azt a papírt, mely a művet neked,
És kibökni vele a szemüket,
Én azt hiszem, ez a legegyszerűbb.
9.
Mindez olyan egyszerű: szinte kérdés.
Olyan szépen tették fel: szinte válasz.
Bármikor a köztársaság a kérdés,
Ha válasz kell: hát a köztársaság az,
Oly egyszerű, nézd, milyen egyszerű.
10.
Az a portás rég hazament és meghalt,
Dédunokája krisztusi korú.
Nem tudja, hogy mi az a háború,
Nem kér semmit a mások sikeréből,
Kudarcukat viszont sajátnak érzi.
És most ugrik egy nagy fejest a stégről.
